A gyász ezer arca
A különböző kultúrák nagyon eltérő módon gondolkodnak a halálról, éppen ezért a halottaknak járó végtisztesség módja is változó - olykor az azonos hit ellenére is.
Amikor Nelson Mandela egykori dél-afrikai államfőt búcsúztatták, a katonai pompát a törzsi rítussal vegyítő szertartásra a fél világ rácsodálkozott, pedig a vallási ének és tánc messze nem a legszélsőségesebb szokás a halotti szertartásokon.
Van, ahol a keselyűknek adják a holttestet, mások a ruhájukat szaggatják meg. Van, ahol már a halál beálltának napján meg kell tartani a temetést, míg másutt a család akár egy hétig is egy asztalnál étkezik a megszokott helyén ücsörgő holttesttel. Az ebola-járvány gyors terjedésének egyik okaként a szakemberek az Afrikában jellemző halotti szertartást is említik, hiszen ez ott (is) együtt jár a halottak lemosásával, megcsókolásával, tehát a fizikai érintkezéssel. Afrikában egyébként nagyon sokféle rítus van szokásban. Egyes kultúrákban az elhunytat a háza padlózata alá hantolják el. A temetések egy része meglehetősen puritán, más esetekben viszont közös siratást rendeznek, melyen az elhunyt családjának nőtagjai, illetve baráti köre vehet részt. Ez az összejövetel sokszor őrjöngésbe fordul, és a temetés akár egy hétnél is tovább eltarthat.
Újjászületés
A buddhisták számára a halál az egyik életből a másikba való átmenetet jelenti, azaz egy újfajta létezés kezdetét. Hitük szerint a halállal a karmikus erők, melyeket az elhunyt élete során felhalmozott, aktiválódnak, és meghatározzák a következő újjászületést.
Tibetben a haldoklónak segítenek megkönnyíteni az elszakadást az aktuális életétől, és támogatják abban az átmenetben, amit a halál jelent. A talaj helyett magaslati pontokra helyezik ki a holttesteket, liszttel és tejjel mosdatják át, hogy az állatok, főleg a keselyűk, minél jobb ízűen fogyasszák, így tulajdonképpen az egekbe kerülnek a halottaik. Ez egyben egyfajta végső nagylelkűséget is kifejez, amivel az ember a saját testét ajánlja fel.
Visszatérés
A zsidó hit úgy vallja, amikor a test meghal, a lélek visszatér a teremtőhöz. Az ortodox zsidóknál az a gyakorlat, hogy amikor halálhír érkezik, az öltönyük hajtókáján ejtenek egy vágást, bal oldalt, a szív fölött, míg a nem ortodoxok a nyakkendőjüket vágják el. A halott otthonában letakarják a tükröket. A temetést a lehető legrövidebb időn belül megtartják, tehát általában már a halál beálltának napján, vagy legfeljebb másnap, de sohasem szombaton. Hitük szerint a temetéssel a testet visszaadják a földnek, amelyből vétetett, ezért a testet tilos elhamvasztani, közszemlére tenni, bebalzsamozni. A zsidók a sírhelyekre nem virágot, hanem köveket visznek.
„Séta” a folyón
A hindu gyászszertartások elmélete és gyakorlata vidékenként eltérő, és függ az elhunyt személy társadalmi státuszától is, de a holttesteket minden esetben elhamvasztják. Közvetlenül a halál után a testet fejjel déli irányban a padlóra fektetik. Egy olajlámpát helyeznek el a közelében, mely azután három napig folyamatosan ég. A holttestet tiszta vízben megfürdetik, és új ruhákba öltöztetik. Ha a halott férfi volt, vagy özvegyasszony, akkor fehér ruhát adnak rá, ha viszont férjezett nő, akinek még él a férje, esetleg hajadon lány, akkor pirosat vagy sárgát. A hordágyat virágokkal díszítik fel, és a testet is szinte teljesen befedik virágokkal. Legszentebb helyük a Gangesz partján fekvő Varanasi: hitük szerint, akit itt hamvasztanak el, és testét a vízbe szórják, örök nyugalomra lel.
Mekka felé
A muzulmán vallásúak koporsót nem használnak, és elvetik a holttest bármiféle konzerválásának vagy elhamvasztásának lehetőségét is. Halottaikat szentelt vízzel lemossák, megtisztítják a fogait, megtörlik, illatosítják, majd egyszerű, fehér vászonlepedőbe csavarják. A temetést lehetőleg egy napon belül megtartják. A halottakat a temetőben jobb oldalukra, arccal Mekka, az iszlám szent helye felé fordítva földelik el.
Több napos rituálék
A 93 százalékban hindu vallású Balin a temetés nem szomorú megemlékezés, hanem egy többnapos rituálé, amelyen nemcsak a család, de az egész faluközösség részt vesz. A halottat bambuszból, papírból, szövetből épített emelvényen szállítják a halál templomához, a testet pedig a tűz erejével adják vissza az öt elemnek: a földnek, a víznek, a levegőnek, a tűznek és az éternek.
A főleg katolikus Mexikóban már háromezer évvel ezelőtt is az volt a szokás, hogy a halottak koponyáját megőrizték, úgy vélik ugyanis, hogy az az élet és az újjászületés szimbóluma. Halottak napján virágot és élelmet ajánlanak fel a síroknál, énekelnek és imádkoznak.
Indonézia egyes szigetein az a szokás, hogy az eltávozott addig otthon marad, amíg a temetést meg nem szervezték. Ez gyakran hosszú napokig is eltarthat, addig azonban az elhunytat a családja asztalhoz ülteti, ételt tesznek elé, és úgy tekintenek rá, mint egy még élő betegre. A temetés nagyon látványos, és költséges, a család kölcsönöket vesz fel miatta, és csak sok éven keresztül tudja visszafizetni. A szertartáson a résztvevők táncolnak, énekelnek, és bivalyokat áldoznak, hogy azok elvigyék a halott ember lelkét a mennybe.
Még nincs hozzászólás