A nyelv másodlagos
„A kellemes dolgokat anyanyelvemen tudom inkább közölni, de a kellemetlen dolgok könnyebben mennek más nyelven. Szerelmet vallani az anyanyelvemen óhajtok, de szakítani idegen nyelven” – írta Kosztolányi Dezső a Pesti Hírlapban, 1927-ben. Vajon a mai, multikulturálisabb világban már jobban feloldódtak a nyelvi különbségek?
Egy magyar–spanyol házaspárt kérdeztem, akik szerint a nyelvi különbségek feloldása türelmet és odafigyelést igényel, de áthidalható. A marosvásárhelyi lány és az andalúziai fiú az interneten ismerkedett össze, lassan már tíz éve. Közös életüket Budapesten alakították ki, bár mindkettőjüknek hiányzik a családias, kisvárosi élet.
„Néha belegondolok, milyen jó lenne, ha értené azokat a magyar kifejezéseket, amiket nem lehet elmagyarázni más nyelven” – mesélte Júlia, aki férjével spanyolul beszél a mindennapokban. A lány szerint a közös anyanyelv hiánya akkor a legnehezebb, amikor az ember fáradt.
„Az az igazán bosszantó, mikor egy kemény munkanap után magyarul is nehezen fejezed ki magad, nemhogy idegen nyelven. De szerencsére a férjem nagyon türelmes. Ilyenkor néha átváltunk angolra, mert a munkahelyemen is angolul beszélek, így az számomra könnyebbség” – mesélte a multinacionális cégnél dolgozó nő pszichológus férjéről.
Bár Abraham évek óta Magyarországon él, és az alapszituációkkal elboldogul, még nem igazán beszéli a magyart: „Amikor Júliának nehezére esik spanyolul beszélni, azt mondom: beszéljen inkább magyarul. Én pedig megpróbálom megérteni a kulcsszavakból, amit mond” – nevetett. Mint megtudtam, éppen ezért Júlia színházba inkább a barátnőivel vagy az édesanyjával jár.
„Ami a kultúrát illeti, egyelőre csak a gyerekkoromból fontos mesékkel próbálkozom. Nemrég megvettem a Vili, a veréb és a Vuk-rajzfilmeket, és az Abigél-filmet, ezeket most újranézzük együtt. A Csibikét például, annak ellenére, hogy nem nagyon érti, szereti, és nevet rajta.”
Júlia és Abraham ugyanakkor azt vallja, a nyelv nem jelent problémát, hiszen „az emberrel házasodsz össze, és az, hogy milyen nyelven beszél, másodlagos”. Júlia így magyarázta:
„Én inkább azt nézem, amit ad, és nem azt, amivel nem rendelkezik. Nyilván nem fogunk együtt verseket olvasni, de le tudunk ülni együtt énekelni, amit ő gitárral kísér. És tudok az egyszerű dolgoknak örülni: ha megtanul egy-egy magyar kifejezést, vagy este azt mondja, »jó éjszakát!«, attól mindig ellágyulok.”
A legnagyobb kihívást számukra a baráti összejövetelek jelentik, amikor többnyire magyarul folyik a társalgás. „Sokszor nekem kell fordítani, hogy Abraham értse, miről van szó. Noszogatni kell a barátaimat, hogy gyerekek, gondoljuk már a másikra is, és beszéljünk spanyolul!”
A pár ezért inkább olyanokkal tud kikapcsolódni, akik szintén többnemzetiségűek. Hiszen ha végig angolul beszélnek, akkor senki sem érzi kényelmetlenül magát. Abraham ugyanakkor nagyon barátságosnak tartja a magyarokat, és Júliában elsőre megfogta ez a fajta nyitottság.
A felesége ehhez hozzátette: „Engem mindig is érdekeltek más kultúrák, nyelvek, amelyeknek teljesen átadhattam magam. Tulajdonképpen el sem tudtam elképzelni, hogy magyar férjem legyen.”
Még nincs hozzászólás