A ház csendje
Színháza van, nem tudja, meddig. Filmtervei évek óta a fiókban hevernek. Házát egyedül lakja. Moliére-díjas színdarab főszerepét próbálja a Belvárosi Színházban, Lukáts Andor arcán mégis keserű a mosoly.
RIDIKÜL MAGAZIN Jól tudom: három fia van és egy lánya?
LUKÁTS ANDOR Nem. Két fiam van, semmi több.
RM Nyitókérdés leütve. Viccesen akartam kezdeni. A két fia után említettem volna Sanyit és Arankát.
LA Ja, így értem. A fiaim, plusz a színház. Igen, Sanyi és Aranka. Halász Péter „gyerekei”. Egy hajléktalan házaspár. Amikor megkaptam ezt a színházat, nem akartam, hogy olyan hagyományos neve legyen. Inkább civil, de érdeklődést keltő. Huszonkét év után, amikor eljöttem Kaposvárról, itt akartam valami kis színházat csinálni, Budapesten. Akkor indult az Új Színház, Székely Gábor vezetésével. Felhívott, hogy odamennék-e. Gondolkodási időt kértem. Gábor közben elutazott Moszkvába, és Ascher Tamás is megkeresett. „Andor, neked itt a helyed, a Katonában!” – mondta. Nincs ott a helyem, feleltem, nem azért jöttem el Kaposvárról, hogy leszerződjek, szabad akarok lenni. Aztán Zsámbéki Gábor is felhívott, így szerződtem le végül a Katonába, és ott töltöttem kilenc évet.
Pár hónap múlva hazajött Amerikából Halász Péter, és elkezdett dolgozni. A Hírszínház volt az első közös munkánk. Két hónap alatt vagy harminc előadást csináltunk a Népszabadság hírei alapján. Másfél-két órás előadások voltak, többnyire improvizáció. Este tízkor jött a Népszabadság futára, hozta a másnapi lapot, éjjel egyig elolvastuk, és egy cikk alapján hajnali fél ötre megírtuk a darabot. Utána aludtunk egy kicsit, tízkor próba, este előadás. De mindennap más. És ez így ment két hónapon keresztül.
Az egyik előadás címe Sanyi és Aranka volt. Péter volt Aranka, én Sanyi. Három és fél órán át játszottunk. Volt hozzá egy rezsó, tíz tojás, vöröshagyma, francia nyelvkönyv és zongora. Úgy beszélgettünk, mint egy hajléktalan házaspár. Négykezest zongoráztunk, reggelit készítettünk, Péter francialeckét adott. Izgalmas, jó előadás volt. Péter emlékére lett tehát Sanyi és Aranka a színház neve.
RM Akkor most kérdezném a két fiáról.
LA Lőrinc, a nagyobbik már lediplomázott, Lisszabonban van féléves mesterképzésen, már négy hónapja. Nemzetközi ismeretek, kapcsolatok. Ez a diplomácia útja. Nem örülök, hogy ezt választotta. Érdekli őt nagyon, de látja, mi van, mennyi szörnyűség történik a politikában. Gergely, a kisebbik fiam tizenkilenc éves. Nagyon komoly srác. Most kezdte az egyetemet Szegeden. Szabadbölcsész. Majd ha szakosodik, vallásfilozófiát fog tanulni.
RM Az édesanyjuk?
LA Osztályfőnök egy általános iskolában. Fantasztikus osztályt vezet. Versenyeket nyernek a diákjai, de országszerte! Olyan osztály, amilyen még nem volt abban az iskolában, és máshol se nagyon. Ebben nagyon sok öröme van. Egyébként elváltunk. Illetve ő vált el tőlem. Ez azt jelenti, hogy tizenöt éve egyedül élek az erdőben. Ez a helyzet pedig megfoszt attól, hogy a gyerekeim velem ébredjenek, és hogy esténként együtt beszélgessünk. Nekem ez iszonyúan hiányzik.
RM De ha Lisszabonban ébred az egyik?
LA Nem vigasztal ez sem, mert úgy érzem, elveszett tizenvalahány év. Most meg már visszahozhatatlan.
RM A lelki kapcsolat így is erős lehet.
LA Persze. Csak aki sokáig él egyedül, abban űr van. Ott vannak a szobák berendezve, és nincs bennük élet. Nagyon régóta nincs. A tizenkilenc éves fiam is ritkán jön hozzám. De már így is jobb, mint régen, a válás után. Akkor kínlódás volt az egész. Egy asztalnál megbeszélni dolgokat, ez hiányzik nagyon.
RM Sanyi és Aranka sorsa milyen irányba mutat?
LA Rossz irányba. Már be akartam zárni nyár végén, aztán jött egy mentőötlet, hogy meghívok társulatokat, és megosztjuk a költségeket. Akadt is egy jelentkező, csak jogilag nem lehet megoldani a dolgot. Tehát nagyon úgy néz ki, hogy mégsem fog ez menni. Kérvényeztem a polgármesternél, hogy vizsgálják felül ezt a pontot, és engedjék meg, hogy így folytassam. Még nem kaptam választ. Iszonyú sok munkát vállalok, hogy a nyugdíjamból fizetni tudjam a költségeket.
RM Huszonhat évesen kezdte a pályát. Meglehetősen későn. Mi volt az oka?
LA Hogy nem születtem színésznek. Ebben halálbiztos vagyok. Más akartam lenni. A Keravill Dekorációban dolgoztam, amikor egy munkatársam elvitt a Pinceszínházba. Ibsen Nórájában kaptam az első szerepemet. Iszonyú rosszul játszottam. A premier előtt egy héttel öngyilkos lett az öcsém. Így kezdődött a pályám. Mindjárt az elején meg kellett értenem, hogy a munkát mindentől függetlenül el kell végezni.
RM Eszkimó asszony fázik, Tiszta Amerika, Zsötem. Ezek a filmek milyen erővel vannak jelen az életében?
LA Az Eszkimó asszonyra gyakran gondolok. Szerettem. Az egy igazi filmszerep volt, szemben egy csomó mással, amiben nem találtam a helyemet. Egy franciaországi fesztiválon a legjobb alakítás díját kaptam érte. A rendező, Xantus János engem nem vitt ki, a díjat meg nem hozta haza. A Tiszta Amerikát New Yorkban forgattuk Gothár Péterrel. Szirtes Ádám volt a partnerem. Iszonyú jó volt nézni, ahogy evett, ahogy belekortyolt valamibe, vagy ahogy beszélt. Nagyon emlékeztetett azokra a fantasztikus színészekre, akiket gyerekkoromban láttam: Soós Imrére, Gábor Miklósra, Pécsi Sándorra. A Zsötemet Salamon András rendezte. Nagyon jó film még ma is.
RM Egressy Zoltán darabját, a Portugált a Katona József Színházban vitte színre. Túlzás nélkül megállapíthatjuk: a nemzetközi sikersorozatát is ön indította el. Nemrég DVD-n is megjelent az előadás.
LA Elolvastam a darabot, kiosztottam a szerepeket, s a színészeknek köszönhetően azonnal megszólaltak a mondatok. Elkezdtünk próbálni, egyszer csak megéreztem, merre kell menni. Beindult az agyam, és naponta szállítottam az ötleteket. Nagyszerű munkafolyamat volt. Tizenhat éve van műsoron a darab. Minden szeptemberben felújítjuk, viszem a színészeknek a friss ötleteimet, hogy ne unják meg, ők meg minden újnak nagyon örülnek. De tényleg! Életnedvet csöpögtetek a játékkedvükbe. Ahányszor csak megnézem az előadást, mindig azt látom, hogy úgy játsszák, mintha először tennék. És tizenhat év után még mindig tele a színház. Oldalt állnak a nézők. Nagyon ráharaptak. Gyengébb színészekkel ez, persze, nem jöhetett volna létre.
RM Nekem Szirtes Ági az egyik kedvencem a darabban. Már azt is imádom, ahogy a díszletben részegen elvágódik a biciklivel.
LA Amikor Halász Péter meghívott bennünket, Jordán Tamást és engem Amerikába, vittem egy kamerát, rászereltem egy biciklire, és úgy jártam be New Yorkot. Mostanában a volt feleségemmel járunk biciklizni. Elmegyünk a Duna-partra, Leányfalura, Szentendrére…
RM Most egy fiatal francia író, Florian Zeller Apa című tragikus bohózatának a címszerepére készül a Belvárosi Színházban. Alzheimer-kórban szenved a férfi, egyre inkább elveszíti a kapcsolatát a valósággal. Még az is kimegy a fejéből, hogy a betegsége miatt mindent elfelejt. Nehéz szerep lehet.
LA Nekem az a szerencsém, hogy gyerekkoromban hét évet töltöttem egy kis faluban, ahol anyám ápolónő volt egy szociális otthonban. Öregek, elmeháborodottak, közveszélyesek. Sok mindent láttam, ami belém ivódott. Most voltam egy professzornál, aki ennek a betegségnek a legfőbb hazai tudója. Utánaolvastam, mi játszódik le egy Alzheimer-kóros emberben. Az ő szemében pillanatról pillanatra változik a világ. Azt mondja egy berendezett szobára, hogy hol vannak a bútorok, egy teljesen üres szobában pedig azt kérdezi: ezt ki rakta ide? Luk van az agyban. Kimegyek a kocsihoz, ott jövök rá, hogy bent felejtettem a kulcsot, ez bárkivel megesik. De amióta az Apát próbálom, ráfogom, hogy itt van, bekopogott hozzád is. Halálos szerep ez.
RM Bizonyára játszott már hasonlót.
LA Az elmúlt másfél év alatt ez a negyedik ilyen. Hazatérés, A képzelt beteg, A folyón túl Itália. De ez most a legnehezebb menet. Színészileg ugyanakkor a legélvezetesebb. Elég szabad lehetek benne. Bármit megtehetek, ha igazolja a játék, a hitelesség.
RM Mindeközben nyilván megnyugtatja, hogy egészséges környezetben, egészséges életet él.
LA Tornázom, futok, hegyet mászom, biciklizem. A sok szöveggel az agyamat is tornáztatom. Ez sok mindentől megóv, de hogy meddig, nem tudom.
RM Ha teljesen szabad a hétvégéje, nincs előadása, és be sem kell jönnie a városba, mivel köti le magát?
LA Nézelődöm. Az ablakból csodálom a mókust, ahogy végigszalad a fákon. Hihetetlenül ügyes. Később kimegyek, és látom, hogy a vaddisznók újabb területet túrtak szét. Csordaszámra jönnek. Aztán bekapcsolom a szivattyút a kútnál, hogy nyomja fel a vizet a házba. Nem szeretek bent lenni. Nagyon nagy a csönd. Amikor megcsináltattam a házat, még úgy gondoltam, együtt lesz a család. Ott van öt szoba, és sehol senki. Nem vagyok városi ember. A vidéket jobban szeretem. Amire a legjobban vágyom: sétálni szeretnék a fiaimmal. Nem jó hetekig-hónapokig egyedül. Kedvem sincs sok mindenhez. Le kellene mosnom az ablakokat. Szigetelni is kellene, mert dől be a hideg. Nem lehet felfűteni a házat, maximum tizenkét-tizennégy fokra.
RM Ez még, ugye, nem a remetelét?
LA Még nem, de már közel vagyok hozzá. Úgy élek a házban, mint aki nem találja a helyét. Nem hiányzik sok, csak annyi, hogy leszóljon valaki: „Papa, gyere, beszélgessünk!”
RM Eddig megvalósulatlan filmtervei mellett foglalkoztatja egy különleges kiállítás létrehozása is. Mi lenne az?
LA Sorskiállítás. Felépítek nyolc, kétszer két méteres, hangszigetelt, fekete kabint, amelyeket fekete folyosók kötnek össze. Bemész, leülsz egy kis asztalhoz, szemben egy tükör, amelyben látod magadat, egyszer csak elalszik a fény, és a tükörben megjelenik egy hatéves gyerek. Rád néz, és mesélni kezd. Az óvodáról, az életéről. Felmerül egy probléma, azt kérdezi, most mit tegyen. Válaszolnod kell valamit. Megköszöni, felmegy a fény, ott látod magadat. Következő kabin. Tizenkét éves fiú. Már találkoztunk, mondja, kicsi voltam, hatéves. Most suliba járok, van egy kislány, a szerelmével üldöz, nem bírom. Mit csináljak? Javasolsz valamit?
És ez így megy, aggastyánkorig. A hetedik fülkében az öregember. Ő is előad egy monológot az életéről. Úgy képzelte, hogy idős fejjel egy háromgenerációs házban fog élni. Hogy reggel majd az összes ajtó kinyílik nála, és jönnek a fiai, az unokái, és együtt reggeliznek mindannyian. A nyolcadik kabinban a kezedbe adnak egy DVD-t, rajta az összes szöveg, de te is, a válaszaiddal.
Egyrészt ez egy érdekesség, de közben összegyűlik egy hatalmas anyag, hogy miről, hogyan gondolkozunk, amit ki kell elemezni. Ebből pedig egy nagy szociológiai felmérést lehet készíteni. S ha ez működne Magyarországon, akkor más országokban is. Csak pénz kell hozzá, és berendezés, kamerák. Ezt szeretném megvalósítani. Élményanyag van hozzá bőven. És nem hiszem, hogy csak nekem.
Még nincs hozzászólás