A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

A színház a szerelmem

A Szabadság, szerelem! adásban arra kerestük a választ, mit jelentenek ma ezek a fogalmak. Bencze Ilona színésznő a műsorban sokszor említette, mennyire fontos az arányok megtalálása. Erre akkor jött rá, amikor négy évvel ezelőtt megírta a könyvét, melynek ezt a címet adta: Arány és erény.

Fotó: Pitrolffy Zoltán

– Egész életemben, a munkámban, a párkapcsolataimban, mindig az arányosságot feszegettem. Úgy érzem, minden probléma alapja az aránytalanság. Tudni kell, hogy mennyit adok én magamból, és mennyit várok el a másiktól. Vagy mennyi a munka, és mennyi a magánélet. Ezt én például még nem tudom megcsinálni, pedig elég régen vagyok a pályán. Mindig a magánéletem rovására megy a munkám. Egyetlen mentségem van: így teljes az életem, és ha néha úgy érzem, kezdenek borulni a dolgok, azzal nyugtatom magam, hogy boldoggá tesz, amit csinálok.

A könyv öninterjú, a borítón, a cím fölött pedig ez áll: „Első könyvem”. Ezek szerint készül a második?

– Azt hiszem, ösztönösen került rá épp ez. Talán majd írok még egyet. Még csak körvonalakban van meg bennem, hogy mi legyen a formája és a témája. Nagyon szerettem ezt az öninterjú formát, s nagyon sok minden van még, amit megkérdeznék magamtól, és meg is válaszolnék.

– Mi volt a meghatározó a kapcsolataiban?

– Én inkább csak úgy belesodródtam a párkapcsolataimba, és amennyire nem választottam tudatosan körülbelül ötvenéves koromig, annyira átestem most a ló túloldalára. Az érzelmeim rabja voltam, és mindig becsődöltem vele. Nem találtam meg az arányt a tudatosság és az ösztönösség között. Mindig az érzelmek felé csúszott el a dolog. Pedig tudatosságra szükség van. Persze, voltak olyan korok, amikor fel sem merült, hogy valaki lecserélheti a partnerét, de most egy olyan történelmi helyzetben élünk, amikor lehet váltani. E pillanatban szabadság van a szerelemben, csak az emberek nagy része nem elég okos, hogy a szabadságot és a szerelmet meg tudja élni úgy, hogy ne legyen belőle szabadosság, a szerelem helyett pedig valami vágykergető ámokfutás. Mert most az esetek többségében így van. Ebben sem találják az arányokat.

– Egyáltalán, meg lehet találni őket?

– Ahogy az ember idősödik – és remélem, ezzel a bölcsesség is együtt jár – tudnia kell felmérni a dolgokat. Húszévesen más elvárásaim voltak egy párkapcsolatban, mint amilyenek hatvan fölött lehetnek. Ha ezt nem tudom, akkor nevetségessé válok önmagam előtt, a világ előtt, belefutok olyan zsákutcákba, ahová nem lenne szabad. Ezért vagyok most óvatos, talán túlzottan is, de nem baj, mert már nem szeretnék nagyokat koppanni.

– Mi volt a legnagyobb tanítás a párkapcsolataiban?

– Hogy fontos legyek én is, ne csak a másik. Régen úgy gondoltam, az a jó, ha mindent odaadok. Attól a másik boldog lesz. Aztán folyamatosan azt tapasztaltam, hogy én mindent odaadok, a másik azonban nem. Ez pedig nincs jól így. Meg kellett tanulnom méltósággal képviselnem önmagamat. Ez vonatkozik a családra, a munkámra, és akár arra is, ha elmegyek vásárolni. Merjem magamat képviselni. Szerintem ez volt az én életem leckéje.

Címkék: munka, szerelem, színház, arany, szabadság, erény

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!