A tízmásodperces, a fotografikus és a felejtésre képtelen
Ma már tisztában vagyunk vele, hogy a régi elmélet, mely szerint idegsejtjeink csak pusztulnak, de nem termelődnek újak, nem igaz. Vagyis az ember idővel valóban veszít az emlékezőképességéből - hiszen mint minden, az agy is öregszik -, csak az a kérdés, hogy mennyit. Csodálatos az emberi agy: hogy mennyire, azzal csak akkor szembesülünk, mikor valami olyasmit tapasztalunk, amiről addig azt hittük, hogy nem is lehetséges.
Az emlékezet érdekes dolog. Két részt különíthetünk el benne, a rövid és a hosszú távú memóriát. Előbbi csupán néhány másodperces, és elképesztő mennyiségű információ tárolására képes. Egy megnézett kép, egy helyzet vagy egy szöveg majdnem tökéletesen képes elraktározódni benne, ám mindent nem vesz át a hosszú távú memória.
A lényeg, hogy a számunkra hasznos információkat tároljuk, olyanokat, amelyekből profitálhatunk, vagy amelyek az életünkhöz fontosak. Ilyen például a forró tűzhely érintésének tiltása, vagy hogy nem játszunk a késsel. De ide tartozik az is, ha félünk a sötétben, hiszen emlékeinkben olyan képeket őrzünk, melyek számunkra taszítóak, és menekülésre késztetnek.
A hosszú távú memória tehát az életünket könnyíti meg, hiszen mihez is kezdenénk a tudásunk, az emlékeink nélkül? Nemcsak a tudatosan fontos információkat őrizzük meg, hanem olyanokat is, amelyek talán lényegtelennek tűnnek.
Sokan például a mai napig felidézik a másodfokú egyenlet megoldóképletét, annak ellenére, hogy akár húsz éve nem foglalkoztak a témával. És ez a képlet jellemzően nem létfontosságú információ.
A felejtés
A tudósok a mai napig nincsenek pontosan tisztában azzal, hogy miért és miket is felejtünk el. Kisbabakori emlékeink például szinte teljesen eltűnnek, amit csecsemőkori amnéziának is neveznek. Egyesek szerint az emlékek nem vesztek el, csak mivel a beszéd képességének akkor még nem voltunk birtokában, nem tudjuk őket szavakba önteni. A tudósok többsége mégis inkább azon a véleményen van, hogy az agy fejlődésével a felesleges emlékek törlődnek.
A felejtést sokszor olyan apróságok is befolyásolhatják, mint egy küszöb. Bizonyára önnel is előfordult már, hogy belépve a szobába teljesen elfelejtette, miért is ment oda – a kutatók szerint ilyenkor a belépés a ludas. A vizuális inger, a lezárás, amit a küszöb szimbolizál, az agy számára egy másik helyzetet, új memóriablokkot jelent, így sokszor előfordul, hogy a rövid távú memóriából kiesnek információk, amikor átlépünk ebbe a másik közegbe.
Maga a felejtés ugyan természetes folyamat, de nem mindig természetesen következik be. Az agy adott területein történik az emlékek tárolása, és e helyek sérülése nagyon kellemetlen tünetekkel járhat. A sérülés lehet trauma, műtét, esetleg vérzés következménye is, ami amnéziát okozhat. Ez lehet időleges, mikor az emlékek később visszatérnek, vagy végleges.
Biztosan sokan emlékeznek még 10 másodperces Tomra, Az 50 első randi című filmből. A jelenség ugyan filmen vicces, de a valóságban nagyon is elszomorító. Az agy sérülése következtében az emlékek képtelenek átkerülni a hosszú távú memóriába, így bizonyos időközönként törlődnek, és minden kezdődik elölről.
Az is előfordult már, hogy egy hölgy az agyi sérülése után húsz évvel visszament az időben. Mindenre emlékezett, ami akkor történt, ám húsz esztendő teljesen kiesett, és a saját gyerekeit sem ismerte fel. Ismerkedéssel, tanulással ugyan orvosolható a gond, de az ilyenkor fellépő lelki trauma akár végzetes is lehet.
Az emlékezés
A másik oldal, vagyis az emlékezés sokkal fontosabbnak tűnhet az emberek szemében, hiszen gyakrabban kerülünk vele kapcsolatba. Nem csoda, hogy a tanulást, vagyis az emlékek minél pontosabb megszerzésének fortélyait akár tanulni is lehet. A különböző eljárások és technikák lehetővé teszik még azt is, hogy képszerűen megjegyezzünk egy-egy könyvlapot, majd később felolvassuk a rajta szereplő információkat.
Sokan ezt fotografikus memóriának gondolják, pedig nem erről van szó. A szaknyelven eidetikus memória ugyanis egy olyan képesség, mellyel csak nagyon kevesen rendelkeznek. Ebben az esetben az ember nemcsak egy adott eseményt tud felidézni, hanem olyan apró részletekre is emlékszik, mint egy anyag színe, hogy ki hol állt, vagy éppen milyenek voltak az illatok. A fotografikus memória olyan, mintha az ember éppen akkor is látná, hallaná azt az eseményt, tárgyat, amit épp felidéz.
Emlékezés felejtés nélkül
Még kevesebben vannak azok, akik nem felejtenek. A hipermnézia egy olyan memória-rendellenesség, amely lehetővé teszi, hogy a személy mindenre emlékezzék, ami vele kapcsolatos. Ebben az esetben még a csecsemőkorból is maradnak képek, valamint később mindent pontosan képesek felidézni a betegek az életükből.
A felejtés sokszor csak tudatosan működik, de többnyire nem okoz kirívó gondot a rengeteg információ. A világon jelenleg hat személy képes az effajta emlékezetre, köztük Marilu Henner, akiről a most is futó Felejthetetlen című sorozat főhősnőjét is mintázták. A HSAM-szindrómás betegeknek jellemzően a rajtuk kívülálló információk megjegyzése okoz gondot, vagyis klasszikus értelemben nehezebben tanulnak.
Akinek most felcsillant a szeme, és azon gondolkodik, micsoda kincs egy ilyen memória, az nagyot téved. Az Orvosi talányok enciklopédiája említ egy beteget, aki képtelen volt felejteni. Agyi elváltozása következtében minden információ rögzült benne, még a teljesen lényegtelenek is. Hogy pontosan mi okozta a rendellenességet, azt sajnos nem lehet tudni, és a beteg sem ért meg magas kort. Húszas éveire megőrült a felejtés képességének hiánya miatt.
Még nincs hozzászólás