A köztes létben majd találkozunk! Vagy mégsem?

2024. november 2. | Írta: Vág Bernadett

A bardó állapot a tibeti buddhizmus egyik központi fogalma, amely a halál utáni átmeneti létezést jelenti. Köztes lét, így is nevezik. A kifejezés tibetiül az élet és a halál, illetve különböző létállapotok közötti átmenetre utal. A Tibeti halottaskönyvben részletesen olvashatunk erről.

De minden vallás, minden filozófia megfogalmazza, mi várható a halál utáni létben. A legtöbb ember, aki valamilyen elképzelést vall a halál utáni életről, vallási meggyőződéseire alapozza ezt. A világ nagy vallásai eltérő válaszokat adnak a halál utáni lét kérdésére:

A világvallások vélekedései

A keresztény hit szerint a halál után a lélek örök életre jut: vagy a mennybe, vagy a pokolba kerül, attól függően, hogyan élt az egyén. A feltámadás és az örök élet központi téma. Az iszlám vallás követői szintén hisznek a túlvilágban, ahol az embereket tetteik alapján ítélik meg, és a paradicsomba vagy a pokolba kerülnek. A hinduizmus és buddhizmus hívei a reinkarnációban hisznek, ahol a lélek újra megtestesül, és az előző életben elkövetett tettek határozzák meg, milyen formában születik újjá az egyén – e szerint működik a karma.

A judaizmusban a halál utáni élet kérdése kevésbé egyértelmű, és különböző irányzatok eltérően értelmezik. Néhány zsidó hagyomány a túlvilágra, míg mások inkább a jelen életre összpontosítanak. Azok, akik vallási alapokon hisznek a halál utáni életben, gyakran szent írásokra és a vallási tanítók vagy vezetők által közvetített tudásra támaszkodnak. Számukra ezek a források igazságot hordoznak arról, hogy mi történik a halál után.

Spirituális tapasztalatok

Sokan számolnak be személyes spirituális élményekről, amelyek formálják hitüket a halál utáni létezésről. Ezek lehetnek a halálközeli élmények, olyan esetek, amikor valaki a klinikai halál állapotába kerül, majd újraélesztik. Egyesek ilyenkor beszámolnak fénylő alakokkal való találkozásokról, földöntúli helyekről, vagy épp a saját életük áttekintéséről. Ezek az élmények mélyen megváltoztathatják az érintett személyek világképét és hitrendszerét.

A meditációs vagy transzcendentális tapasztalatokra olyan emberek hivatkoznak, akik mély meditáció vagy más spirituális gyakorlat révén érzékelik, hogy kapcsolatba kerültek valamilyen felsőbb tudatossággal vagy spirituális valósággal. Ezek a tapasztalatok nem mindennapiak, és az emberek gyakran úgy érzik, hogy ezek az élmények bepillantást nyújtanak a halál utáni létezésbe.

Filozófiai és spekulatív nézetek

Filozófusok és gondolkodók évszázadok óta próbálják megérteni, mi történik a halál után. Vannak, akik az élet természetét és a tudat mibenlétét kutatva spekulálnak arról, hogy a halál után az élet folytatódik valamilyen formában.

A dualista filozófiák szerint a lélek és a test különálló entitások. A test halálával a lélek tovább élhet, más létsíkra vagy dimenzióba kerülve. Ezzel szemben a materialista szemlélet úgy véli, hogy a tudat az agy működésének terméke, így amikor az agy meghal, a tudat is megszűnik. Az ilyen nézetek szerint nincs halál utáni élet.

Hit és személyes meggyőződés

Végül, sok ember számára a halál utáni életbe vetett hit egyszerűen egy mélyen gyökerező személyes meggyőződésen alapul. Sokszor ez a hit az érzelmi szükségletekből fakad, például a veszteségek megértésére és feldolgozására irányuló vágyból.

Az embereknek szükségük van arra, hogy megértsék a halál fogalmát, és sokan úgy érzik, hogy a halál utáni élet valamilyen formában folytatódik, ami segít számukra a gyász kezelésében és az élet értelmének keresésében.

Tibeti halottaskönyv és a bardók

A hinduizmus és buddhizmus követői a Tibeti halottaskönyvet veszik alapul. Manapság Európában nagyon felkapott ez a filozófia, és gyakran emlegetik ezt a fajta szent iratot, vagy ha tetszik, elképzelést.

A Tibeti halottaskönyv szerint négy nagy bardó követi egymást a születéstől az újraszületésig. Az első a születéstől a halálig tartó bardó, majd a halál pillanatának, avagy a haldoklásnak a bardója. Aztán az üresség bardója, mely a halált követő szakasz. Ezután jön a létesülés bardója, amikor elkezdünk egy új, születéstől halálig tartó életet.

A haldoklás bardója

A haldokló ember tudatában megjelenik a tiszta ragyogás, a tudat alaptermészete. Minden lény megtapasztalja a tiszta ragyogást, de a hétköznapi emberek nem tudják felismerni. Nekik nincs semmilyen tapasztalásuk, mintha semmi nem történne.

Másrészt viszont, ha az ember élete során felismerte a tudat valódi természetét, vagyis átélte a megvilágosodást, akkor a tudat fel tudja ismerni az alapvető, csodálatos tiszta fényt, és attól függően, hogy ez a felismerés mennyire tartós, képes lesz abban feloldódva időzni.

Az üresség bardója

A következő szakasz az üresség vagy valóság bardó. Míg a megvilágosodott ember halálakor megjelenik a tiszta ragyogás, vagyis a tudat lényegi természete, addig a hétköznapi emberek az öntudatlanság szakaszát tapasztalják, amely általában három és fél napig tart – írja a buddha-tar.hu.

Ekkor a tudat sötét, áthatolhatatlan és öntudatlan állapotban van. Ezután az öntudatlan időszak után a tudat csodálatos fényjelenségeket tapasztal meg: szivárványt, csillogást, fénypontokat, felhőket. Az állapot hasonló a félálomhoz. Ha felismerjük e jelenségek isteni természetét, akkor egyesülhetünk velük, és azonnal elérhetjük a megszabadulást.

Ezer mennydörgés

Ezen időszak alatt erőszakos és rettenetes hangokat hallunk, hangosabbakat, mint ha ezer villám csapna be egyszerre. Ez a fülsiketítő robaj az üresség hangja. Az egész teret betöltve, minden irányban rengeteg különböző szivárványszínű fénypont és ragyogó villanás jelenik meg. Érzékeljük a létezés feltételeit azok mennyei szféráival együtt: a szamszára és a nirvána összes állapota érzékelhetővé válik.

Haragos istenségek

A bardógyakorlatokba beavatott emberek, akik hiteles tapasztalattal rendelkeznek, felismerhetik ezeket a különböző jelenségeket, és elérhetik a megszabadulást. Mások számára azonban ez elég nehéz ügy, mert mivel nem ismerik a haragos istenségek természetét, rettegés tölti el őket, megbénulnak a félelemtől, és elveszítik az eszméletüket. Képtelenek elviselni a sugárzást, ezért visszahőkölnek, mintha a Nap vagy a Hold fénye vakította volna el őket.

A létesülés bardója

Ebben a bardóban nincs kézzelfogható fizikai test, ehelyett szellemtest van, úgy is mondhatjuk, finomtest. Ezt a hétköznapi lények nem tudják érzékelni. Az ilyen testtel rendelkező lények testüket mint sajátjukat érzékelik, de a hasonló állapotú szellemtesteket is látják. A szellemtest pont úgy néz ki, mint ahogyan a fizikai test kinézett az illető életében. A szellemtest bár elpusztíthatatlan, mégis tapasztalhat félelmet, rettegést és sóvárgást a múltbéli lenyomatok és szokások után.

Mit parancsolsz, kisgazdám?

A bardólénynek öt képessége van, melyek megfelelnek az öt hétköznapi érzéknek. De vannak még további képességei, például a tisztánlátás, melyek lehetővé teszik, hogy észlelje az élők világát. Ahhoz is megvan az ereje, hogy szabadon mozogjon bármerre, anélkül, hogy a fizikai tárgyak akadályaiba ütközne. Mi több, semmi sem állhat a szellemtest útjába. Pusztán azáltal, hogy rágondol egy helyre, ott lesz. Ugyanígy, csak gondolnia vagy kívánnia kell valamit, és azonnal megtapasztalja.

Gondolsz-e majd rám?

Amikor a létesülés bardóban vagyunk, a gondolataink kikristályosodnak, és valósággá válnak. A gondolatok óriási sokasága, mely úgy forog és váltakozik, mint a forgószél, rendkívül labilissá és nehézzé teszi a helyzetet.

Például akinek családja volt, emlékezni fog az otthonára. Látni fogja azokat, akik kedvesek a számára, a feleségét, gyermekeit, és így tovább. Epekedik az után, hogy beszélhessen velük, de szerettei nem látják őt – írja a buddha-tar.hu. Megszólítja őket, de nem válaszolnak, és ez borzasztóan fáj. Abból, hogy képtelen kapcsolatot teremteni, felismeri, hogy már nincs az élők világában. Ekkor észreveszi, hogy elhagyta a testét, és láthatja az eltemetett vagy elhamvasztott holttestet. Ráébred, hogy meghalt.

Látja, hogy azok, akik közel álltak hozzá, és akiket szeretett, sírnak és gyászolnak. Hozzátartozóinak érzései újjáéleszthetik a ragaszkodását. Ráadásul, ha a szerettei nem szomorúak, vagy ami még rosszabb, örülnek a halálának, haragot fog érezni, és ez további szenvedéseket fog okozni neki.

Már megint megszületünk

A létesülés bardó hossza változó. Az újraszületés bármikor megtörténhet, de általában hét egymást követő hétnapos ciklus végén következik be. Meg lehet születni azonban egy, két vagy három hét után is. A leghosszabb általában negyvenkilenc nap, de egy nagyon hosszú bardó akár egy évig is eltarthat.

Akármilyen hosszú legyen is a létesülés bardó, az élmények és jelenségek, melyeket az elhunyt ennek a szakasznak az első felében tapasztal, a közvetlenül megelőző életével lesznek kapcsolatosak. Aztán a karma fokozatosan elhomályosítja ezeket a jelenségeket, miközben a következő élet jelenései elkezdenek megnyilvánulni. Azok a dolgok kerülnek előtérbe, melyek azt fogják sugallani, hogy a következő élete milyen lesz. A negyedik hét elején elkezdi érzékelni azt a világot, amelybe bele fog születni.

Valahol már láttalak!

A bardó e fázisában hat jel nyilvánul meg különböző tapasztalásokként, gyorsan múló és kiszámíthatatlan módon, amely előrevetíti a karmát és az új születés mikéntjét. Ez a hat jel: a különböző élőhelyek, környezetek, viselkedések, ételek, társak és tudati élmények vagy érzékletek, melyek pillanatról pillanatra változnak. Emellett van négy fajta élmény, melyet ebben a bardóban minden lény átél: a négy rettentő hang, melyet a négy félelmetesnek neveznek: leomló hegy, áradó óceán, lángoló tűztenger és tomboló forgószél hangja.

Előző arcaink

A reinkarnáció tényével magyarázható a sok megfoghatatlan élmény, például a déjà vu, a korán jelentkező, kiugró tehetségek születése, vagy az, amikor egy másik embert ismerősnek vélünk, holott akkor látjuk először.

Senki nem tudhatja pontosan, hogy az univerzumnak mi a célja azzal, hogy más-más testben többször is megszületünk. Bizonyos nézőpontok szerint ugyanannak az egésznek a részei vagyunk, így halhatatlanok, ezért aztán újra meg újra formát öltünk az idők végezetéig, alapvetően minden cél és ok nélkül.

A másik álláspont szerint fejlődnünk és okulnunk kell a sok élet során, és mindaddig nem nyerhetjük el a végső, forma nélküli nyugalmunkat, míg ki nem tökéletesedünk. De van olyan nézet is, miszerint ki-ki maga dönti el, hogy a végtelen univerzumban akar-e időzni a Mindenséggel egybeolvadva lélekként, vagy inkább testet öltve eljátszadozni a színes, izgalmas világban, vállalva annak kellemetlenségeit és fájdalmait is.

Egykedvű szemlélődők

Akik sokadszor születtek le a földre, és életeik során megfelelően képezték magukat, különböznek az átlagos többiektől. Élnek köztünk olyan emberek, akik felismerhetően nem először és nem másodszor születtek le a földre, mert olyan békével és nyugalommal, mélyről jövő, sehol meg nem tanulható bölcsességgel rendelkeznek már fiatalkorukban, ami a többieket idegenkedésre vagy csodálatra készteti.

Őket nem hozza lázba a világ izgágasága, és ha meg is jelennek társaságban, inkább egykedvű szemlélődők, mint hangos partiarcok. A környezetük idővel elkönyveli, hogy bizonyára szoronganak, vagy éppen hogy túlságosan nagyra tartják magukat ahhoz, hogy az átlagember örömeihez lealacsonyodjanak.

Bölcsek, jósok, remeték

A nagyon idős lelkek sok jelből felismerhetők. Képesek belelátni mások életébe, jellemébe, és ez sokkal több annál, mint hogy jó emberismerők. Félelmetesen jó antennáik vannak arra, hogy hogyan alakul a jövő. Kiváló jósok, terapeuták, pedagógusok válhatnak belőlük, és legtöbben azok is.

Leggyakrabban olyan szakmát választanak, ahol vagy teljesen egyedül lehetnek a gondolataikkal, például kutatók, elemzők, művészek, vagy pedig segítőfoglalkozásúak, szociális munkások, spirituális vezetők, tanárok, orvosok, ápolók. A szakma kiválasztása soha nem anyagi megfontolásból történik, mert sem a pénz, sem a rang, sem a státusz nem érdekli őket. Csak nevetnek a díjakért, címekért versengőkön.

Ők nem fáradoznak azon, hogy mások szabályainak, elvárásainak megfeleljenek, és a többieket sem akarják ilyesmire kényszeríteni. Gyakorta meggyűlik a bajuk a közművekkel, hatóságokkal, mert csak azokat a törvényeket, megkötéseket tartják be, amelyekkel egyetértenek, a határidők pedig végképp hidegen hagyják őket.

Kicsit sem törekszenek arra, hogy beilleszkedjenek egy közösségbe, ugyanis fogalmuk sincs, miért és hogyan kéne. Ezért aztán mindig kilógnak a sorból, vagy a holdkóros viselkedésük, vagy a ruházatuk, vagy a gondolataik, véleményük miatt. Nem szándékosan különcködnek, mégis sokan kirekesztik vagy kinevetik őket emiatt.

Szent feladat

A hinduizmus.hu oldalon sokat olvashatunk a dharmáról mint életünk valódi céljáról. A hinduk sanatana dharmának (örök kötelességnek) nevezik, hogy az ember ráleljen életének valódi céljára, magasabb rendű feladatára, értelmére.

A védikus filozófia és kultúra feladata éppen az, hogy ebben segítséget nyújtson számunkra. A legmagasabb szinten az emberi tetteket már áthatja az istentudat, és megszűnik minden önös motiváció. Ezen a letisztult lelki szinten az ember minden élőlény és Isten örömére cselekszik. A dharmával összhangban végzett helyes cselekvés tehát minden élőlény és Isten szolgálata.

Megleshetjük előző arcainkat!

Egy meditációs technika segítségével sikerülhet a párunk, barátunk vagy akár gyermekünk előző életbeli arcait meglátni, miközben ő is megfigyelheti a miénket. Figyelem, az élmény lelkileg megterhelő lehet. A gyakorlat előtt teremtsünk a szobában nyugodt hangulatot és félhomályt. Legalább tíz percig relaxáljunk, meditáljunk.

Ezután üljünk le egymással szemben lótuszülésben a földre, kartávolságnyira, de ne érintsük meg egymást. Most nézzünk egymás bal szemébe, lehetőleg grimaszolás és pislogás nélkül. A gyakorlat alatt nem szabad beszélni.

Néhány perc múlva a megfigyelt arc változni kezd, eltorzulhat, megöregedhet, akár szőrzet is látszódhat rajta, felfedezhetőek más jellegzetességek, például ázsiai vagy afrikai vonások, férfiból nő válhat és fordítva, lehet kopasz vagy épp hosszú hajú, turbános vagy kalapos, szelíd vagy rémisztő… Azok az arcok és főleg jellemvonások lesznek láthatóak rajta, melyeket előző életében birtokolt.

Az előző életbeli arcaink miatt nem szabad sem bűntudatot éreznünk, sem egymást vádolnunk, hiszen a jelen életünk az, amire hatással vagyunk. Akinek van hozzá mersze, egyedül, tükörrel is elvégezheti a gyakorlatot.

A csodába, elfelejtettem!

Okkal születünk e földre. A Tibeti halottaskönyv szerint tehát már az utolsó bardóban megjelenik a cél, amiért megszületünk. Konkrét feladatok, helyszínek, partnerek, okok, buktatók. A probléma csak az, hogy ezen a világon felnőve általában fogalmunk sincs, merre induljunk, hogy megtaláljuk a célunkat, mert a születés előtti emlékeink törlődtek.

Ha belegondolunk, olyan ez, mint egy ügyesen kitalált társasjáték. Mintha bekötött szemmel százszor megforgatnának a tengelyünk körül, aztán azt mondanák, nem áruljuk el, mi a cél, de menj, találd meg.

Száz meg száz feladat

Az életfeladat nem azonos a munkánkkal, hivatásunkkal, bár összecsenghet vele. Életfeladat lehet a kommunikáció, vagyis hírt közvetíteni magasabb szférákból az itt lévőknek és vissza. Lehet feladat például a béketeremtés, a testi vagy lelki egészség megteremtése, valaki vagy valakik segítése, támogatása, de olyasmi is, hogy jókedvet, kikapcsolódást, könnyedséget hozol másoknak.

Száz meg száz feladat van, az a tiéd, amiről ha hallasz, nagyot dobban a szíved, és különös, boldog izgalom fog el: máris hozzálátnál.

Hogyan hatnak rád bizonyos szélsőséges érzelmek?

Ha átlagon felül meggyötör valamelyik szélsőséges érzelem, például a híradót is azért nem nézed, mert valósággal rosszul vagy az erőszaktól, a vértől, akkor nagyon valószínű, hogy előző életedben része voltál az erőszaknak, és most az a dolgod, hogy tegyél ellene. Az erőszak ellen nem harcolhatsz erőszakkal. A béke, a kedvesség, a szeretet az eszközöd.

Mi akartál lenni, amikor gyerek voltál?  

Hogy képzelted el a felnőtt életedet? Mi volt a kedvenc meséd? Megvalósítottad az álmaidat? Írd össze, mi mindent tehetne felnőttként az a kisgyerek, aki voltál. Köztük lesz az életfeladatod.

Vannak extra képességeid?

Például, hogy az érintésed állítólag gyógyerejű, a családod imádja, ha megmasszírozod őket. Vagy szuper viccmondó vagy, a társaság közepe? Netán a süteményeiddel szoktad elvarázsolni a vendégsereget, ha látogatóba mennek? A képességeidet arra kaptad, hogy a szent feladatod elvégezhesd. Gondolkodj el ezen. Adj magadnak több időt, hogy azzal foglalkozhass, amiben ilyen tehetséges vagy.

Ez a néhány általad megfogalmazott válasz talán közelebb visz a célodhoz, ha komolyan elgondolkozol a kérdéseken. Mindenképp tudd, ha az ember összhangban tevékenykedik az életfeladatával, a pénz is megteremtődik hozzá. Ha viszont sorozatosan kudarc ér, engedd el, nem az az utad. Ha a feladatoddal egyező dologgal foglalkozol, az csakis sikeres lehet, és harmóniában gyarapodik az életed.

Segíthet még, ha visszatérő álmaid vannak. Írd le őket, és vidd el egy spirituális segítőhöz, ő meg fogja látni bennük, milyen irányba vezetnek az álmaid. Hasonlóan segíthet minden apró jel, ami kíséri az életedet: lehet ez egy szám, egy város, egy szín, egy keresztnév, bármi, aminek hited szerint különös jelentése vagy értéke van.

És segítségedre lehet minden dézsávü is. Amit egyszer átéltünk már, az nem véletlenül ismétlődik. Egyszer már eljutottál eddig egy úton, csak rossz irányba mentél tovább. Most jól gondold meg, mi a válaszút az életedben, és dönts bölcsen.

Címkék: buddhizmus, bardó, világvallások a halálról, bardó a halálról