A boldogság életmódváltást követel

2015. december 4. | Írta: Zádrovich Aliz

Sokszor kergetjük, vágyjuk a boldogságot, de csak ritkán éljük meg. Vajon mit hibázunk el? Paul Pahil brit-indiai pozitív pszichológus néhány éve Magyarországon telepedett le, hogy megtanítson minket örömtelibben élni.

–        Indiában sok ember csupa mosoly, akkor is, ha szinte semmije sincs. Önt mire tanították?

–        A szüleim pozitív hozzáállásra neveltek, amit a szikhek úgy hívnak, hogy „chardi kala”. Mindennapi szokásokkal tartják fenn az optimizmus és az öröm állapotát. Korán kelnek, és kifejezik a Teremtő iránt érzett hálájukat, minden nap meditálnak, mindenkit szívből jövő mosollyal üdvözölnek, együtt készítik és fogyasztják el az ételeket, és adnak belőle a rászorulóknak is. Ebben a létállapotban alig van helye a félelmeknek, az irigységnek, viszont segíti őket abban, hogy a lehető legkevesebb lelki sérüléssel jussanak túl a nehézségeken.

–        Miért érzi úgy, hogy Magyarországon van a helye?

–        Szeretném megtanítani a magyaroknak, hogyan élhetnek olyan életet, ami nekik a legjobb. Ehhez azt kell megérteni, hogy a saját jól-létünk csakis tőlünk függ. A sorsunkat a pozitív választásainkkal alakítjuk. Amikor arról panaszkodunk, hogy boldogtalan a párkapcsolatunk, és ennek ellenére benne maradunk, az egy negatív választás, amit a félelem irányít. Félünk tőle, hogy egyedül maradunk. Akkor tudunk úgy élni, ahogy nekünk a legjobb, ha tisztában vagyunk vele, hogy továbbléphetünk, és élvezhetjük az életet úgy is, ha éppen akkor nincs mellettünk partner.

–        Mi híresek vagyunk arról, hogy folyton panaszkodunk, és mindennek meglátjuk a rossz oldalát. Aki más kultúrából jön, hogy lát minket? Mi lehet az oka a boldogtalanságunknak?

–        Sajnos egy Európa boldogságszintjét vizsgáló kutatás szerint a magyarok 92%-a nem „virul”. Aki „virul”, az gyakran él meg pozitív érzelmeket, és jól működik a mindennapokban. Azaz önálló, ért valamihez, világos céljai és minőségi kapcsolatai vannak. Úgy tűnik, a magyarok nagy része külső tényezőkre figyel, mint például a történelmük, a jelenlegi politikai kérdések és az anyagi dolgok. Nagyon sokan arra fókuszálnak, ami hiányzik. Amikor beszélgettem velük, gyakran mondták, hogy „nincs tengerünk”, „mi valaha egy nagy ország voltunk”, „birodalmunk volt”, „nem keresünk eleget”,  „másoknak könnyebb”, „nekem sokkal nehezebb”. Ez a gondolkodásmód még nehezebbé teszi, hogy elégedettek és nyugodtak legyenek.

–        Ezzel azt mondja, hogy lehetünk boldogok akkor is, ha az életünk egy problémahalmaz? Elviselhetetlen a főnök, a párkapcsolatunk épphogy döcög, és a gyerekek is próbára teszik az idegeinket. Lehet így elégedettnek lenni?

–        Mindenkinek vannak gondjai, a kérdés csak az, hogyan látjuk és hogyan kezeljük őket. Az kell, hogy elsajátítsunk egy másfajta, azaz értékelő hozzáállást. Minden helyzetben meg kell találni a pozitív kivételeket. Például gondoljuk végig, mikor nem elviselhetetlen a főnökünk. Ha feltárjuk ezeket a helyzeteket, azzal már részben meg is oldottuk őket, hiszen máris megjelenik bennünk egy pozitív érzelem, a remény. Ez már elég lehet ahhoz, hogy meglássuk azokat a lehetőségeket, amelyekkel javíthatunk a viszonyon. Szemléletmód-váltás szükséges: hogy a probléma helyett a megoldásra fókuszáljunk.

–        Tehát csak annyi a baj, hogy rossz helyen keressük a jót, az örömtelit?

–        Egy kutatás szerint a boldogság 50%-ban a genetikától függ. A jó hír az, hogy a további 50% a mi kezünkben van. Ebből 40% a tudatos pozitív cselekedeteknek tudható be, 10% pedig az életkörülményeinknek (például az anyagi helyzetünknek). Sajnos a legtöbb ember erre a 10%-ra koncentrál, pedig a boldogságnak ez csak egy apró szelete.

–        Milyen tudatos pozitív cselekedetekkel tehetjük magunkat boldogabbá?

–        Egy módja, ha megtaláljuk az életfeladatunkat. Ilyenkor úgy érezzük, hogy a valódi énünk cselekszik. A munka, amit végzünk, könnyűnek tűnik, és elveszítjük az egónk irányítását. Mély elégedettséget érzünk, és bármeddig tudnánk végezni az adott tevékenységet, mivel az feltölt minket. Mindezt másokkal is meg akarjuk osztani, egy részét akár ingyen is. Én például a Budapesti Boldogság Hetet saját költségemre szerveztem 2014-ben és 2015-ben.

–        Ez alapvetően rólunk szól: de mi a helyzet a kapcsolatainkkal? Közeledik a karácsony, amikor egyre több figyelmet fordítunk a hozzánk közel álló emberekre is. Hogyan őrizzük meg ezt az odafigyelést az év többi időszakában?

–        Először is törekedjünk jobban önmagunk szeretetére, és időnként szánjunk időt az elcsendesedésre. A virágzó kapcsolatokban 5:1 a pozitív és a negatív kölcsönhatások aránya. Ez azt jelenti, hogy minden negatív kölcsönhatást ötször több pozitív kölcsönhatással kell ellensúlyoznunk. Ha egy párkapcsolatban kritizálják egymást, folyamatosan negatív visszajelzéseket adnak a másiknak, nem támogatják a párjukat, nem fejezik ki az iránta érzett szeretetüket és megbecsülésüket, vagy érdektelenek a partnerükkel szemben, a kapcsolat kibillen az egyensúlyából. Az én személyes tapasztalatom, hogy a legtöbb párnál 2:1 a pozitív és a negatív megnyilvánulások aránya.

–        Tehát mondhatjuk azt, hogy a boldogság egy szokás? Egy napi cselekvés?

–        A boldogság életmódváltást követel. Rendszeresen, kis adagokban kell belevinnünk a jó dolgokat az életünkbe. A kis dózisú pozitív érzelmek idővel nyitottá tesznek minket, és megváltoztatják a világlátásunkat. Ha minden nap csinálunk valami olyasmit, ami előhozza belőlünk a hála, az inspiráció, az öröm és a szeretet érzését, az békésebbé, örömtelibbét teszi az életünket. Ne akarjuk a boldogságot, hanem fogadjuk nyitottan, barátságosan, kíváncsian, nagyrabecsüléssel a jelen pillanatot. Ez az újfajta szemléletmód idővel boldogságot hoz az életünkbe.

Címkék: boldogság, pozitív pszichológia, boldogság forrás, boldognak lenni