A férfi, aki volt már nős
A randizás sosem volt leányálom, na jó, talán 20 éves korunkban még mókának fogtuk fel, de ahogy telnek az évek, egyre nagyobb és nagyobb a tét. Már nem tudjuk félvállról venni, ha az illető férfi például késik tíz percet, vagy végignézi, ahogy kifizetjük az italunkat, mert egyre nagyobbak az elvárásaink, és az elérhető, szingli, valamirevaló férfiak pedig egyre kevesebben vannak.
Persze, nem szabad ennyire tragikusan felfogni, de az biztos, hogy már nem elégszünk meg akárkivel, pedig ha nem alkuszunk, egyedül maradunk. Ördögi kör a javából!
Hasonló cipőben jár Sári barátnőm is, aki végre maga mögött hagyott egy évek óta elhúzódó, jövőképtelen viszonyt valakivel, akivel az összeköltözés reménye sem merült fel. Épphogy sikerült kikászálódnia a gyász örvényéből, amikor csodák csodájára megismert egy magas, fekete hajú sármőrt, akit azóta is csak úgy emleget, hogy a „leendő férjem”.
Sári leendő férje a legjobb éttermekbe vitte őt, és hamarosan megtörtént az első együtt alvás is, melyről Sári abszolút eufóriában annyit mondott, hogy az élmény felért egy megvilágosodással.
Lassan egy hónapja jártak, amikor is egy kis cukrászdában a férfi könnyedén megemlítette, hogy már járt ezen a helyen a volt feleségével, és a krémest igazán jól készítik. Sári barátnőm nagyot pislogott, majd félrenyelte a teát, és ráköpte a férfi karórájára. Hosszasan elnézést kért, majd miután feleszmélt, a derült égből jött információ lavinaként ömlött rá.
A férfi megnyugtatta, hiszen már fél éve, hogy különvált az extől, és a válási papírokat csupán azért nem írták még alá, mert előtte szeretnék letisztázni a tulajdoni dolgokat. Sári szó szerint köpni-nyelni sem bírt, és főként az zavarta az egészben, hogy leendő férje egyszer már volt valaki leendő férje.
Olyan ez, mintha megtalálnád életed ruháját, tökéletes a fazon, ragyogó a szín, csak egy a bökkenő, hogy már használt – magyarázta nekem egy pohár bor mellett. Én igyekeztem oldani a drámát, hiszen ez nem a világ vége, de közben valahol átéreztem a fájdalmát, hiszen mindannyian olyan szerelemre vágyunk fiatalon, amelyik még tiszta és érintetlen, és amelyben a férfi szívét nem nyomja egy exfeleség emlékének mérhetetlen súlya.
Sári az este végére könnyekben tört ki, mert azt a kis részletet a történetből kihagyta, hogy mindezek mellett leendő férjének gyereke is van, méghozzá egy hétéves kislány, aki minden második héten vele van.
Szégyellte magát, hogy ahelyett, hogy szívmelengető meglepetésként fogná fel a gyerektémát, inkább csak retteg, hogy mi lesz, ha a kislánnyal majd nem fog tudni kijönni, és gonosz mostoha válik belőle, és mi lesz, ha a leendő férje tőle már nem akar gyereket, hiszen már van neki egy, és főként mi lesz, ha ő mindig csak második lehet a férfi szívében emiatt.
Itt már megállt a tudományom, hiszen még soha nem voltam hasonló szituációban, de annyit megértettem az egészből, hogy 29 év felett már számolnunk kell azzal, hogy idősebb férfiakkal is randizunk, akiknek nagy valószínűséggel van ’múltjuk’, amit vagy elfogadunk, és megalkuszunk, vagy nem.
Sári az elfogadást választotta, és azóta is ismerkedik leendő férjével, még akkor is, ha tisztában van vele, hogy legjobb esetben is ő csak a második feleség lehet. Legrosszabb esetben pedig, nos, szerető… De még az is jobb, mint tök egyedül tölteni egy tavaszi, holdfényes szombat estét. Hát nem?
Még nincs hozzászólás