A leghobbibb hobbi

2016. október 12. | Írta: Izing Róbert

Nem mondom, hogy sosem voltak hobbijaim, mert egy időben aikidóztam, íjászkodtam, gyerekkoromban sakkoztam, de az elmúlt években már a kispályás futballadagomat sem sikerül magamhoz vennem, pedig a foci nekem kemény drog. Ha nem tudok lemenni zsugázni a haverokkal két hétig, már labdákkal álmodom.

Mi a hobbi lényege? Elmagyarázom. Igyekszem hetente két alkalommal futni is, de ez azért nem a hobbim, mert nem élvezem kifejezetten. Azért futok, hogy fizikailag kondiban tartsam magam, és ne hízzak el (túlságosan). A hobbiját viszont élvezi az ember, feloldódik benne, észre sem veszi az idő múlását, flow-élményt él át.

A leghobbibb hobbi, a horgászás erre tökéletes példa.

Én nem pecázom, éppen ezért évekig el sem tudtam képzelni értelmetlenebb, unalmasabb szabadidős tevékenységet. Pedig sok horgászt ismerek. Elsőre normálisnak tűnnek, és bármiről képesek beszélgetni az emberrel, de ha mondjuk egy társaságban két horgász egymásra talál, attól fogva vége.

Egy alkalommal a négyfős társaságban én voltam az egyetlen nem pecás személy, és az valami csoda volt. Egy szót sem értettem a beszélgetésből, kivéve egy-két foszlányt.

Olyasmiket, hogy „csuka”, „holtág” és ilyenek. Nem olyan volt a csengése, mintha arról diskuráltak volna, hogy belógatják a botot a vízbe, és várnak. Inkább NASA-mérnököknek tűntek, különben hogyan is került volna szóba olyasmi, hogy körforgós másfeles, műgyanta borítású jerk, vagy vertikál wobbler?

Azt is megtudtam, hogy a jó horgász a felszín közelében, a kis növényfoltokban képes „támolyogtatni” a csalit.

Mi ez, ha nem tudomány, kérem szépen?

A barátaim bár nem túl gyakran, de próbálkoztak már azzal, hogy elhívjanak egy menyhalazásra. Ki ne szeretne menyhalazni? Az ember ül a jégen, egy darab zsinór lóg bele a lékbe, és várja, hogy ez a teljesen jelentéktelen, kizárólag a hideg téli hónapokban aktív kis halacska ráharapjon a csalira. Közben a horgász lassan darabokra fagy, és mindezt éjszaka, a vaksötétben!

Hozzá kell tennem, a kollégáim nem egyszerű horgászok. Ha a horgászatnak lenne egyeteme, ők professzor emeritusok, dékánok, docensek lennének. E szenvedélyük űzése közben képesek teljesen kikapcsolni, és pár órára kizárni minden zavaró tényezőt az életükből.

Ha erről az oldaláról nézzük, akkor nem kérdés, hogy a pecázás remek hobbi.

Talán egyszer mégiscsak kipróbálom.         

De csak akkor, ha nem megy a foci rovására.

Címkék: foci, horgászás, férfihobbi