Fehér Tibor városa, Nagyecsed

2015. november 2. | Írta: Bánfalvi Laura | 3 komment

Nagyecsedről indult, és az ország első számú színházáig jutott. Idén két főszerepet is kapott a Nemzetiben, ő lesz Csongor és Cyrano. Tele van tervekkel, új szerelme a film; az MTVA Csak színház és más semmi-sorozatában egy restaurátor szerepében hódítja meg Szávai Vikit.

„Édesapámmal és édesanyámmal nagyon jó a kapcsolatunk. Hazamegyek, magamhoz szorítom őket, az öcsémet, majd a kutyámat, Macit, a nagymamákat és a nagypapát. Jó érzés, hogy van hová hazatérni. Nagyecsed a nyugalom szigete. Gyerekként csodálatos volt ott felnőni, a mai napig ebből merítek. Az utcán rúgtuk a bőrt, édesapám kaput hegesztett nekünk, és a legnagyobb problémánk az volt, hogy minden hatodik percben arra jött egy autó.

Amikor a szomszéd üvegablakát is kirúgtam, három napig jártam ingyen fát vágni nekik. A nagypapám parafadugóból pecát csinált nekem, azzal jártunk a Krasznára horgászni” – emlékszik vissza Tibor, aki focistának készült, de hamar kiderült, hogy a színészethez is van tehetsége.

Állítja, a két szakmához hasonló hozzáállásra van szükség: alázatosnak, nyitottnak, szorgalmasnak, és csapatjátékosnak kell lenni.

 „Ha a fociban nagyképű vagy, és elkezdesz egyedül, önzőn cselezni, akkor legközelebb senki sem passzol neked. Ugyanígy a színház is csapatjáték. Ha egyedül szerepelgetek a színpadon, és nincs kontaktusom a partneremmel, akkor értelmetlen a létezésem. Ebben a szakmában egyedül sehová sem jutnék.

Azért lettem színész, mert kíváncsi természetű vagyok, és mint minden színész, exhibicionista: szeretek a középpontban lenni. Gyerekként állathangokat utánoztam, embereket figuráztam ki, a nagyecsedi homokdomb tetején szavaltam. Jó érzés, ha az emberre reflektorfény irányul, és mindenki rajta nevet. Vagy elmond egy verset, és megríkatja a nagymamákat.”

 „A Csongor és Tünde a nagy nemzeti drámák egyike, az ember fél tőle, ugyanakkor nagyon várja. Ezúttal Vidnyánszky rendezi, Vörösmarty szövege elég nehéz. Nagy kihívás lesz a Cyrano előtt. De ez a mi munkánk, ezért vagyok színész, szeretem a kihívásokat. Itt megjárhatod a mennyet és a poklot, lehetsz koldus vagy király, estéről estére adok és kapok értékeket. Hiszen ez a nézők felé is egy csapatjáték, ők is részesei az előadásnak – mondja Fehér Tibor, aki fiatal kora ellenére sokat bizonyított, így ma már az egyik legígéretesebb színművészként tartják számon.

Rengeteg bonviván szerepe volt, de ő annak ellenére is a negatív figurákat kedveli, hogy romantikus és szentimentális alkat – ezt egy férfi nyilván nem szívesen vallja be.

– Persze, van egy sötét oldalam is, amelyben gonosz, lelketlen, akár bántó is tudok lenni. A színpadon sokkal jobban szeretem a mocskos, negatív figurákat; egyrészt jobb a humoruk, másrészt izgalmasabbak” – teszi hozzá.

Goda Krisztina hívta az MTVA új sorozatába, a Csak színház és más semmibe, amely egy színházi társulat életéről szól, remek humorral. Tibor egy világlátott, tehetséges fiatalembert alakít, aki a színházigazgató feleségét, Szávai Vikit próbálja meghódítani.

„A film most az új szerelem az életemben” – állítja lelkesen Tibor, de közben kiderül, hogy szíve mélyén más vonzalom is lapul: szülőhelye és a családi ház vonzása meghatározó az életében. A huszonhét éves színész tíz éve költözött a fővárosba Nagyecsedről, hat éve a Nemzeti Színház tagja, de amikor csak teheti, visszatér a gyökereihez, és hazautazik a szülőfalujába.

Tibi tele van tervekkel, és a kérdésre, hogy mi lenne, ha nagyot álmodhatna, azonnal rávágja: „Mi más? Hát Hollywood és egy Oscar-díj! Például Robert Downey Jr.-al szívesen forgatnék egy filmet. A műsorvezetés sem áll tőlem távol, tanulni akarok, tapasztalni, belehalni, szárnyalni: óriási kihívás ez az egész szakma.

A minap néztem meg az Everest című filmet, és közben arra gondoltam, hogy az én Everestem jelenleg a Cyrano, de nekem nem elég csak megérintenem a csúcsot, onnan le is kell jönnöm, és minden egyes szereppel újra meg kell hódítanom.”

Címkék: színész, nemzeti színház, nagyecsed, csak színház és más semmi