A lusta kamasz és a világfájdalom
Az értelmező szótár szerint lusta az, aki egy munka vagy tevékenység végzésére nem hajlandó, illetve kényszeredetten végzi. De miért van az, hogy tíz kamaszból kilencre elmondható, hogy felháborítóan lusta?
Hazaért a suliból, bedönget a szobájába, hanyatt vágja magát az ágyán, és már kezdi is. Mit? A semmit. Bóbiskol, vagy a telefonját nyomkodja, esetleg belövi a tévét. Az arcán pedig mélabú, mintha nem lenne mit enni, és másnap csatába kellene menni.
Később érnek
A felnőtté válás folyamata manapság lelassult. A gyerekek sokáig lehetnek gyerekek. Ha megnézzük a nagykamaszokat, sok esetben úgy viselkednek, mint az előző korosztály 14-16 éves korban. Az érés kitolódásával a felelősségvállalás is kitolódik.
Magyarul később kezdenek észbe kapni, és tanulni. Emellett szerepet játszik a tinédzserekre jellemző hangulatingadozás, és hormonális változások. De az oktatás minőségének romlását sem szabad figyelmen kívül hagyni. Ha valami érdektelen, ugyan miért érdeklődne utána a kamasz?
A lustaság pszichológiája
A lustaságot, tétlenséget okozhatják traumák. Ezek egyfajta lefagyást eredményeznek, ami miatt nem mer továbblépni, cselekedni, bizonyos feladatokat megcsinálni. És ez kívülről tűnhet akár lustaságnak is. Ez a viselkedés főleg akkor aktiválódik, ha a gyereket olyan kihívások elé állítják, mint a trauma megtörténtének idején.
A kevés önbizalommal rendelkező gyerekek kifejezetten félnek a kudarctól, vagy annak a lehetőségétől. Úgy érzik, akármit próbálnak tenni, az úgysem fog sikerülni. Sok esetben azt hiszik, hogy a helyzet csak még rosszabb lesz attól, ha maguk jelentkeznek a bizonyos feladatra. Mert a saját képességeiket minimálisnak, a kudarc esélyét és annak következményeit maximálisnak érzik. A vizsgadrukk és lámpaláz mögött rendszerint ilyen félelmek lapulnak.
A tanulási nehézségek is ellustíthatnak
Az a gyerek, aki tanulási nehézséggel küzd, például diszlexiás, elhiszi, hogy az ő helyzetén úgysem lehet segíteni. A figyelemzavar és a hiperaktivitás is okozhat olyan hozzáállást, ami lustaságnak tűnhet. Aki nehezen tud koncentrálni, sokkal többet ül a könyv fölött, mint a többiek, hisz nem köti le a figyelmét az anyag.
De nem csak a kudarctól, a sikertől is lehet félni. Ha éltanuló lesz, esetleg utálni fogják a többiek. És kényelemből is lehet lustálkodni, hisz amíg lusta, addig a szülők mindent megoldanak helyette.
Mi értelme tanulni?
Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a gyerek és a szülei hogyan vélekednek a világról. Néznek-e híradót, követik-e a világ változásait? Mindennap téma a híradókban a klímaváltozás, a járványok, a gazdasági válság, a háborúk. Miért érezné fontosnak a kölyök a tanulást ilyen jövőkép mellett? Minek erőlködjön?
Nagy baj akkor van, ha a cél, a motiváció hiányzik, ha a tétlenség a jövőkép hiányából fakad. A tartósan munkanélkülivé váló szülők gyermekei között lehet látni ilyen mintakövetést. A sorozatos kudarcok után lefagy a tevékeny, értelmes élet akarata. Már az sem motiválja, amit módjában áll megtenni életminőségének védelmében.
A gyermek számára a legfőbb motiváló a szülői példa. Mintát mutathatunk például a saját időbeosztásunkkal. A kora délutáni órák még a tevékenységek idejébe tartoznak, a kikapcsolódás órái este kezdődnek, és a nap levezetése alvással végződik.
Motiválni mindenáron?
A motiválással is óvatosan kell bánni. Ha nagyon tehetséges gyermekünk nem akar edzőtáborba menni, az több dolgot is jelenthet: esetleg nem érzi magát biztonságban az edzője mellett, a folyamatos teljesítményelvárás riasztja, mással is szeretne foglalkozni stb. Nem szabad kicsikarni beleegyezését vágyott dolgok beígérésével, vagy zsarolni azzal, hogy két egymástól független motivációt összekapcsolunk!
Például a tehetséges kis sportolónak beígérünk egy kiskutyát, ha elmegy edzőtáborba… Ellenben lehet lelkesíteni azzal, hogy mennyit fejlődött önmagához képest, jó őt meccsen nézni, mert annyira boldognak látjuk a labda kergetése közben, és tudjuk, hogy barátokra is talált az edzőteremben.
Engedjük olyat is csinálni, amit szeret!
A hasznosság, gazdaságosság, anyagi siker bűvkörében élve gyakran erőszakosan szelektálunk gyermekünk vágyott céljai között. Rajzolgat, mesét ír, teljesen bele van bolondulva a dínókba, de miből fog majd megélni?
Felbuzdulásunkban elcipeljük edzésre, beíratjuk nyelviskolába, és nem hagyunk neki időt, hogy megtalálja a későbbi célját. Híres emberek életrajzát olvasva gyakran találkozunk gyermekkorban feltámadt érdeklődéssel, dédelgetett álmokkal, melyek később világraszóló felfedezések lettek.
Mit tehetünk a lustálkodás ellen?
- Ne bélyegezzük meg! A ’lusta’ címke megalázó, és bezárhatja őt egy szerepbe. Inkább próbáljunk kíváncsisággal közelíteni: Mi az, ami most nehéz számodra? – kérdezzük, így meghívást kap, hogy megossza a gondjait, problémáit.
- Építsünk bizalmat és figyeljünk az érzelmeire. Ne csak az eredményekre reagáljunk. Legyen tér az érzések, aggodalmak, csalódások kimondására. Az igazi motiváció belülről fakad, ennek kapcsolódni kell a gyerek érzelmeihez is.
- Adjunk választási lehetőségeket. A kamasz önállóságra vágyik. Ne parancsokat adjunk, hanem tegyünk fel kérdéseket: Melyik napon lenne jobb megcsinálnod a házit? – ez visszaadja a kontrollérzetét, de keretet is ad.
- Csökkentsük a digitális túlterhelést. Ne tiltsuk, hanem korlátozzuk értelmes keretek közé a képernyőidőt, és mutassunk példát. Ha mi is telefonozunk egész nap, nehéz hitelesen mást kérni.
- Támogassuk az önismereti fejlődést. Ösztönözzük, hogy kipróbálhasson új dolgokat: sport, művészet, természetjárás… Minden olyan tevékenység segít, ami nem csak a teljesítményről szól, hanem örömet ad és kapcsolódást teremt önmagával.
Forrás: csaladbanutazunk.hu)
Még nincs hozzászólás