A gyémánt
A közelmúltban jelentette be az indiai kormány, hogy mégis vissza akarja szerezni az országnak Nagy-Britanniától a Koh-i-Noor gyémántot. Annak ellenére, hogy a britek nem lopták, hanem ajándékba kapták: az utolsó szikh maharadzsa adta a brit Kelet-indiai Társaságnak, így került Viktória királynőhöz. A nagy, ovális alakú, halványlila színű gyémántot ma a koronaékszerek között őrzik a Towerben.
De mi a különleges a gyémántban, mi az, ami valósággal megbabonázza az embereket? A gyémántot az ókor óta, 2800 éve ismerjük. Értékét és ritkaságát mi sem jellemzi jobban, mint az a tény, hogy egy kicsiny gyémántkő kinyeréséhez 250 tonnányi, azaz egy háztömbnyi kőzettömeget kell megforgatni.
A gyémánt képlete egyszerű: színtiszta szén. Keletkezésének színhelye a föld mélye, ahol néhány tízmillió évvel ezelőtt 1000 Celsius-fok hőmérséklet és közel 40 ezer atmoszférás nyomás uralkodott. A gyémántot – az aranyhoz hasonlóan – évezredeken át folyók ágyában, vízmosásokban keresték, csak a 19. század óta tudjuk, hogy a gyémánt kürtőszerű képződményekben, úgynevezett kimberlit-tölcsérekben található. Az első gyémántbányát Dél-Afrikában tárták fel.
1905. január 26-án találták egy dél-afrikai bánya falában a világ azóta is legnagyobb, drágakő minőségű gyémántját: a Cullinant. A csiszolatlan állapotában 3106 karátos, vagyis 0,62 kilogrammos kő a bánya tulajdonosáról, Sir Thomas Cullinanról kapta nevét. A cég a transvaali kormánynak adta el a gyémántot, ők pedig 1907-ben VII. Edward brit uralkodónak ajándékozták. A király az amszterdami Asscher gyémántcsiszoló céget bízta meg a Cullinan feldolgozásával, ahol végül kilenc nagyobb darabra vágták; a törmelékből további 96 kisebb briliánst csiszoltak, míg végül csupán 9,5 karátnyi csiszolatlan nyersanyag maradt. A kilenc nagyobb kő azóta is az angol királyi család tulajdonában van, s valamilyen módon szinte mindegyikük kapcsolódik a koronázási ékszerekhez. Az 530,2 karátos Cullinan I-et vagy más nevén az Afrika Csillagát VII. Edward a királyi jogarba helyeztette, a 317,4 karát súlyú Cullinan II pedig a birodalmi koronában kapott méltó helyet. A kisebb ékkövek más koronákba, gyűrűkbe, nyakláncokba és egyéb ékszerekbe kerültek, melyek egy részét ma is viselik a dinasztia nőtagjai.
A gyémánt a legkeményebb természetes anyag, mindent megkarcol, de őt magát csak egy másik gyémánt képes megkarcolni. A kövek csiszolásánál is ezt a módszert alkalmazzák. A gyémántcsiszolás alapszabálya, hogy minél kisebb veszteséggel minél szebben csillogó gyémántot állítsanak elő.
Felülmúlhatatlan keménysége mellett másik fő tulajdonsága a fényvisszaverő képessége, vagyis a tüze. Ha a nap vagy egy lámpa fénye, miután behatolt a kőbe, oldalt jön ki, akkor nem jó a csiszolás. Ha függőlegesen felfelé távozik a fény, akkor fehér, tejszerű, úgynevezett halott kővé válik. A gyémánt szépsége akkor érvényesül maximálisan, ha a fény behatol a kőbe, és visszatér az arcunkba.
Egy gyémánt értékét négy dolog határozza meg: minél áttetszőbb, minél fehérebb fényű, minél súlyosabb, és minél szabályosabb csiszolású. Magas ára, mindenkori drágasága az említett tulajdonságain kívül ritkaságának, s ebből fakadó értékállóságának köszönhető.
Még nincs hozzászólás