A térképen nincsen - de gyönyörű hely: Palócföld
Palócföld nevű területet ne is keressünk a térképen, ugyanis egy, az irodalom nyomán kialakult fiktív tájfogalomról van szó. Ami, persze, nem azt jelenti, hogy ha szeretnénk bebarangolni ezt a vidéket, ne lehetne szépen körbehatárolni.
Történelmi vármegyéink közül Hont, Nógrád, Heves, Borsod és Gömör foglalják magukba a területet, ami azt jelenti, hogy ha be szeretnénk járni, az ország jelenlegi határain túlra is el kell mennünk. Hogy érdemes-e megtenni az utat? Igen, hiszen a Palócföldön nemcsak történelmileg jelentős romokat és településeket láthatunk, de a hagyományait is őrzi a táj, értékes örökségét érdemes megismerni.
Sirok
Amikor a Palócföldet említjük, olyan híres települések is szóba kerülnek, mint Eger – és természetesen az egri vár –, Kassa, Besztercebánya vagy épp a világörökség részét képező Hollókő. De ezek a területek mindenki előtt ismertek, így a Palócföldön most olyan helyekre látogatunk, ahová kevesebben jutnak el.
Magyarországon maradva, Egertől nem messze találhatjuk Sirok települését. A Mátra keleti határán épült község a Darnó-hegyen létesült váráról is híres. Mint a legtöbb romhoz, ehhez is tartozik egy legenda: Darnó király az egyetlen fiát nevelte ezen a helyen. Az ifjú egyszer belebotlott a patak partján egy pór leányba, akit Tarnának hívtak. Teljesen belehabarodott, de az öreg uralkodó nem nézte jó szemmel a lángoló szerelmet, s fiát messzire küldte, felejteni. Ám az ifjú és a lány annyira szerették egymást, hogy a távollétbe belebetegedtek. Amikor a király ezt megtudta, megbocsátott a fiának, és hazaengedte. Amint jobban lett a fiú, elment a lányért, ám a faluban már csak a koporsóját kísérő gyászmenetre lelt. A fájdalmat a királyfi nem tudta elviselni, és a kardjába dőlt. Apja, az öreg Darnó ezek után fájdalmában azt mondogatta: sírok, sírok…
Bár a történet szomorú, a település szépségén ez mit sem változtat. A vár, a kiállítások, a templomok és a tájház is a palóc hagyományokat őrzik, és tartalmas kikapcsolódást ígérnek.
A ferences emléktől Zólyomig
Heves megyét elhagyva, Nógrádba térve meglátogathatjuk Szécsényt, és egy igen híres bencés kolostort is. 1332-ben építették, s az idő nem múlt el felette nyomtalanul; tűzvész pusztította el, de újjáépítették, bár az eredeti méreténél alacsonyabbra. Belépve azonban ez az apróság biztosan nem jut eszünkbe, hiszen az évszázados falak monumentális teret rejtenek, csodásan kidolgozott faragásokkal és festményekkel. Aki jobban kedveli a természetet, az sem fog csalódni, hiszen, mint sok más egyházi épülethez, a szécsényi ferences kolostorhoz is tartozik egy kert, amely csak tovább emeli az épület szépségét.
Szomszédunkban, Szlovákiában találhatjuk Zólyom várát, amit szintén nem szabad kihagyni a kirándulás során. Az eredeti, első várat ma már sajnos nem tudjuk megnézni, ám a helyét ma is láthatjuk, hiszen a hegygerinc még mindig kopár.
Ez azonban ne szegje kedvünket, hiszen a belvárosban lévő második vár – amit 1370-ben Nagy Lajos király vadászkastélynak építtetett – kárpótol majd minket. Sok tulajdonosa mind csinosított rajta egy keveset, többek között Mátyás király is, aki szívesen tartózkodott a falai között. Hosszú ideig az Esterházy család birtokában volt, akiktől a királyi kincstár szerezte vissza. Nagy szerencsére a szlovák kormány áldozott a helyreállításra, így a gótikus-reneszánsz épületet felújított állapotában nézhetjük meg.
Hagyományok
A palócok büszkék a hagyományaikra, melyeket gondosan ápolnak is. Az egyik legjellemzőbb palóc emlék a népviselet, amit a Palóc Út Kulturális Turisztikai Klaszter Egyesület egyik tagja, Bocsi Éva népviseleti babakészítő is híven őriz:
„A legszínesebb palóc népviseletnek Kazár és Vizslás viseletét tartják. Az eddigi kutatásaim szerint csak főkötőből – amit itt nálunk féketőnek hívnak – tizenötfélét viseltek. Pár éve elhatároztam, hogy megörökítem az általam készített babákon ennek a csodás viseletnek minden változatát, a kislányok ruháitól az öregasszonyokéig, a legnagyobb ünnepeken viselt ruháktól a hétköznapokon hordottakig. Eddig hatvan zsűrizett babám van, amelyeket nagyanyáink szigorú öltözködési szabályai szerint öltöztettem fel. Minden ruhadarabjuk a felnőtt ruhák méretarányosan kicsinyített mása.”
A népviselet mellett nagy nevet szerzett a Hunnia csipke is, mely leveles virágokat, és más, mindig apró, vékony szálú, magyar népművészeti motívumot használ fel. Szépségüknek egy egész múzeumot szenteltek, amelyet a Nógrád megyei Terény községben tekinthetünk meg.
Tésztás eledel, melyet a magyar konyha ritkán tálal önálló ételként, hanem többnyire húsfélék szegélyezésére használ fel; mint önálló eledel tojással vagy túróval keverve szerepel. Következőképen készül: egy cseréptálban lisztet, sót, tojást és vizet lágy tészta alakjában fakanállal kevernek, s az így készült tésztát apró, hosszúkás darabokban egymásután forró vízbe dobálják, melyből kifőzve, s hideg vízzel leszűrve, forró zsírban megforgatva adják az asztalra (Pallas Nagylexikon)
És persze nem szabad megfeledkezni a híres haluskáról sem, amelyet sokan sztrapacskaként ismernek. A „tót atyafiak" és a „jó palócok” eledele még mindig népszerű, annyira, hogy fesztivált is szentelnek neki. Ezt ugyan már csak jövőre lesz alkalmunk meglátogatni, de Vanyarc településen és környékén mindig válogathatunk a helyiek által készített hagyományos haluskák széles kínálatából.
Még nincs hozzászólás