A dalszöveg komoly dolog is lehet
Petőfinek még természetes, hogy népdalt írjon, éneklik is népdalként egyes verseit. Még az elképesztően formagazdag Ady is versei közé sorolja a valószínűleg dallamra született Lányos anya izenetét. De az Ady után alig egy-két évvel fellépő első Nyugat-nemzedék véget vet a zenének - írja egy tanulmányában Fábri Péter író, dalszövegíró, azt kutatva, miért is lett másodrangú nálunk a dalszerzés, s kissé szomorúan állapítja meg, hogy a francia, a német vagy az angol kultúrában költészet és dalszövegírás sokkal közelebb áll egymáshoz, mint nálunk. Elég, ha Prévert-re, Brechtre vagy Leonard Cohenre gondolunk.
Tóth M. Zsombor, a budapesti Széchenyi István Kereskedelmi Szakközépiskola magyartanára, napi gyakorlatából tudja, mennyivel közelebb állnak a dalszövegek a tizenévesekhez, mint a versek. Ritka dolog a komoly, irodalmi szintű megfogalmazás az úgynevezett könnyűzenében?
– Bár a könnyűzenei dalok és szövegeik szerzőinek elsőszámú célja mindig is a szórakoztatás volt, a „mélyenszántó”, a puszta önkifejezésen túlmutató gondolatok ilyetén formákba öntése már a kezdetektől tetten érhető, s az 1960-as években meghatározó jelenség, igaz, elsősorban az angolszász nyelvterületeken.
Angliában a The Rolling Stones és The Beatles egyes dalaiban éles társadalmi kritika fogalmazódik meg, a zenekarokat (és rajongótáboraikat) a lázadó szellemiség, a szókimondás jellemzi. Bob Dylan, az amerikai nyugtalanság krónikása és visszahúzódó vezéralakja szerzeményeiben fontos szerepet kap a politika, a szociális kommentár, a filozófia – irodalmi igényességgel megfogalmazva.
Az úgynevezett hippi mozgalom zenei szószólói elsősorban a vietnámi háborúval szembeni ellenérzésüket fogalmazzák meg; a kor talán legfontosabb műve a témában az 1967-ben bemutatott Hair című musical, amely azóta is nagy népszerűségnek örvend, akárcsak a Miloš Forman rendezésében elkészített filmváltozata (1979). Jamaicában a reggae a rasztafariánus mozgalom zenéje. Bob Marley, a stílus legismertebb képviselője dalaiban a társadalom szabadságát hirdeti, mind politikai, mind vallási szempontból.
– Magyarországon ebben a tekintetben is lehet rendszerváltás előtti és utáni korszakról beszélni?
– Igen, a társadalmi mondanivalójú szövegek magyarországi történetében a rendszerváltás éveire (1989–90) meghatározó pontként, egyfajta korszakhatárként tekinthetünk. A szocializmus időszakában a rendszerrel való nyílt szembehelyezkedés még elképzelhetetlen volt. A hivatalos kultúrpolitika a dalszövegek esetében a nagy tömegekre való hatás miatt retteg, a „támogatott, tűrt, tiltott” (TTT) kategorizálás, a cenzúra a korszak meghatározói. Gyakoriak a betiltások, a publikálás lehetetlenné tétele, a dalszövegek szerző/előadói körében nem ritka a depresszió, az alkoholizmus.
A magyar könnyűzenei élet kiemelkedő szerzői/előadói kényszerülnek hallgatásra, nem egy esetben az ország elhagyására, kivándorlásra. Az itthon maradottak „alkalmazkodnak” a rendszerhez, vagy megpróbálják kijátszani azt. A cenzúra kijátszása (a cenzor nem érti – vagy úgy tesz, mintha nem értené – a célzásokat, de a hallgatóság igen), a burkolt célzások, a képletes fogalmazáskényszere jótékony hatással van a művészi igényességre: nő a művek irodalmi értéke, színvonala, társadalmi hatása (pl. Balázs Fecó – Korál: Kölykök a hátsó udvarból).
A rendszerváltás után a cenzúra enyhülésével/megszűntével a dalszövegek konkrétabbak lesznek, a szókimondás azonban nem mindig válik a művek előnyére művészi és/vagy irodalmi szempontból. Az ebben, a napjainkig tartó korszakban született társadalmi témájú dalszövegek fő motívuma a fogyasztói társadalom bírálata.
– Milyen témák szerint lehetne osztályozni a dalokat?
– A dalokban megjelenik a társadalom általános erkölcsi züllése (pl. Takáts Tamás: Megvadult a világ: „Korán reggel elindulsz,/és villamosra szállsz./ Lábadra lép egy férfi s rögtön leanyáz./ A munkahelyen megfojtanak ötven fillérért./ Minden napod küzdelem egy újabb holnapért”).
Gyakori téma a kapitalista berendezkedés, a pénzügyi diktatúra (Závodi Gábor – Mex: A lé a lényeg: „Mindig mást kérdezel, mint amit érzel,/ Valami hajt, valami kényszer, az, hogy mást tegyél,/ Az, hogy más legyél, mint aki lehetnél,/ Embertelen gazdagságot szeretnél”). Sok dalszövegben jelenik meg a szegénység, a nyomor (pl. Földes „Hobo” László: Édes Otthon: „Anyám a konyhában gyászolta magát,/ A kocsmába küldött, hozzam el apát./ Szóltam neki: „Fater, jöjjön haza hát!”) Kedvelt toposz a hétköznapi élet szürkesége, sivársága (pl. Arany Zsolt – Harap: Nem túl jó: „Hétfőtől-péntekig gálya/ Szombat este kocsmába/ Buktunk egy lottószelvényt, na ne igyunk-e rája?”). A kisemberek butasága, az agymosás (pl. Bornai Tibor – KFT: Teca: „Teca ne bomolj már/ Ilyen csodákban hinni kár!/ Teca ne legyél sztár/ Hisz annyi a sztár ma már'”).
A mindennapokban megjelenő reménytelenség, a kiúttalanság érzése (pl. Paksi Endre – Ossian: Végállomás Motel: „A szobák mélyén sok kisiklott élet/ Boldog évek emlékei/ Megtörtek, akikkel nem törődtek/ Törtető világ törmelékei”). A dalszövegek szerzői gyakran foglalkoznak aktuálpolitikai kérdésekkel (pl. Ákos: Gépszabadság: „A kép-gép ontja a képeket,/ Hogy ne értse senki a lényeget,/ Hogy fel ne fogják, hogy ne tudhassák,/ Micsoda rabság: A Gépszabadság!”).
A hazaszeretet, a nemzeti öntudat kérdése is sok esetben tetten érhető (pl. Nyerges Attila – Ismerős Arcok: Zuhanó madár: „Pedig miénk lett minden abban a pillanatban,/ Mikor megálmodott apánk, s anyánk/ Volt múltunk, volt jövőnk – s csak megjegyezném halkan –,/Volt istenünk és volt még hazánk”).
Még nincs hozzászólás