Lányok, asszonyok: vezessetek!
Szomorúan patriarchális világunkban vannak olyan szószerkezetek, amelyek kizárólag pejoratív felhangokkal értendőek (sajnos).
Ilyen a női vezető is: kétszeresen szomorú, hogy mind munkahelyi, mind közúti értelemben véve sok esetben lesajnáló hangsúllyal esik ki azok száján, akiknek már óvodában is hímsovinizmus volt a jelük.
Gyakorló autóvezetőként (több mint másfél évtized, több mint félmillió balesetmentes kilométer) elkezdtem kifejezetten erre kihegyezve figyelni a kollégákat Budapest és az ország útjain. Távolról sem reprezentatív, empirikus tapasztalatokon alapuló megfigyeléseim alapján kijelenthetem: az egész tőrőlmetszett hülyeség. Mármint, hogy a nők ne tudnának vezetni.
Kutatási módszerem a következő volt: ha autózás közben megkérdőjelezhető közúti gyakorlatot véltem felfedezni (nem az útviszonyoknak megfelelő sebességválasztás, sávtartási problémák, kézben tartott mobiltelefon-használat, esetleg az életképtelenség minősített esete, ön- és közveszélyes performanszokkal színesítve), igyekeztem megtippelni az autóvezető nemét, illetve az autó alapján (típus, szín, kalaptartón megfigyelhető tárgyak stb.) megpróbáltam felmérni, mennyire gyakorlott sofőrrel van dolgom.
Megközelítőleg az alábbi eredményre jutottam: az életveszélyes helyzeteket előidéző – gyorshajtó, index nélkül sávot váltó stb. – autóvezetők túlnyomó többsége férfi volt, körülbelül 80-20%-os megoszlásban. A szabályokra fittyet hányó, vezetés közben telefonáló populáció 50-50%-os kiegyensúlyozottságot mutatott, míg a totálisan életképtelen vasárnapi vezető kategóriájában is 60-40%-kal az urak győztek. Kontrollcsoportként a teljesen normálisan vezető autósok között is igyekeztem megfigyelni a nemek megoszlását, és megnyugtató 50-50%-os arányt tapasztaltam. Úgyhogy az uraknak üzenném: csak tisztelettel, az autóvezetéstől ódzkodó hölgyeknek pedig azt tanácsolom: tessék minél többet vezetni, ugyanis ez az egy módja annak, hogy valakiből gyakorlott sofőr váljon. Jó utat kívánok!
Még nincs hozzászólás