A felvállaláshoz erő kell!
Október elseje az Urticaria világnapja, amelynek alkalmából több híresség is vállalta, hogy az urticariára, vagyis csalánkiütésre jellemző kiütésekkel maszkírozzák el.
A kínzóan viszkető kiütések önmagukban is nehezen viselhetőek, de ezzel még nincs vége: a betegeknek a társadalom kirekesztésével is gyakran szembesülniük kell. Mint egy friss, 1200 főt érintő kutatásból kiderült: azon túl, hogy megbámulják őket, minden ötödik érintett volt már szóbeli vagy fizikai bántalmazás áldozata.
Élete során minden ötödik embernek lehet csalánkiütése – a bőrbetegség krónikus formája jellemzően a húsz és negyven év közötti nőket érinti. Az esetek többségében ismeretlen eredetű betegség bármikor, bárkinél kialakulhat. Az égő, kínzóan viszkető kiütések mellett nagyobb területű bőrduzzanatok is előjöhetnek.
A hosszan tartó urticaria más, krónikus bőrbetegségekhez hasonlóan megnehezítheti a karrierépítést, a sportolást és a párkeresést, az ezzel járó lelki problémákon pedig gyakran az érintettek környezete sem segít.
Bár a magyarok kétharmada tudja, hogy egy látványos bőrbetegség önmagában is depressziót okozhat, minden második embert zavar a betegek puszta jelenléte. Holott a csalánkiütés – a legtöbb bőrbetegséghez hasonlóan – nem fertőző!
A fiatal énekesnő, Lola egyike volt azoknak, akire kiütéseket maszkíroztak. „Gondolkodás nélkül elvállaltam a felkérést, de bevallom, kifejezetten izgultam, mikor a közösségi médiában posztoltam egy fotót. Akkor éreztem át igazán, mekkora erő kellhet ahhoz, hogy ilyen látványos tünetekkel valaki az utcára lépjen. Szerencsére rengeteg pozitív, támogató kommentet kaptam a rajongóktól, de bőven akadtak, akik korántsem finoman jelezték, hogy ilyen külsővel inkább nem kéne szerepelnem.”
Pokorny Lia így nyilatkozott később: „Több órán keresztül dolgozott a maszkmester, és csak a legvégén fordulhattam a tükör felé. Már a kiütések látványától úgy éreztem, mintha mindenütt elviselhetetlenül viszketnék, és őszintén elgondolkodtam, vajon mit szólna a kisfiam, ha így mennék ma haza. Nem úgy mentem, de sokat beszélgettünk róla, mert nem akarom, hogy egy legyen azok közül, akik a tudatlanságból fakadó magatartásukkal még jobban megnehezítik a betegek életét.”
Még nincs hozzászólás