A gyűjtemények múzeumba mennek
A világ első múzeuma valószínűleg Babilóniában lehetett, és Leonard Woolley – akit a világ első régészeként tartanak számon – talált rá 1925-ben, egy palota feltárásakor. A különleges gyűjteményt Ennigaldi hercegnő, Nabú-naid (i.e. 555–539), az utolsó újbabiloni uralkodó lánya hozhatta létre az ókori civilizáció történetének műalkotásaiból.
A reneszánsz idején Európa fejedelmi udvarainak, korabeli főúri kincstárainak gyűjteményeit Kunst und Wunderkammernek (művészeti és csodakamra) nevezték, melyekben a természeti különösségek mellett megtalálhatók voltak műalkotások, festmények is. A 17. és 18. század folyamán Németalföldön számos polgár és tudós hozott létre ilyen kollekciót. Érmék és medálok mellett elsősorban egzotikus tárgyakat gyűjtöttek.
Az első nyilvános múzeumot, az Ashmoleant 1683-ban az oxfordi egyetemen alapították, művészeti és archeológiai gyűjteményeknek adott – és ad – helyet. Létrehozásakor kikötötték, hogy a nagyközönség is látogathatja, s azóta is Oxford egyik attrakciójának számít. Az első, mai értelemben vett múzeum a londoni British Museum, amely 1759-ben nyílt meg. Mérföldkő volt a modern múzeumok történetében a francia királyok gyűjteményének kiállítása a párizsi Louvre-ban. Kezdetben 500 képpel rendelkezett, és hetente két alkalommal volt látogatható. Az első múzeum a világon, amit kizárólag régészeti tárgyak bemutatására terveztek és építettek, az Egyiptomi Régiségek Múzeuma, melyet 1902-ben avattak fel.
A múzeumok virágkora a 19. század elejére tehető. Magyarországon ekkor döntött úgy gróf Széchényi Ferenc (1802), hogy gazdag gyűjteményeit hazájának adományozza. Ezután József nádor előterjesztésére az országgyűlés 1808-ban gondoskodott a Magyar Nemzeti Múzeum felállításáról. Az állam a Batthyány családtól 1813-ban vette meg a telket, és 1847-ben készült el a Pollack Mihály tervezte épület.
Még nincs hozzászólás