A színésznő és a kis maraton
Két óra hat perc. Huszonegy kilométert, vagyis a kis maratont ennyi idő alatt megtenni nem kis teljesítmény egy hobbifutótól. Ónodi Eszter büszke is az eredményére, ugyanolyan fontos számára, mint bármelyik színpadi vagy filmbeli alakítása. Egyébként a színészi pálya is hosszútávfutás. Erő és kitartás kell hozzá. Főleg az élbolyban, a Katona József Színház csapatában, ahol húsz éve fut rendületlen hittel. Az idei POSZT-on a Nórában nyújtott alakításáért elnyerte a legjobb női főszereplőnek járó díjat.
RIDIKÜL MAGAZIN Szakadó esőben érkezett. Innen a kérdésem: visszavonulót fúj, ha már futásra kész, és dörögni kezd az ég?
ÓNODI ESZTER A napi távot akkor is lefutom. Ha eldöntöttem, hogy megyek, nem állít meg semmi. Április 17-én szakadt a hó, ami ugye, szokatlan ezen a napon. Fehér volt a táj a Normafánál. Éreztem akkor is, hogy mennem kell. A tél folyamán többször is direkt azért mentem fel, mert vágytam erre a látványra. Azt akartam, hogy olyan természeti élmény érjen, mintha az Alpokban lennék.
Magam mögött kellett hagynom a barnásszürke felhőkbe burkolózott, szmogos várost. A táj szépsége szinte megduplázta az erőmet. Nem is szeretek teremben futni, csak a természetben. Igen, megyek esőben is. De még így sem mondhatom, hogy vallásom lett a futás. Még mindig nem vagyok a megszállottja.
RM Huszonegy kilométerhez erős elszántság kell.
ÓE Az megvan. Tavaly októberben kimondtam, hogy lesz egy nagyobb falat, mert a tíz kilométeres táv után a huszonegy kilométeres következik a futónaplóban, és én ehhez tartottam is magam. Nyilván lett volna egy közép résztáv, ami könnyebben ment volna, de ezzel az időeredménnyel is elégedett vagyok.
Bár az utolsó három kilométeren már nagyon össze kellett szorítanom a fogamat, nem tudtam sprintelve célba érni, mint korábban, a tíz kilométernél. De nagyon jól beértem így is. Ezt megelőzően a tizenhat kilométer volt a maximum, most pedig a tizennyolcadiknál is magabiztosan, gyorsabban futottam, mint valaha.
Aztán onnantól kezdve, hogy ismeretlen területre léptem, megijedtem egy kicsit, a fáradtságtól pedig óvatosabb lettem. Ráadásul pont a végén volt emelkedő. Nem álltam le akkor sem, csak vártam, hogy két kilométeren belül legyek végre.
RM Hogyan kezdődött ez az egész? Mi váltotta ki, hogy már ekkora távokra vállalkozik?
ÓE Kocogni jártam, ami egészen más. Mentálisan. Ha kocogok, kiürítem a fejemet. Valaki aztán megtudta, hogy ezt is örömmel csinálom, nyilván továbbadta, és tavaly ősszel felhívtak a Budapest Maratontól, és elmentem a tíz kilométeres résztávra. Tudtam, hogy menni fog, képes leszek rá, hiszen előtte lefutottam a dupla Szigetkört, ami több is, mint tíz kilométer.
És akkor azt mondtam, hogy oké, benne vagyok. Pedig gyerekkoromban soha semmilyen versenyen nem vettem részt. Nem is sportoltam. A szüleim azt mondták, kislány vagyok, zongorázzak, járjak rajzszakkörbe. Minden sporttal, amelyhez aztán közöm lett, huszonéves koromban találkoztam.
Igazán nyugodt persze akkor lettem volna a huszonegy kilométeres táv előtt, ha két héttel tovább készülhetek rá. Komoly edzéstervem volt, csak az időjárás keresztülhúzta a számításaimat.
RM A nagy maratont is bevállalja?
ÓE Majd meglátom. A futásról nem mondok le, az biztos.
RM Kerékpárt tekerve is láttam már nemegyszer.
ÓE Ahhoz egész komoly felszerelésem van. Télen a mínuszoktól sem riadok vissza. De a biciklit csak közlekedési eszközként használom. A Városligetből kerekezek be a színházba.
RM Előfordult már, hogy a futásnak köszönhetően került ki egy veszélyes helyzetből?
ÓE Nem, ez még nem történt meg velem, bár szatír már állta az utamat. Inkább olyan szokott lenni, hogy ha valamire szakmailag vagy magánemberként nem találok megoldást, akkor elmegyek futni, és fél óra után, amikor biológiailag beindul egy folyamat a testben, egyszer csak mindent tisztábban látok.
Volt is nemrég egy ilyen helyzet. Főpróbahétben jártunk, nagyon fáradt voltam, nem aludtam, éreztem, hogy valami nem stimmel. El voltam akadva egy ponton a szereppel, nem találtam a kulcsot egy jelenethez. Alvás helyett elmentem futni, mert tudtam, hogy valami be fog villanni. És be is villant. Megnyílt a fejemben egy rés, amelyen aztán beszabadult egy megtermékenyítő gondolat.
RM Otthon, a családban ki az, aki könnyebben rávehető arra, hogy társa legyen a futásban?
ÓE A fiam még soha nem futott velem. Zsigmondot erre lehetetlen rádumálni. Jelen pillanatban a Woody Allen-i értelmiség szerepében tetszeleg. Szemüvegben, könyvvel a kezében. Valószínűleg a világ lustája lenne, ha nem járna tékvandózni, aminek én nagyon örülök. De nem szöcske típus, az biztos.
A párommal nyáron szoktam futni a Balatonnál. A futás magányos dolog. Ha együtt futunk, akkor sem csacsogunk. Mindenki nyomja a maga tempóját.
RM Komoly állóképességének, edzettségének nyilván a napi nyolcórás próbák során is hasznát veszi.
ÓE A Nórában, miután elénekeltem a dalt az előadás végén, december környékén még kapkodtam a levegőt. Most jobban megy. Vagy az Ahogy tetszik végén a tánc. Annak is javára vált a futás. Egyébként sosem voltam rossz kondícióban.
RM Fizikailag melyik darab tette eddig a leginkább próbára?
ÓE A Musik, Musikk, Musique című darab. Ami ott a takarásban megy! Az a gyorsöltözés! A parókától a bugyiig minden ment le – harminc másodperc alatt! Az olyan volt, mint a Forma 1-ben a kerékcsere. Én csak álltam, és dolgoztak rajtam.
RM Filmben az Aglaja karikaszáma viszi a prímet?
ÓE Az is megterhelő volt, nem csak az, amikor a hajamnál fogva felkötöttek. De ott még az is nehezítette a dolgot, hogy lakkal, zselével tizenkét órán keresztül fel volt húzva a hajam. Nyár volt, nagy meleg. Vízzel spriccelték a fejemet, hogy a bőröm ne lüktessen. A Meseautóhoz két hónap alatt kellett megtanulnom görkorcsolyázni. Megtanultam.
A Houdini című amerikai filmben, ahol Adrien Brody édesanyját játszottam, fél nap alatt gyorstalpalón végeztem el a búvártanfolyamot. Houdini, még gyerekként, beleesik a jeges vízbe, halálközeli állapotba kerül, elfogy a levegője, s akkor meglátja a halott édesanyját. Szép kép ez a filmben. A forgatás előtt kérdezték tőlem, tudok-e úszni. Minden további nélkül, mondtam.
A Korda Stúdióban várt a medence. A felvétel előtt egy nappal felhívott a kaszkadőrszakértő, hogy tudok-e búvárkodni. Nem, de miért is kellene tudnom, kérdeztem. Mert úszásnál többre lesz szükség, felelte. És ott volt a hatalmas akvárium, kamerák kívül-belül, a víz maga be volt fedve vékony jégréteggel.
Tökéletes illúzió! Csak a medence létrájánál volt teteje a víznek, onnan kellett elúsznom tíz-tizenöt méterre, a felvétel színhelyére, a jég alatt. Méghozzá olyan sötétben, hogy semmit sem láttam.
RM Gondolom, vissza is kellett úsznia.
ÓE Ami a filmben öt másodperc, az a valóságban ’picivel’ több volt. Lemerültem jelmezben, dús, hosszú hajjal, hálóingben, és a zavaros vízben sem a kamerát, sem a stábtagokat nem láttam. Azt sem tudtam, hol vagyok, miközben éreztem, hogy fogy a levegő. Megfordultam, de nem találtam a visszautat, a kijáratot a befedett felszín alól.
Lefejeltem a díszletjeget, mint a rozmár. Totál pánikban jöttem fel a víz alól. Egy ilyen jelenet precíz felkészülést igényel. Ehhez nem elég tíz perc. A kaszkadőr aztán pontosan elmagyarázta, hogyan hajtják ezt végre a hivatásos búvárok, és büszkén mondom: én is megcsináltam.
RM Ezek után kötélre erősítve ugorhat a mélybe.
ÓE Bungee jumping? Soha!
RM Ejtőernyő?
ÓE Az sem. Tériszonyos vagyok.
RM Jöhet még filmszerep, amelynek ez lesz a feltétele.
ÓE Most nem ilyen jön. A Valami Amerika harmadik részét forgatjuk a nyáron. Az Aranyéletben úgyis leromboltam a vagány, rokonszenves nő képét, de talán ezzel a filmmel, Herendi Gábor rendezésével sikerül javítanom a renomémon.
Nagy menet lesz az idei nyár. Eddig hónapokon át csak előadásaim voltak, nem próbáltam. Igaz, jött pár koncert is, mert énekeltem, és hangoskönyvre is kaptam felkérést, de a következő hónapok elég megerőltetőek lesznek.
RM Akkor nem is tud lecsípni pihenésre?
ÓE Remélem, marad valami. Tavaly is csak négy napot tölthettem az Adrián, mert az a kedvenc helyem. Bízom benne, hogy idén akár öt is lehet belőle.
Még nincs hozzászólás