A Balaton titkai
De a déli parton, ahol jó sokat kell gyalogolnia annak, aki úszni akar, van egy olyan terület, ahol rendhagyó módon mély a Balaton. Kevesen tudnak erről a nagy lyukról, csak egyes hajózási térképeken jelölik, és persze az öreg halászok ismerik.
A balatoni mélységek, gödrök, bockák, akadók legjobb ismerői korábban a halászok voltak. Régi, tapasztalt halászok elbeszélése alapján írta meg és gyűjtötte össze Jankó János néprajzkutató a Balaton halászó helyeinek elnevezéseit. Az ő munkája nyomán készült egy újabb tanulmány, amely Reőthy Ferenc kiváló balatoni szakíró munkája. A Balaton halászóhelyei címmel Kaposvárott adták ki 1975-ben. Ezt a nagyszerű forrásmunkát használtam fel én is az induláshoz, amikor elkészítettem azt a térképet, amely bemutatja a Balaton süllőző horgászhelyeit. A személyes bejáráson túl felhasználtam műholdas és légi fotókat, hajózási térképek instrukcióit, és a még élő idős halászok visszaemlékezéseit.
A légi fotók átnézésekor figyeltem fel egy különleges helyszínre, Balatonszabadi-Sóstó térségére, ahol a fotó majdnem hasonló sötét mélységet mutatott, mint amilyet a 11 méter mély Tihanyi-kútnál már láttam. De most a déli partról van szó, ahol az ember a parttól befelé körülbelül nyolc-tíz úgynevezett maráson megy át. Mindegyiket egy mélyebb követi. Az utolsó marás után már a természetes mélység következik. És ott az a hely, ahol az átlag másfél méteres mélység ferdén megy le három, három és fél méteresbe. Ez az a rész, amit nagyon szeretnek a halak.
Rémlett valami gyerekkoromból, amikor még a déli parton laktam, hogy ősszel eveztem én már arrafelé csónakkal a világosi bakterház magasságában, és eljöttem a likhídig (a likhíd a mai sóstói kemping előtti híd), sőt, eleveztem a következő bakterház magasságáig, ahol a sóstói állomás van, és mindig voltak kapásaim a maráson. De a légi felvételen látható, még három méternél is a mélyebb gödörre vagy kimosásra nem emlékeztem. A fotóval kerestem fel Pápai András bácsit, az akkor még élő legidősebb balatoni halászt, hogy megkérdezzem, mit tud erről a mélyedésről.
– Hát, öcsém, ez a „Nagy forgó” lehet, a sóstói vasútállomás és Siófok között északra a parttól körülbelül 400 méterre, 5-6 méteres mélységben. Jól figyeljen, nem összetévesztendő a Tavali-akadóval, amit könnyű megtalálni, hiszen amikor a balatonszabadi rádióadókkal szemben jár a vízen, körülbelül 800-1000 méterre, és a szabadi kis adó meg a nagy adó egybevág, takarják egymást, a nagy adó van hátul, a kis adó meg előtte, annak a vonalában a víz mélye szoba nagyságú sziklákat rejt!
A „Nagy forgó” a halász számára jó fogást kínáló hely, hiszen a környéke viszonylag sík terület, akadók arrafelé nincsenek, mélysége miatt elsősorban a nagy harcsák lapultak meg ott.
„Fránya egy hely, mert amíg a tihanyi kút területe, mélysége nagyjából tudható, ez a gödör vándorol. De ismerik a horgászok is, ők Nagy-iszapnak meg Kis-iszapnak hívják a változó mélysége miatt.
– Mit csinál? – kérdeztem döbbenten.
– „Vándorol, de nem önszántából, hanem az áramlás miatt. Tudja, ez olyan „köröző” áramlás. Az áramlás erejétől függ, hogy mekkora gödröt váj ki magának a természet, amit egy idő után valamennyire betölt vagy továbbmélyít."
Azt tudtam, hogy a Balatonon a szél, valamint a Föld forgása is befolyásolja az áramlások kialakulását. Az uralkodó északnyugati szélnek megfelelően a fő áramlatok a felszínen az északi partról a déli felé haladnak, míg a tó mélyén a víz az ellenkező irányba áramlik vissza. Így aztán vándorolhat a különleges mélyedés a mederben.
Végül aztán a légi felvételt igazolandó, megtaláltam a „Nagy forgó” jelzést egy balatoni halásztérképen is. Amiből az a tanulság, hogy nagy dolog a tudomány, meg a műholdas és légi felvételek, de az igazi mégis csak az idők során megélt, megszerzett személyes tapasztalat.
Még nincs hozzászólás