'A sors most tényleg a tenyerén hordoz'
Nem irigylem őt. Számolom, már nyolcadszor fut a cséza után, Bécs pompás lovaspályáján. Porfelhőt kavar az ügetőn, homlokán apró izzadságcseppek, torkán, ahogy csak kifér, elnézésért könyörög. Fehér páva bámulja értetlenül. A nő, aki után lélekszakadva szaladt, hátra sem néz. Nagy jelenet egy most születő filmből, a Kincsemből. Nagy Ervin gróf Blaskovich Ernőt, a legendás magyar csodaló célratörő gazdáját játssza.
RIDIKÜL MAGAZIN Ugye, jól látom: lefogyott?
NAGY ERVIN Nyolc kilóval vagyok könnyebb.
RM Nyolc évvel meg fiatalabb.
NE Beleírták a szerződésembe, hogy le kell fogynom.
RM Hogy könnyebb legyen a lónak?
NE Nem. A rendezőnek. Azt mondta, nem egy kismalacot akar, hanem egy jó, sármos színészt. A próbafelvételek után úgy láttam, nagyon elégedett volt velem, de a nyolc kilót leparancsolta rólam. Igaza volt. A hiúságomnak, persze, nagyon fájt, amit mondott, de legalább volt előttem egy cél, egy kihívás. Sajnos hajlamos vagyok a hízásra, főleg azóta, hogy letettem a cigit. A Terápiában még megmenekültem a fogyás elől, itt most nem, és tudtam, hogy ez az utolsó pillanat, amikor még tehetek valamit magamért. Ez meg is hozta az eredményt. Dagadtan egyébként sem lehet jóképű az ember.
RM Drákói szigor, önmegtartóztatás.
NE Úgy kezdtem, hogy nem ettem. Ez a legrosszabb módszer. Éheztettem a szervezetemet, és állandóan ugrált a vércukorszintem. Mellé még sportoltam is, úgyhogy teljesen össze volt zavarva a testem. Aztán leálltam kicsit a sporttal, és elkezdtem enni. Keveset. Ha dolgozom, nagyon figyelek, a figyelem pedig rengeteg kalóriát fogyaszt. A reggeli joghurttal, ilyen-olyan magokkal, elvagyok délután kettőig, aztán jöhet egy normális ebéd, majd egy normális vacsora. Csak szénhidrát nélkül. Ez fontos. És kevesebbet borozgatok. Tulajdonképpen nem is volt olyan nehéz lejönni erre a szintre.
RM Milyen film lesz a Kincsem?
NE Ha irányvonalat kell meghatározni, akkor Guy Ritchie két Sherlock Holmes-rendezése volt a mértékadó. Vagyis az angolszász dizájn. A filmes trendeket most az a világ határozza meg. Ha nézőket akarunk vinni a moziba, ezt kell követnünk. Egy nagyon jól eladható magyar kalandfilm kapcsán már nem a tudatunkban lévő hőseposzt kell látni, amelytől elválaszthatatlan az állandó múltba révedés, az ősi hagyománytisztelet. Ezzel szakítani kell.
Fontosabb lett a forma, a játék- és a fényképezési stílus, az eredetiség, a szellemesség, a kikacsintás. A mi filmünkben nagyon meredek dolgok lesznek. Engem is meglepett. Fiatalos lendület, lazább felfogás, humor. Azt szeretnénk, ha egy tizennégy éves srác úgy jönne ki a moziból, hogy holnap lóra akar ülni.
RM Látom a tizennégy éves Nagy Ervint, ahogy peckesen…
NE …hatéves voltam, nem tizennégy, amikor először ültem lovon. Kósza emlék. Felraktak a ló hátára, mentem két kört, és be is fejeztem. Kamaszkoromban volt is a közelünkben egy lovarda, de soha nem mentem a környékére. Nem vonzott. Schmied Zolival, Schell Judit párjával, diákszínjátszó körben kavartunk, amikor Balogh Zsolt tévérendező összeszedegetett bennünket, tehetséges gyerekeket.
Tizenhat évesek lehettünk, Zoli már öttusázott. Nagyon tudott lovagolni. Én felszálltam egyre, ami úgy elhúzott velem, hogy az életemért küzdöttem. A legsúlyosabb élményeim egyike ez. Utána semmi kedvem nem volt lóra ülni.
Felcseperedtem, megférfiasodtam, és hosszú idő után a Régimódi történetben kellett újra lovagolnom. De ennek is lassan tíz éve. Két hét felkészülés után vágtában kellett felmenni a hegyre. Lefele jönni, persze, sokkal nehezebb. Mindent elfelejtettem. Ezt is. S akkor szóltak, hogy a Kincsemben komoly felkészülésben lesz részem. Lett is. Két hónapon keresztül majdnem mindennap gyakoroltam. Van érzékem hozzá. Színész és ló viszonyában nagyon fontos, hogy nem lehet félni.
RM Észreveszi?
NE Igen. Engem egyszer, már a film felkészülési folyamatában, úgy elvitt a ló, hogy egyáltalán nem csodálkoztam volna, ha lezuhanok, és széttöröm magam. Megúsztam. Különben tudok esni. Akár vágta közben is. Megtanultam.
Volt egy remek lovastanárunk a forgatás előtt. Hídvégi Levente, nekünk Lenyó bácsi. Hetvenkét éves. Életem legfelhőtlenebb két hónapját töltöttem vele. Öreg mohikán. Át tudta adni a lovaglás ízét, a lovaskultúrát, amire kevesen képesek. Hogy milyen az, amikor az embert elkapja az adrenalin, hogy miket kell mondani a lónak vágtázás közben. Elhűlt a stáb, amikor látták, mit tanultunk Petrik Andreával, a filmbeli partnernőmmel Lenyó bácsitól. Jó érzés volt.
RM Kincsemet öt ló alakítja, Blaskovich Ernőt egyetlen színész. Ön.
NE Volt dublőröm nekem is, de kerültem, mert hetvenkedő, kis hülye macsó vagyok. Telivérre vagy versenylóra nem mindig lehet felülni. Az nagyon veszélyes, ideges, nem olyan, mint egy normál hátasló. Őt versenyre tanították. Meglátja a teret, és ha bekattan, bárkit elvisz, nem lehet megállítani, csak valahol Bajánál. Úgyhogy én csak fél telivérre ülhettem. A filmbeli versenyhelyzetekben a telivéren profi zsoké ült. A nagy vágtát kaszkadőrre bízták, de az előzést, amire nagyon büszke vagyok, velem vették fel.
RM Voltaképpen ki ez a gróf, hogyan lett belőle egy csodaló gazdája?
NE Sok magyar filmből lehet ismerős. Blaskovich Ernő egy pénzét költő, mulatozó, nőbolond nemes, aki nagyban játszik. A kiegyezés környékén járunk, a dzsentrivilág születésénél, a Blaskovich família pedig létező család volt. Ernő vásárolta a grófi címét.
Nagyon komoly, fegyelmezett, elszánt fickó, ugyanakkor igazi duhaj. Gyám neveli fel. Apját a szabadságharc utáni tisztogatás során megölték, ráadásul a legjobb barátja végzett vele. Attól fogva a düh munkál Blaskovich Ernőben, s mivel akkoriban a ló státuszszimbólum volt, a lóversenypályán akar bosszút állni az apja haláláért. Kincsemet egy lóvásáron szúrja ki magának, s az öntörvényű, nyakas, akarnok grófból összeszedett, céltudatos, egyenesbe érő ember lesz. Erre szokták mondani, hogy ziccerszerep.
RM A romantikus olasz és francia kalandfilmekben vannak ilyen hősök.
NE Sajnálom, hogy nálunk még mindig nincs reneszánsza ennek a műfajnak. Nagyon szeretném, ha ezzel a filmmel elindulna. Színészeink vannak hozzá, képi világunk is, legendás operatőrökkel. Örülnék, ha a fiatalok nem a Trónok harcán vagy a 24-en lógnának, hanem majd a Kincsemen. Jó lenne felkelteni az érdeklődésüket.
Ez a zsáner sajnos rossz vágányra futott nálunk, de remélem, a rendező, Herendi Gábor, aki nagyon ért a közönségfilmekhez, vissza fogja hozni. Jelmez, díszlet, kellék, itt most minden csodás lesz. Bárdosi Ibolya személyében világszínvonalú kosztümtervezőt kaptunk. Bármilyen ruhában jelenek is meg, a stáb csak ámuldozik, a csajok meg azzal jönnek, hogy: „jaj, Ervin, lovon kellene járnod!” Igen. A szexusnak egy történelmi filmben is működnie kell.
RM Működteti is, gondolom, rendesen.
NE Nagyon vártam már erre a szerepre. Nem véletlen, hogy most megadta az élet. Volt olyan film, ami nem tett jót a szakmai renomémnak, de a Terápiával mindent visszakaptam. Herendi Gábor ragaszkodott hozzám, ami óriási bizalmi támaszt jelentett. Megküzdött értem. A döntő pillanatban azt mondta: „Nagy Ervin nélkül nem forgatok”. A legszebb revans most a magas nézőszám és a pozitív kritika lenne.
RM A családja hogyan viselte, hogy eltűnt hetven napra?
NE Nagyon féltem, hogy egy nem túl rózsás magánéleti helyzetet hogyan fogok összeegyeztetni egy amerikai nagyságrendű forgatással. Öt-hat napra elmentünk nyaralni, s aztán elköszöntünk egymástól. A gyártási tervet azonban olyan szépen rakták össze, hogy többször is kaptam két-három, sőt öt napot is a feltöltődésre. Foglalkozhattam magammal, a családommal és a felkészüléssel is. Nem jártam biciklivel, motorral, még rollerrel sem, nem is fociztam. Mindent redukáltam, hogy ne történjen baj velem. Az évad elején felújító próbáim sem voltak a Katona József Színházban, így nyugodtan foglalkozhattam a szereppel. Ha a Jóisten még egyszer ad nekem egy ilyen lehetőséget, akkor már boldogan halok meg.
RM Ascher Tamással és Pintér Bélával dolgozik majd ebben az évadban a Katonában. Csehov és Puccini. Komoly kihívás mindkettő.
NE A sors most tényleg a tenyerén hordoz. Ascher Tamás Trigorin szerepét osztotta rám a Sirályban. Intellektuális figura. Eddig mindig vadparasztokat játszottam nála. Most író leszek. Ezt a fajta érzékenységet, finomságot most látta meg bennem először. S ami nagyon tetszik: nem én leszek az előadás motorja. A sok vaskos, jó vagy rossz főszerep után most csupán az események uszályában lehetek. Nekem ez eddig soha nem adatott meg.
A köpenyre, bár opera, készen állok. Voltam én már Papageno is A varázsfuvolában, a Magyar Állami Operaház és a Vígszínház közös produkciójában. Azóta sem hanyagoltam el a hangomat. A mai napig trenírozok. Egyébként erre is büszke vagyok. Hogy színészileg ilyen széles skálán mozoghatok. S mindeközben tankönyveket vittem Borsodba, a roma gyerekeknek, csomagokat készítettem a rászoruló menekülteknek.
Az ismertséget, a sikert, a pénzt és azt, hogy elkötelezett művész vagyok, megpróbálom ötvözni. Harminchat évesen ott állok, azok között és azon az oldalon, ahol állnom kell. Nem ott, ahol a gyűlöletet árulják.
Még nincs hozzászólás