Kor-trend

2014. augusztus 22. | Írta: Scheftsik Tamás

A társadalmi fejlődés érdekes jelenséget hozott magával: az életesemények elcsúszását. A jelenség mindkét irányban megfigyelhető, legyen szó akár a fiatalok korai szexuális éréséről, akár a gyerekvállalás kitolódásáról. Ez utóbbi miatt szükségessé válik, hogy a hölgyek átértékeljék, amit az anyáiktól, nagyanyáiktól tanultak.

Ma már az a ritkaság, ha egy nő tizennyolc évesen szül, férjhez megy, vagy egyáltalán önállósul. Mivel a körülmények nem teszik lehetővé, hogy a nők a harmincas éveikre elérjenek a magánéletük és karrierjük csúcsára, ez időben eltolódik, így lesznek a negyvenévesek az új harmincasok.

Az iskola
Az önfenntartás, a lakhatás, az étel, a ruha és a szórakozás együtt akkora tételt tesznek ki, amihez már vastagabb pénztárca szükséges. Hogy ezt megengedhessük magunknak, képeznünk kell magunkat, s a tanulásnak nincs vége, az igazi, jó állásokhoz állandó fejlődés szükséges. Az, hogy a hölgyek is jeleskedhetnek az orvosi, mérnöki, vagy épp a jogi pályán, áldozatokkal is jár. Csak egy gyors számolás: mire az egyetemet befejezi az ember lánya, már huszonhárom éves. Anyáink, nagyanyáink példáját követve ekkor volna időszerű a családalapítás, de akkor mi értelme volt a rengeteg iskolának? A következő tíz év arról szól, hogy bizonyítsunk, beletanuljunk, profivá váljunk a magunk területén. Mindez rengeteg túlórával, zaklatott életvitellel jár, ami megint csak nem kedvez a családi életnek. Pálfay Erzsébet HR-szakértő szerint is lényegesen hosszabb ideig tanulnak manapság a nők, ami kihat a további életesemények időrendjére is:

„Amióta – úgy az ezredfordulótól kezdve – a nők nagyobb számban választják a továbbtanulást, mint a férfiak, természetes vágyként jelenik meg, hogy a diploma megszerzése után kipróbálják magukat a munka világában. Közel húsz év tanulás után alig várják, hogy produktív munkával, szép fizetésért sikeresek lehessenek, bizonyítva maguknak és a környezetüknek is. Nem csoda, hogy innen nehéz azután kiszállni, hogy egy-két-három gyerek nevelésének szenteljék magukat, legalább a csecsemőkor idejére. Ráadásul a tanulás ma már egy életen át tart. Az, aki nem tartja »élesen a fűrészt«, vagyis nem fejleszti a tudását és a készségeit, hamar kihullik a munka világából.”

A Család
Láthattuk, hogy a tanulás és a sikeres munka mellett a gyerekvállalás háttérbe szorul. Legalábbis egy darabig, hiszen a nők többsége igenis vágyik családra, és a karriert is hajlandó feláldozni, esetleg szüneteltetni miatta. Amikor azután visszatér a munka világába, már negyven felé közeledik. Általános vélekedés, hogy gyerekkel sokkal nehezebb újra munkába állni, ám a szakértő szerint ez nem igaz: „A köztudatban még mindig az él, hogy hátrány a gyerek. Ugyanakkor azt látom, hogy egyre több cég értékeli, ha a munkavállalója magánélete stabil, családi háttere kiegyensúlyozott. Egy nő óriási személyiség- és készségfejődésen megy keresztül, amikor anyává válik. Megtanul projektet vinni (családot menedzsel), párhuzamos ügyeket intéz, beosztja az idejét, váratlan helyzeteket és konfliktusokat kezel, mérlegel, és gyakran gyors döntéseket hoz, felelősséget vállal, prioritásokat állít fel, delegál... és még sorolhatnám. A család és a minőségi társas kapcsolatok biztosítják az ember legfőbb energiáját, lelki egészségét, és a munkáltatóknak ilyen érett, felelős személyekre van szükségük. Emellett az édesanyák lojálisak, és ez az erős motiváció az eredményekben is hamar megtérül a vállalatnak.” 

Az, hogy az események időpontja az életünk során változik, nem számít természetellenesnek. Az életvitelünk, a társadalom megkövetel bizonyos alkalmazkodást, ám ettől még nem maradunk le semmiről, csupán át kell értékelnünk a korábbi elképzeléseinket.

Címkék: munka, szülés, nők, nőiesség, korkülönbség, női vezetők, továbbtanulás, női szerepek, életkor és szülés, átlagéletkor