A tavasz és a nők köszöntése
Ez a cikk most nem a nők kritizálásáról szól, nem is a kioktatásukról. Nem, ez most óda lesz a gyengébbik és szebbik nemhez, és a tavaszhoz, mely bontja rügyeit, a naphoz, mely immár melegebben süt, és a könnyű böjti szelekhez, melyek a bimbózó virágok leveleit borzolják.
A tavasznak nincs párja. Egyszerűen csodás évszak. Én történetesen azért szeretem, mert végre eltehetjük a téli ruhákat, a meleg, ormótlan télikabátokat a naftalinba, és előkerülnek a könnyebb, kecses ruhadarabok. Mert ugyebár a napocska immár melegebben ontja sugarait, a lányok végre leveszik a pufajkaszerű, semmit se mutató téli dzsekit, s eljön a könnyű blúzok és pólók időszaka.
Ez a tavasz fénypontja: végre ismét látni lehet, hogy a nőknek van alakjuk, nem pipaszár lábat mutató cicanadrág és lezser, nagy meleg pulcsik rontják a férfiak kedvét. Előkerülnek a szűk farmerok, amelyek szerencsére éppen ott szűkek, ahol kell, és megmutatják a megfelelő női domborulatokat, és előkerülnek a könnyű pólók, amelyek szintén a megfelelő más domborulatokat mutatják meg a tavasztól könnyű szívű férfiembernek.
A kabátok – én nem tudom, miért éppen tavasszal – de övet kapnak, amitől csinosak és jó alakúak lesznek a télen formátlan lányok, és a böjti szelek néha fellebbentik a blúzukat, a szoknyáról már nem is beszélve: a férfiszemek örömködhetnek a téli ború után. A könnyű fuvallatok végre a nők hajába is belekapnak, a csúf kötött sapkák és ronda kis kalapok – a kapucni nevű szörnyűségről ne is beszéljünk! – után megint láthatóak a homlokba eső fürtök, a selymes tincsek és a kibontott hajkorona.
A lábak is kikerülnek a csizma börtönéből. A kecses női vádlik gyönyörködtetik a szemet, a karcsú bokák elkápráztatják a férfiembert. Ez az évszak azért is csodás, mert a nők már nem hordják a száras csizmát, de még nem meztelen lábbal járnak, hanem harisnyanadrágba bújtatják formás lábszárukat, és ez igen csinos tavaszi viselet minden férfiember számára. Mármint látványnak.
A férfiak persze hiába hordanak könnyebb ruhadarabokat, ők nem biztos, hogy szebb látványt mutatnak meleg dzseki nélkül, mint abban, de viszont ha elég sokat megyünk edzőterembe és kicsit felépítjük a tricepszet és a bicepszet, akkor a tavasz arra is jó, hogy lehet pólóban kapaszkodni a villamoson a fogódzóba, úgy, hogy közben kidolgozott karizmainkkal elkápráztassuk a tavasszal szebbé váló női nemet. Már akinek van. Mármint izma.
Nekem van még egy gyöngém, ami miatt imádom a tavaszt. A fehér bőrű és szőke hölgyek – akik nekem különösen tetszenek a barnák, a feketék, a vörösek és egyéb hajszínűek mellett – hajlamosak rá, hogy a tavaszi napsugarak hatására szeplőket növesszenek.
Édes, apró pöttyöcskéket az orruk táján, amelyek tökéletesen alkalmasak arra, hogy az ember fia egyenként lepuszilgassak őket arról a bájos pofiról. És ha ehhez jön még egy kis tavaszi eső is, amitől az a szőke haj csigásra göndörödik, akkor igazán vége a télnek, nincs többé oka panaszra és depresszióra a teremtés koronáinak.
A tavasz egyik szintén előnyös velejárója, hogy ha ezt a kis szeplős szőkét szeretném kényeztetni, és virággal próbálok kedveskedni neki, az a néhány szál jóval olcsóbb, mint a téli, sötét és borús hónapokban.
Olcsóbban lehet udvarolni, s az ember végre azt is pontosan látja, hogy kinek. Hiába, a tavasznak nincsen párja.
Még nincs hozzászólás