A játékmester sosem hibázhat

2015. július 26. | Írta: Vig György | 1 komment

Bencze Ilona különleges ember. Az ország egyik legnépszerűbb színésznője, több mint negyven éve játszik a Madách Színházban, de hivatalos szakmai elismerést, díjat – az 1988-as Jászai Mari-díjon kívül – idén kapott először. Mindenben maximalista, imádja a szakmáját, a családját, gyönyörű, energikus, és teszi a dolgát.

RIDIKÜL MAGAZIN A szakmai önéletrajza szerint a diploma után szerződött el a Madách Színházhoz, ahol most is beszélgetünk.

BENCZE ILONA Valóban, 1972-ben, a főiskola után lettem társulati tag, de már 1970-ben itt voltam gyakorlaton két évig. Ha jól számolom, negyvenhárom éve itt vagyok.

RM Ennyi év alatt rengeteget alakult ez a színház. Volt egy nagyon komoly prózai korszaka, ám régóta zenei műfajok határozzák meg a repertoárt. Hogyan élte, éli meg színészként a változásokat?

BI Nem könnyen, de aki nem tanul meg túlélni, vagy inkább változni, alkalmazkodni a körülményekhez, az nincs. Az egyszerűen megsemmisül. Ez nemcsak a színházra vonatkozik, hanem azt hiszem, mindenre. Ha nem találod fel magad az új helyzetekben, ha folyton azon meditálsz, hogy miért nem az van, ami volt, akkor véged.

Nekem szerencsém volt, mert Nádasdy Kálmánnal indítottam a főiskolán, és amikor felfedezte, hogy van valamennyi énekhangom, az egyik kedvencévé váltam. Elhalmozott mindenféle énekelnivalókkal. Tehát nem érintett katasztrofálisan, amikor a prózáról a zenésre váltottunk. Azoknak a kollégáimnak sokkal nehezebb dolguk volt, akik nem voltak birtokában ilyen képességnek.

RM Foglalkozott zenével vagy énekléssel a főiskola előtt is?

BI Nem, ott kezdtem. Egy fantasztikus tanárnő, Ónodi Kiss Márta kezdett foglalkozni a hangommal. Azóta is folyamatosan járok énektanárhoz, karbantartom magam.

RM A musicalekben nemcsak énekelni, de táncolni is kell. Ennek sem volt előzménye a főiskola előtt?

BI Semmi, sokat szenvedtem is ezzel. Seregi László koreográfus zsenialitásának köszönhető, hogy a Macskákban például „eladott” minket mint táncos-énekes színészeket. Mi valójában énekes színészek voltunk.

RM Később pedig rendező-színészként is kipróbálhatta magát.

BI Bizony, sőt, itt a Madáchban is gyakran találom magam a másik oldalon. Mostanában nemcsak játszom, hanem Szirtes Tamás mellett játékmesterként is foglalkozom a darabokkal.

RM Bocsássa meg az együgyűségem, de muszáj megkérdeznem: tulajdonképpen mit csinál egy játékmester?

BI Ezt nem is szokták tudni. A játékmester a darab próbái alatt végig ott ül a rendező mellett, és jegyzeteli, hogy a rendező mit szeretne az előadásból kihozni színészi játékban, mozgásban, miegyebekben. Nálunk még bonyolultabb a helyzet, hiszen két-három szereposztásban mennek a darabok. Ahhoz, hogy minden szereposztásnak az összes szereplőjével ugyanannyi időt foglalkozhasson a rendező, egy egész éves próbaidőszak se lenne elegendő. Ezért aztán ő megcsinálja délelőtt a próbát az egyik szereposztással, amit én délután megtanítok a másiknak. Amikor ez a csapat kerül sorra Tamásnál, velük már nem a nulláról kell kezdenie a munkát. Tudják a mozgásokat, a szöveget, a helyzeteket, már foglalkozhatnak a finomításokkal.

RM Szerencsére színészként is sokat láthatják a nézők. Olyankor ki a játékmester?

BI Amikor én szerepelek, akkor ügyeletes rendező van. Játékmester csak én vagyok ebben a színházban. Nyilván kutyakötelességem hajszálpontosan és hibátlanul játszani minden este. Ez jó dolog. Nekem is jó, hogy tudom: én nem hibázhatok.

RM Kegyetlenül felelősségteljes álláspont.

BI Igen, de én így szeretem. Számomra nagyon fontos, hogy az előadások jól menjenek. Mindig maximalista voltam, és vagyok is. Próbálok még annál is többet kihozni magamból, mint amennyi bennem van, vagy amennyit a pillanat enged. Ha valaki szívből és szenvedéllyel csinálja, amit csinál, akkor csak így érdemes, nem?

RM Mi a titka, hogy ennyi ideig lehessen valamit szívből és szenvedéllyel csinálni? Mi van, ha egyszer úgy érzi, mindent odaadott?

BI Furcsa módon ez úgy van, hogy akármilyen agyongyötört, fáradt, deprimált és ezer bajjal megátkozott vagyok, a színpadon legalább annyit kapok, mint amennyit kiadok magamból. Feltöltődöm. Ehhez nyilván annyira kell szeretni ezt a mesterséget, mint amennyire én szeretem. Emellett rendezek is, évekig tanítottam, írtam egy könyvet is. Sok mindenben kipróbáltam magam.

RM Azt mondják, hogy a színész a színpadon, a közönség előtt mindent megmutat magából. Ennél csak az írás veszélyesebb.

BI A színpadon a szerep mögé rejthetem magam. A könyvben nem lehet elbújni. Épp ez a kérlelhetetlenül őszinte helyzet jelenti azt, ami miatt úgy gondoltam, hogy néhány számomra fontos dolgot szeretnék papírra vetni. Nem okító szándékkal írtam, de reméltem, hogy akad, aki elgondolkodik rajta egy kicsit, talál benne olyan gondolatokat, amelyeket a magáénak érez. Sokan jelezték, hogy sikerült: ebben reménykedtem.

RM Szakmán kívüliek, civilek?

BI Főleg szakmán kívüliek, akiknek csak úgy kezükbe került a könyv, vagy kedveltek mint színésznőt, és érdekelte őket, vajon miről mesélek. Nem a színházról írtam, nem a szakmáról vagy arról, hogy milyen színésznő vagyok. A családomról, az életről beszélek benne. Arról, hogy én milyennek látom a világot. A családom megérdemli, hogy mások is megtudják, milyenek vagyunk.

RM A családjának köszönheti ezt a fenséges kiegyensúlyozottságot, ezt a nyugodt derűt, ami sugárzik magából?

BI Azt hiszem, jórészt igen: nagyon fontos számomra a családom. Éppen most utazom haza. Az édesanyámat költöztetjük a nagyobbik húgomékhoz. Elmúlt nyolcvanhét éves, elfáradt, már nem akar a saját lakásában főzőcskézni és takarítani. A húgom, a sógorom és az édesanyám is hetek óta költözési lázban égnek. A hétvégén a kisebbik húgommal mi is lemegyünk, és Csurgón maradunk néhány napig, segíteni. Együtt olyan erőt képviselünk, ami csodálatos. Nagyon szeretjük egymást. Tudom, hogy reggeltől estig kőkeményen fogunk dolgozni, de már alig várom, hogy mehessek, hogy velük lehessek.

RM Közben a lánya valahol Európa déli felén él.

BI Igen, Görögországban van, most éppen lovas túrákat vezet.

RM Lovas túrákat szervez Görögországban?

BI Vezet. Ő lovagol elöl, és viszi a turistákat. És közben énekel – persze, nem a lovon. Van egy menedzser- és egy sminkesdiplomája is, de most ez érdekli.

RM Mintha azt mondta volna róla valahol, hogy kicsit sajnálja, amiért elterelte őt a színészi pályáról.

BI Igen, ma már azt hiszem, hogy tényleg lenne helye a színpadon.

RM És miért nem lett?

BI Talán mert nem volt elég erőszakos ahhoz, hogy meggyőzze a szüleit. Szép, tehetséges, mindenfélét megpróbált. Épp az lehetett a baj, hogy ennyiféle tehetség bújt belé. Bármibe kezdett, sikeres lett benne. Akár a sportról, akár a zenéről volt szó. Mivel ennyi minden ment, egy kicsit úgy volt vele, hogy ami megvan, azt kipipálja, és megpróbálkozik valami újdonsággal. Talán butaság ez a megközelítés, de ő dupla Nyilas jegyű. Benne van a kalandvágy, hogy az élet újabb és újabb szegmenseit fedezze fel. Kicsi korától ez hajtotta, vitte tovább. Az éneklés szerencsére vele maradt, nagyon szereti. Minden évben hazajön két-három hónapra. Amikor végre itthon lesz, csinálunk egy közös műsort, amivel fel is lépünk majd.

RM Hogy került épp Görögországba?

BI Egy görög--magyar származású fiatalember volt a szerelme. Ki is mentek együtt, összeházasodtak, aztán elváltak. A fiú azóta Angliában él, Gabi pedig maradt. Egy szigeten lakik, ahol lényegesen jobb a helyzet, mint a szárazföldön.

RM Miközben hallgatom, mekkora szeretettel beszél a családjáról, többször is felmerült bennem egy kérdés. Hogy lehet, hogy egy ilyen kiegyensúlyozott, biztos családi háttérrel rendelkező, gyönyörű nőnek nem sikerült újrateremtenie maga körül a gyermekkori biztonságot?

BI Nem tudom… Erről már mi is sokat beszélgettünk. Mivel számunkra a család magától értetődő burok volt, azt hittük, ha majd beleszeretünk valakibe, az is magától működik. Szokták mondani, hogy a madarak is kilökdösik a fiókáikat a fészekből, úgy tanulnak meg repülni. Minket nem lökdöstek, ezért azt hittük, hogy mindenütt fészekmeleg vár. Gyanútlanok voltunk és naivak. Mindenkiben megbíztuk, mert otthon így láttuk.

RM Olvastam egy korábbi interjújában, utólag kicsit bánja, hogy annak idején túlságosan ragaszkodott az otthonról hozott elveihez, ezért nem vállalt olyan filmszerepet, amiben vetkőznie kellett volna.

BI Valóban nem vállaltam, de nem bánom. Valószínűleg sokkal színesebb lett volna a filmes karrierem, de az ember nem tud kilépni önmagából. Nemcsak azért, mert úgy nevelték, hogy a kis falusi lány legyen szemérmes, és ne vetkőzzön le egy filmben…

RM Egyszer sem?

BI  Egyetlen alkalommal, Gyöngyösi Imre gyönyörű filmjében vállaltam. Nem lehetett másképp megoldani a jelenetet, mivel női börtönben játszódott a történet, és a fürdőből indult a lázadás. Nem azért nem vetkőzöm, mert úgy gondolom, hogy ronda vagyok, hanem egyszerűen lelkileg képtelen vagyok ilyesmire. Talán ezért nem indult be igazán a filmes életem. Szerencsére a színház mindenért kárpótolt.

RM Milyen tervei vannak?

BI Ha egészséges leszek, még sok minden belefér, pedig nem vagyok fiatal. Nem erőlködöm. Olyan vagyok, mint akit a tenyerén hordoz az Isten. Kaptam egy fantasztikus családot, egy gyönyörű pályát, kaptam hozzá még ezt-azt…

RM Gyönyörű külsőt, kiváló adottságokat.

BI Mindig megkérdezik, mi a titkom. Valóban szerencsés külsőt örököltem, és az idő is kíméletesen bánik velem. Nincs titkom. Éjjel-nappal használom magam, talán ez tart egyben. Nem tudok arra figyelni, hogy eleget aludjak, pihenjek, néha kikapcsoljam az agyamat, mert az folyton pörög. De próbálok egészségesen étkezni, tornázom, igyekszem vigyázni magamra. Az emberek mindig külső dolgokban keresik a megoldásokat, pedig azok belül vannak.

RM Mennyire foglalkoztatja a hit, Isten, a vallás?

BI Ez mind része az életemnek. Nem gyakorlom a vallást, de hiszek. Hívő ember vagyok.

RM Miben hisz?

BI Egy erőben, ami ezt az egészet mozgatja.

RM Ez egy jó erő?

BI Igen. Abszolút úgy gondolom, hogy jó. Soha nem írom az ő számlájukra azt a sok rosszat, ami történik a világban. Hiszek a szabad választás lehetőségében. Azt sem hagyják magára, aki tévesen választ, de ha valaki ezerrel száguld a rossz felé, egyszer csak már nem tudnak vele mit tenni.

RM Miért használ többes számot?

BI Mert szerintem itt energiákról, erőkről, rezgésekről van szó. Ez a terasz is tele van velük. Ha valamikor megrekedtem, aztán mégis megtettem a szükséges lépést, mindig ott voltak, azonnal segítettek. De azt az egy lépést nekem volt muszáj megtennem. Súghatnak, üzenhetnek, jelezhetnek, de nem lépnek helyettem. Én ezekben nagyon hiszek.

Reggelente befelé menet egy kis Mária-kápolnához érve mindig elmondom, hogy most kellene figyelniük, nehogy rossz útra tévedjek. Úgy értem: nehogy elveszítsem önmagam… Amikor hazamegyek, mindig megköszönöm, hogy megint segítettek.

Címkék: család, rendező, színház, hit, karrier, színészet , anya-lánya kapcsolat, madách színház, társulat, fiatalos megjelenés, játékmester