A nyunyuka otthon ne maradjon!
Óvodaérett lett a gyermeked, és nem tudod, hogy sírj vagy nevess - esetleg mindkettőt egyszerre. Mert érzed, hogy a kicsi számára kitágul a világ, de azt is, hogy ez nagy meccs lesz neki - és neked is. A szakember szerint az a legjobb, ha a szülő nem stresszel rá, és a gyerekkel sem érezteti, hogy milyen nagy és fontos változás közeleg.
A hároméves gyerekek számára az óvodába lépéskor az új környezet, a sok játék, a vele egykorú gyerekek társasága mindig az újdonság erejével hat – mondja Jancsula Ilona, a szigetvári Dél-Zselic Napsugár óvoda tapasztalt pedagógusa. – Legtöbbször még élvezik is a kicsik ezt a helyzetet, gyakran előfordul, hogy nem akarnak hazamenni.
Új számukra az is, hogy idegen felnőttek vigyáznak rájuk anya, apa, a nagyszülők helyett. Az már egyénileg változó, hogy a kicsik mikor fogadják bizalmukba az óvó nénit és a dadust, de az tény, hogy ebben a korban még könnyen barátkoznak.
Bizony lesznek szabályok
A sok-sok változás közül a legnehezebben talán azt élik meg a kicsik, hogy immár mások akaratához és bizonyos szabályokhoz is igazodniuk kell. „De ezeket a szabályokat be kell tartani! Jó esetben az otthoni neveléssel párhuzamos a törekvésünk, ennek ellenére sajnos sok gyerek számára nagy feladat ez – folytatja az óvónő.
– A kisszámú, de érthető és betartható szabályok segítik őket eligazodni az új környezetben, társas kapcsolataik alakításában.”
Az önállóság fontos, de nem nagy varázslat elérni
Az óvodai élet – az óvodaérettség – feltételez bizonyos önállóságot a gyerekek részéről. Ezek fontos, ám nem annyira bonyolult dolgok – nyugtat meg mindenkit az óvónő. Lássuk a legfontosabb sarokköveket:
Szobatisztaság: Ez az óvodába lépés feltétele, tehát törekedni kell az elérésére. A hároméves gyerekek rendszerint már szóban jelzik, ha vécére kell menniük. Ez a „készség” legtöbbször az óvodakezdés előtti nyári hónapokban kialakul, van, hogy egyik napról a másikra. Ám nem tragédia az sem, ha néha kisebb baleset történik, az óvó nénik türelemmel kezelik az ilyen eseteket.
Étkezés: Ebben a korban a gyerekek egyedül tudnak pohárból inni, kanállal enni. Jó, ha a szülő már korábban engedi gyermekét önállóan étkezni, hiszen az óvodában is így lesz majd – de ha kell, az óvónők segítenek ebben (is). Jancsula Ilona szerint mostanában gyakori tapasztalat az, hogy több gyereknek szokatlan, hogy asztalnál ülve csak étkeznek, nem játszanak, nem néznek közben tévét.
„A szülő felelőssége, hogy otthon mit enged meg étkezés közben, milyen szokások alakultak ki a család étkezésében. Az óvodában a kulturált étkezés alapjait igyekszünk kialakítani” – mondja.
Öltözködés: az óvodában mindenben segítenek a kicsiknek, ha még nem megy, szépen, lassan meg fogják tanulni a ruhák le- és felvételét.
„Ó, hát már rég nem alszik ebéd után!”
De igen, alszik, legalábbis az óvodában aludni fog. Erről is fontos szót ejteni, mert sok anyuka váltig állítja az óvó néninek, hogy a kicsi már rég nem alszik ebéd után, „nem is akar aludni”. Egy hároméves gyerek testi szükséglete, egészséges fejlődésének alapja a déli étkezés utáni másfél, kétórás pihenés, alvás.
„Az óvodában hamar megszokják, hogy társaikkal együtt csendben, sötétített helyiségben pihenjenek. S rövid idő múltával minden gyermek aludni fog, az is, aki otthon már nem aludt.
Persze segíti ezt az alvás előtti mese, altatódal, simogatás is…” – nyugtat meg minden anyukát az óvónő, aki szerint az sem árt, ha már otthon is egy kialakult napirend szerint él a család, mert az biztonságot ad a gyerekeknek.
A nyunyuka mindig legyen kéznél!
Az óvó nénik első dolga általában, hogy megismerjék a gyermeket és annak családját – például családlátogatáson. Fontos, hogy tudják, a gyermek milyen miliőből érkezik reggelente, milyen a családi háttere. Ilyenkor a leendő ovisok megmutatják kedvenc játékaikat, szobájukat, kiválaszthatják óvodai jelüket. „A családlátogatás után az első napon az óvodában már ismerősként köszönthetjük a gyerekeket” – mondja az óvónő.
Segít az is, hogy a gyerekek magukkal vihetik az oviba kedvenc plüssjátékukat, pelusukat, „nyunyukájukat”, ezek a személyes holmik segítik őket a megnyugvásban, elalvásban, összekötik őket az otthon melegével.
Az intézmények lehetőséget adnak az úgynevezett fokozatos óvodakezdésre is, szerencsés, ha a szülő a befogadás időszakában élni tud ezzel a lehetőséggel. Ilyenkor az első napokban anya és gyermeke együtt töltenek néhány órát az oviban, ismerkednek a környezettel. „Azok az anyukák, akik reggelente munkába sietnek, ebben nem tudnak részt venni. De őket biztosítjuk arról, hogy gyermeküket szeretettel, türelemmel vezetjük be az óvoda világába.”
A sírás elmúlik, anyu megnyugszik
Az első napokban teljesen természetes, ha az anyukától való elváláskor a gyermek szomorú, sírni kezd. Az elválás az anyákat is megviseli. Amint a kicsi megtapasztalja, hogy az oviban csupa jó dolog történik, az óvó nénik szeretik, figyelnek rá, megoszthatja velük örömét, bánatát – akkor megszűnik a sírás, a nyugodt játéké lesz a főszerep. Ugyanígy az anyuka is megnyugszik, ha megtapasztalja, hogy gyermeke biztonságban van, és otthon is örömmel mesél az óvodáról a kicsi.
Általában 2-4 hétig tart, amíg „belesimul” az ovis hétköznapokba. Sokszor a kezdeti nagy lelkesedés után – úgy november tájékán – tudatosul bennük, hogy az oviba bizony mindennap menni kell, ekkor elkezdődik egy sírósabb hullámvölgy, reggelente többüket kell vigasztalni. December, január tájékán aztán megnyugszanak a kedélyek – nyugtat meg mindenkit az óvónő –, és formálódik egy új közösség, melynek minden tagja egyéniség…
Még nincs hozzászólás