A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni?
Párkapcsolati játszmák alatt olyan mintákra, ismétlődő viselkedésformákra szoktunk utalni, amelyeket a felek tudat alatt vagy félig tudatosan játszanak. Ezek a játszmák erősíthetik vagy gyengíthetik a kapcsolat intimitását attól függően, mennyire tudatos ez a viselkedés, és mennyire sikerül megérteni, vajon mi húzódik meg mögötte.
Eric Berne pszichológus szerint mindenki játszik játszmákat, amelyek a valódi intimitás pótlékai. Az Emberi játszmák c. könyvében kifejti, hogy háromféle énállapot között táncolunk, ez a Gyermeki, Felnőtti és Szülői én. Ezek az állapotok arra mutatnak, hogy minden ember többféle álarcot visel a kapcsolataiban.
Amikor egy helyzetben a bennünk élő Gyermek aktivizálódik, az azt jelenti, hogy az ember úgy és olyan céllal reagál, mint tette volna kislány- vagy kisfiúkorában. Ha a Szülő énállapot a meghatározó, akkor az olyan, mintha valamelyik szülőnk múltbeli reakcióját ismételnénk meg vagy direktben, vagy közvetve: ilyenkor valaki úgy válaszol, ahogyan annak idején elvárták tőle. Minden pillanatban valamelyik énállapotunk jut kifejezésre.
Ne feleselj a nejeddel!
– Az emberek közötti tranzakciók mindaddig simán működnek, ameddig az egyik fél szülői megjegyzésére a gyermeki énállapotból érkezik reakció, vagy ha a Felnőttnek a Felnőtt válaszol. A problémák ott kezdődnek, amikor megbomlik ez az összhang – állítja dr. Pintér Judit Nóra pszichológus. – Ezt hívjuk keresztezett tranzakciónak. Például, ha a férj mint Felnőtt megkérdezi, hogy „Nem láttad véletlenül a pénztárcámat?”, és erre a feleségéből előbújik a Szülő, és azt a választ adja: „Nem igaz, hogy nem tudsz vigyázni a dolgaidra”, akkor ott hamar elszabadul a pokol.
Néhány gyakori játszma
Eric Berne pszichológus sok ’játszmát’ leírt, amelyek a házasságban, párkapcsolatban gyakoriak. Néhány közülük:
- Sarokba szorítás: Ez olyan helyzet, amikor az egyik fél – tudatosan vagy féltudatosan – olyan dolgot mond vagy tesz, hogy a másik nehezen tudja elkerülni a konfliktust. Pl. András azt mondja, megyünk moziba, Betti beleegyezik, de András kiköti, hogy most nem költünk semmire, így Betti zsákutcába kerül, mert ő nagyon szeretett volna kávézni és sütizni is.
- Sweetheart: Ebben a játszmában az egyik fél finoman lealázó, degradáló megjegyzéseket tesz a másikra, de kedvességgel fűszerezi („sweetheart”) vagy viccelődésnek álcázza. Ez a helyzet gyakran generálja a sérelmet, mert az egyik fél enged a kedves megszólítás miatt, de közben érezhetően meg van bántva.
- Áldozatjátszma: Ez olyan szerep, amikor valaki folyamatosan szenved, sajnáltatja magát, de valamilyen módon aktívan fenntartja ezt az állapotot, mert áldozatszerepben lenni számára nyereséges.
- Üldöző – menekülő dinamika: Itt az egyik partner folyamatosan követi a másikat, kontrollálni akarja, a másik viszont elzárkózik, visszahúzódik, menekül, így a konfliktus örökösen újraindul.
Játszma vagy őszinteség?
A játszmák lényege, hogy elkerüljük a valódi érzéseket (félelem, sebezhetőség), így a kapcsolat mélyebb, őszinte szintje ritkán tud feltörni. Az ismétlődő konfliktusok, előre sejthető veszekedések, ’ugyanazokat a köröket futó’ helyzetek kimerítik mindkét felet. Törvényszerű, hogy ha az egyik fél manipulálja, ’teszteli’ a másikat, vagy ’játszik’, akkor a másik fél előbb-utóbb bizalmatlan lesz, akár visszahúzódik, bezárkózik.
Ha valaki gyakran áldozat szerepbe kerül, ha folyamatosan úgy érzi, hogy nem elég, hogy bántják, hogy nem értik meg, akkor ez önértékelési problémákhoz, szorongáshoz, féltékenységhez vezet. Ha valaki nem meri kimondani, mire vágyik, vagy elhanyagolja az ő szükségleteit a játszma kedvéért, az hosszabb távon megárthat (felhalmozódó frusztráció, harag, kiégés)
1. ’Hideg-meleg’ viselkedés
Helyzet: Anna és Péter két éve együtt élnek. Anna egyre gyakrabban tapasztalja, hogy Péter felhívja őt este sok kedvességgel, tervekkel, ígéretekkel, majd másnap szinte semmit sem ír, úgy tesz, mintha nem is számítana. Anna ilyenkor zaklatottnak érzi magát, bizonytalanná válik, hogy számára mennyire fontos a kapcsolat.
Játszma elemei: Péter ’meleg pillanatai’ elvárásokat keltenek, Anna azon töpreng, vajon ő hibázott-e valamit, amikor visszavonul Péter. Az ilyen viselkedés fenntartja Anna bizonytalanságát, és befolyásolhatóvá teszi: nagyobb szükséget érez a visszaigazolásra, a ragaszkodásra.
Következmények: Anna önbecsülése sérül, mert úgy érzi, hogy újra meg újra meg kell felelnie; Péter pedig valószínűleg kevésbé tudatosítja, hogy viselkedése hogyan hat Anna bizonytalanságára.
Lehetséges megoldás: Anna beszél a viselkedésről nyíltan Péterrel: „Tegnap este sokat beszéltünk és terveztél, de másnap alig írsz, az bizonytalanságot okoz bennem. Szeretném, ha következetesebb lennél abban, hogyan kommunikálunk.” Határ, hogy milyen viselkedésre vállal elfogadhatót, és kérje vissza a stabilitást.
2. Féltékenység mint ’biztonsági játék’
Helyzet: Gábor korábban csalódott egy kapcsolatban, sokszor megcsalták. Most Barbi az új barátnője, de Gábor sokszor féltékeny: ellenőrzi Barbi telefonját, közösségi médiás üzeneteit, kérdezősködik, kritizál, hogy „miért válaszoltak neki ilyen gyorsan”, „kik azok az emberek”. Barbi feszeng emiatt, de Gábor ragaszkodik ehhez, mert így érzi, hogy övé a kontroll, hogy nem hagyja, hogy újra fájdalmat okozzanak neki.
Játszma elemei: Gábor fél a sebezhetőségtől, a múltbéli sérüléseitől. A féltékenységben van egy bizonyos ’biztonsági játék’: ha látja Barbit másokkal, az megnyugtatja, de ez a kontroll állandó konfliktust és feszültséget hoz.
Következmények: Barbi úgy érzi, mintha folyamatosan vizsgázna, nincs szabadsága. A kapcsolatban csökken a kölcsönös bizalom, Barbi elkezd visszahúzódni, titkolózni akár – ami még inkább megerősíti Gábor félelmeit, és tovább fokozza a játszmát.
Lehetséges megoldás: Gábor dolgozzon a múltbéli csalódások feldolgozásán (egyedül vagy szakemberrel), Barbi pedig mondja el, mit jelent számára a bizalom és a szabadság. Közösen lefektethetnek szabályokat (pl. hogyan kezelik a közösségi médiát, mi számít határátlépésnek)
3. A valóság torzítása
Helyzet: Ali szerint Kata mindig túlreagálja a dolgokat, vagy képzelődik. Ha Kata megbántódik, azt mondja, te túl érzékeny vagy. Kata elkezd kételkedni magában, bűntudata lesz, hogy talán tényleg túlérzékeny.
Játszma elemei: Ali nem vállalja a felelősséget, elferdíti a helyzetet, Kata érzelmeit kisebbíti (minimálisra), hogy ő maga ne legyen bűnös, és ne kelljen szembenéznie a konfliktussal. A játszma lényege: megőrizni az impulzív hatalmat és elkerülni a sérülést, amit az őszinte bocsánatkérés hozna.
Következmények: Kata önbizalma csökken, elkezdi megkérdőjelezni az érzéseit, esetleg felteszi, hogy talán tényleg ő a túl érzékeny. A kapcsolat bizalmi alapja sérül, a kommunikáció egyre nehezebb lesz.
Lehetséges megoldás: Kata fogalmazza meg, mit érez, pl. „amikor ezt mondtad, azt éreztem, hogy nem veszel komolyan, és ez fájt”), Ali pedig hallgassa végig Katát közbeszólás nélkül, és ne tagadjon azonnal („értem, hogy így érezted”). Külső segítség, párterápia itt gyakran hatásos.
Még nincs hozzászólás