A nők szerepe az egyházban
Még soha nem kapott a nőkérdés akkora hangsúlyt a katolikus egyházban, mint Ferenc pápának köszönhetően napjainkban.
Nemrég, a nemzetközi nőnapon a római Szent Péter téren beszélt a pápa a nők társadalmi és egyházi szerepének a jelentőségéről, többször hangsúlyozva, hogy az egyenlőség alapján nagyobb teret kell adni a nőknek.
Mint mondta: „A nők, azon túl, hogy életet adnak, azzal a képességgel is rendelkeznek, hogy másképpen látják a világot, messzebbre tekintenek, szívvel, türelemmel és gyengédséggel képesek megérteni a másikat.” Sokat beszélt a témáról első apostoli buzdításában, az Evangelii gaudiumban, Az evangélium örömében is.
Itt fogalmazta meg először, hogy egy nőnek társadalmilag fontos szerepe is lehet, vezető funkciót is betölthet (pl. EG 103). Ez is mutatja, hogy a nőkérdés újszerű átgondolása fontossá vált a katolikus egyházon belül, mert eddig az egyház számára a nő szerepét a család, az otthon, a magánszféra, az anyaság és ennek az élethivatásnak a magasztalása jelentette.
Két olasz újságírónő tavaly könyvet írt Ferenc pápa és a nők címmel, amelyben összegyűjtötték a katolikus egyházfőnek az egyház és a nők helyzetével kapcsolatos megnyilatkozásait. Adataikból az tűnik ki, hogy 2012-ben 702 529 katolikus szerzetesnő élt a világon, míg a férfi szerzetesek száma (a papok nélkül) csupán 55 314. Ha a férfi szerzetesekhez hozzáadjuk a püspököket és a papokat is, csökken ez az arány, de akkor is 60 százalékos többség mutatkozik, a nők javára.
A női jelenlét az egyház laikus közegében is számottevő, hiszen leginkább a nőkön múlik a vallásos nevelés, sőt, ha körülnézünk egy vasárnapi misén, túlnyomó többségben nőket látunk a templomokban. Ennek ellenére a szerepük passzív a katolikus egyházban, hiszen nem lehetnek papok, és a döntéshozatalban sem vehetnek részt.
Ezen a helyzeten próbálnak változtatni az egyház modernizációs törekvései, köztük a Latin-Amerikából indult felszabadítási teológia, amely Ferenc pápát is megihlette Lucio Gera tanain keresztül. Tőle vette át azt a gondolatot, hogy az egyház a szegények oldalán kell, hogy álljon. De ilyen reformtörekvés a '60-as évektől létező feminista teológia is, amelynek egyik legnagyobb kérdése, hogy nőként miképpen találja meg az ember a saját szerepét az egyházon belül.
„Miután katolikusként egy nő nem lehet pap, nem lehet a hierarchia része, hogyan kerülhet be a döntéshozó szervezetbe, egy olyan egyházban, amely a mindennapok szintjén túlnyomórészt nőkből áll?” – teszi fel a kérdést Dr. Perintfalvi Rita feminista teológus, a Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Egyesületének elnöke.
A szervezet jelenleg 12 tagot számol, fele katolikus kötődésű, a másik fele evangélikus; a jelenlegi egy fő zsidó vallástudós nőhöz hamarosan társul egy másik is, de akár buddhista vagy muszlim tagjaik is lehetnének, csak még nem sikerült elérniük őket. A reformátusokkal is keresik a kapcsolatot. Ökumenikusak, abban az értelemben, hogy vallásközi és felekezetközi párbeszédet is folytatnak, előadásaik, rendezvényeik nyitottak, bárki számára látogathatók. Céljuk, hogy az európai szintű nagy női szervezet, az ESWTR (European Society of Women in Theological Research) magyar tagozataként némi kelet-európai látásmódot is megjelenítsenek, hiszen teológiai kérdésekben is nagyon nagy a szakadék a "vasfüggöny" két oldala között.
A teológusnő a bécsi egyetemen tanít, méghozzá azért, mert idehaza egyetemi szinten, katolikus professzorként jelenleg nincs lehetősége nőként teológiai katedrához jutni, a női hang az egyházban csak a hitoktatói szintig hallatszik el. Megtudtuk tőle, hogy a női hitoktatók, hittanárok taníthatnak általános iskolákban, középiskolákban, de a teológiai katedrán szinte kizárólag csak a klérusnak van helye, pedig a hallgatók 70-80 százaléka nő.
Ennek nem kellene feltétlenül így lennie, mert a teológia tudománya nem kötődik a papság szentségéhez, miközben nagyon fontos terepe az egyház fejlődésének.
Amire már csak azért is szükség lenne, mert Európa egyre inkább szekularizálódik, elveszőben van az egyház számára, a hívők többsége már Afrikában él. Nagy a feszültség az egyházon belül is, sokan tartanak egy komolyabb egyházszakadástól, amire a történelem során eddig körülbelül ötszáz évenként került sor.
De nem mindegyik felekezetnél ilyen nehéz a helyzet. A gender, az egyenlőség, a feminizmus kérdésében Magyarországon az evangélikus egyház a legnyitottabb, az evangélikus teológusnők doktorként vagy habilitált professzorként taníthatnak is a teológiai karokon.
A német evangélikus egyház 2014-ben megfogalmazta, hogy a gendert, azaz a nemek egyensúlyát az egyház és az egyházon belüli gondolkodás fő princípiumává teszik. Perintfalvi Rita is úgy tartja, hogy egy hosszú távon életképes egyházmodellből nem maradhatnak ki a nők, sem a döntéshozatali szinteken, sem autoritásgyakorlóként. Példaként említi a Pápai Biblikus Bizottságot, amely fennállása óta (1902) most először választott be három nőt a tagjai közé, ami egyértelműen mutatja, hogy a pápa a női tudósokat is komolyan veszi.
„Azt meghalljuk, ha a pápa mond valamit, például, hogy a nőktől rengeteget lehetne tanulni, hogy jobban oda kellene figyelni a hangjukra, mert sokkal érzékenyebbek egy csomó kérdésben. Nagy kérdés, hogy kire figyelnek oda az egyházon belül – én nagyon remélem, hogy a pápára” – teszi hozzá a teológusnő.
Még nincs hozzászólás