150 éve egyeztünk ki
A "nemzet prókátora", Deák Ferenc elgondolkodva néz át a Duna túloldalára, a Vár hatalmas épülettömbjére, és a szálloda ablakából még éppen rálát a Lánchíd budai pillérére is. Széchenyi álma és a királyi palota egymás mellett... Bizarr jelkép. Vajon az, amire ők ma készülnek, csak egy félig elkészült híd torzója marad majd, vagy erős átkelő egy boldog jövőbe?
Van honnan elindulni. A szabadságharc után őt, Deák Ferencet, a forradalmi kormány igazságügy-miniszterét is hadbíróság elé idézték, de büntetés nélkül szabadon bocsátották, így nem kényszerült emigrációba, mint sokan mások, például a kormányzó is.
Engedett a 48-ból
Kossuth szerette a hangzatos jelzőket: 'a legnagyobb magyar', mondta Széchenyire, aki elmegyógyintézetben végezte –, és mi lesz ővele, akit valaha a kormányzó úr 'a haza bölcsének' nevezett? Megkövezik, vagy szobrot állítanak neki?
Hiszen tény, hogy az ő ötlete volt a bukás után a passzív ellenállás, két évvel ezelőtti Húsvéti cikkével pedig nincs mese, mégiscsak ő kezdeményezte a kiegyezést Béccsel. Illetve nem is ő, hanem maga a császár: a jelentős harctéri vereségek után (és előtt…), 1865-ben Ferenc József kénytelen volt megtenni ezt a lépést.
Egy küldötte tárgyalásokat kezdeményezett itt, a szállodai szobában, és felajánlotta, hogy ha Magyarország 'enged a 48-ból', vagyis elfogadja, hogy Ausztriával közös legyen a hadügye, külügye és az ezeket finanszírozó pénzügye, akkor jelentős önállóságot kaphat egy leendő szerződésben.
Az Angol Királynő 71–72-es lakosztálya
Nem volt egyszerű a megállapodást tető alá hoznia. Aranyhalaival, egy rigóval és egy kanárival itt ül az Angol Királynő nevű hotel 71–72-es szállodai lakosztályában már 1854 óta, amikor eladta a kehidai birtokot. Politikai funkciót nem vállal, nincs se címe, se rangja – mégis rendkívül nagy befolyással rendelkezik.
A közéleti-politikai vezetők egymásnak adják nála a kilincset. Még olyan is volt, hogy amikor három hónappal ezelőtt megalakult Andrássy Gyula felelős kormánya, nem egyszer ebben a szobában tartották meg a minisztertanácsi ülést.
Persze a kötélhúzás nemcsak Bécs és Pest-Buda között zajlott, hanem a hazai politikusok, pártok és Deák között is. Hány átvitázott éjszaka, hány odamondogatós újságcikk kellett ahhoz, hogy a 48-asok hajlandók legyenek lemondani a forradalmi, ám elbukott vívmányokról, a teljes politikai függetlenségről; hányan álltak az 1849-es platformon, ragaszkodva a trónfosztáshoz…
Őket bizonyos kérdésekben talán nehezebb volt meggyőzni, mint Ferenc Józsefet – aki egyébként szűk körben megjegyezte: 'az Osztrák–Magyar Monarchia létrehozásáról három ember egyezett meg: Deák, Andrássy és jómagam'…
Az akasztott kormányfő
Deák határozottan azon a nézeten volt, hogy a kiegyezési tárgyalások során a lehető legtöbbet érjen el abból, amit a helyzet kínált. Még azt is sikerült elfogadtatnia a császárral, hogy a leendő magyar kormány feje, a Deákkal azonos nézeteket valló gróf Andrássy Gyula legyen, akit aztán Ferenc József 1867. február 17-én ki is nevezett Magyarország miniszterelnökévé.
Azt az Andrássyt, aki ugyan nem harcolt 48–49-ben, de diplomataként mégiscsak a rebellisek egyik képviselője volt.
A császár persze a vele akkor már számtalan tárgyalást folytató, általa megbízhatónak ítélt Deákot szerette volna kinevezni, de a 64 éves 'haza bölcse' a nála 20 évvel fiatalabb Andrássy grófot javasolta. És Deák – a császárné hathatós támogatásával – ezt az ötletét is keresztülvitte.
Egykori barátja, Kossuth azonban a nemzet halálát vizionálta, amennyiben megkötik az egyezséget. A mély bőrkanapé mellett a kisasztalon szétnyitva hever a Magyarország tegnapi vezércikke a turini remete Cassandra-levelével, amely az országgyűlés kiegyezéspárti többségét nem zavarta meg.
Egy aláírás a dualizmusért
Soha nem szerette az olyan díszes rendezvényeket, mint amilyenre ma, 1867. május 29-én készülnek. Húzza az időt az elinduláshoz. Ez az ország nem könnyen győzhető meg: ha két magyar bármilyen témában leül beszélgetni, egészen biztos, hogy ketten kétfélét gondolnak. Már azon is vita volt, hogy a mai aláírásra hol kerüljön sor: az új képviselőházban? Vagy a Nemzeti Múzeum dísztermében?
Vágyakozva átnéz a szomszéd szobába, ahol a hotel külön engedélyével egy gyalupadot állíttatott fel, rajta néhány félig kész fapipa, meg egy faragott fejű sétabot – oda szokott menekülni a nehéz ügyek elől.
De most nem vonhatja ki magát a személyes jelenlét kényelmetlensége alól. Veszi a botját, kalapját, és csoszogva, morgolódva elindul egy fél évszázados fellendülés, gazdasági és társadalmi sikerek felé. Ma Magyarország visszakerül Európa térképére.
Aláírás és koronázás
A fürtös hajú, jóképű fiatalember körülményesen leül az asztalhoz. Még egyszer kérdő arckifejezéssel felnéz Deákra, a 'haza bölcse' pedig biztatóan csippent a szemével, és alig észrevehetően bólint. Andrássy belemártja a tollat a tintatartóba, aztán a finom papirosra határozott mozdulattal odakanyarítja a nevét a császáré mellé. Visszavonhatatlanul serceg a lúdtoll.
Tíz nap múlva Andrássy mint nádorhelyettes, Ferenc József fejére helyezte a Szent Koronát. Annak az uralkodónak a fejére, aki 17 éve 'in effigie', azaz a távollétében jelképesen felakasztatta Magyarország leendő miniszterelnökét. Vajon ők ketten mire gondoltak ebben a percben?
Mindenestre Deák – talán a politikai ellenfelei iránti gesztusból – a koronázás napján ki sem tette a lábát az Angol Királynőből. Tüntető távollétére meg is jött 9 év múlva a válasz: a Kiegyezés megteremtője, 'a nemzet prókátora', Deák Ferenc ravatalától Ferenc József látványosan távol maradt. Azt azért nem tilthatta meg, hogy Erzsébet királyné viszont virágcsokrot helyezzen Deák koporsójára...
Még nincs hozzászólás