Egyensúlyban

2014. április 1. | Írta: Kovács Nóra | 1 komment

Nőként, édesanyaként vezető beosztásban dolgozni nem könnyű. Beke Zsuzsanna, a Richter Gedeon PR- és kommunikációs igazgatója immár tizenötödik éve látja el családanyai és vezetői kötelességeit kiegyensúlyozottan. Arra kerestük a választ, mi a mozgatórugója, és mi viszi előre.

– Hogyan tudja összeegyeztetni a magánéletét a munkahelyi feladataival? Mindenre jut elegendő ideje?

– Sajnos nem, valamelyik része biztos sérülni fog. Fizikai képtelenség ennyi szinten megfelelni, de az én életutam nem hasonlít a klasszikus karrierépítéshez. Nagyon fiatalon szültem, és még mielőtt elkezdődött volna a pályám, már édesanya voltam.

– Mennyire volt ez a döntés tudatos ?

– Egyáltalán nem volt az, de szerintem a teljesen tudatos tervezés csak illúzió. A gyermekvállalást optimálisan megtervezni nem könnyű feladat.

– Gondolta volna, hogy ilyen messzire jut a pályáján?

– Nem. A Richter a harmadik munkahelyem volt. Az 1997-es részvénykibocsátás alatt tanácsadó voltam a tranzakció lebonyolítása során, és csak utána került szóba, hogy legyek a cég munkatársa. Egyéves volt a kisebbik fiam, amikor heti egy-két alkalommal bementem dolgozni, majd fokozatosan lépkedtem előre.

– Mennyire volt partner a munkahelye abban, hogy édesanyaként helyt állhasson a vezetői poszton?

– Nagyon hálás vagyok, mert a Richter ebből a szempontból is igen figyelmes cég. Amikor a fiúk kicsik voltak, mellettük lehettem, ha szükségük volt rám. Egy nagyon lázas gyereknek az édesanyjára van szüksége, nem bébiszitterre. Munkáltatói oldalról pedig az is igaz, hogy egy aggódó, ideges édesanya nem tud tökéletes munkát végezni. Inkább menjen haza, rendezze el a dolgokat, és amint lehet, térjen vissza a munkahelyére. Ebből a szempontból nincs különbség beosztott és topmenedzser között. De hozzá kell tennem, hogy én is csak úgy tudtam mindezt végigcsinálni, hogy az édesanyám maximálisan támogatott.

– Ma már nagyok a fiúk: változott valamit a helyzet?

– Nem, nem lettem a munkám rabja, ha erre gondolsz. Abban hiszek, hogy egy gyereknek folyamatos szülői jelenlétre van igénye, nem hétvégi anyura, apura. A gyerekek számára irreleváns, hogy ki vagyok a munkahelyemen, milyen beosztásban dolgozom. Nekik az a fontos, hogy szükség esetén elérhető legyek. Ugyan másfajta törődést igényel egy öt, tíz vagy tizenkilenc éves gyerek, de még a nagyok is szeretik, ha vacsora van az asztalon. A közös étkezések alatt tudjuk megbeszélni a mindennapi élményeket, de ott vagyok a szülői értekezleten, a sportversenyeken, részese vagyok az életüknek.

– Mennyire kell a férfi ehhez?

– Mindenképpen, mert a jó család működéséhez elengedhetetlen egy tettre kész férfi. Egy sikeres nő mellé pedig olyan férfi kell, aki képes jól és büszkén viszonyulni a párja eredményeihez. De attól még, hogy egy nő sikeres a munkájában, nőnek kell maradnia, és ellátnia a női szerepeit.

– Hogyan látja: változott a nőkhöz való viszonyulás általában?

– A Richter mindig is olyan cég volt, amely kifejezte a nők iránti érzékenységét. Vállalati óvodát működtet, az édesanyák dolgozhatnak rugalmas vagy részmunkaidőben. A gyesről visszaérő munkatársak kilencven százaléka marad a vállalatnál hosszú távon. A középvezetők fele is nő, ami, azt gondolom, sokat elmond a cég humánpolitikájáról.

– Tizenöt éve dolgozik a Richternél. Mi tartja ott?

– Egy ilyen hosszú együttműködéshez elengedhetetlen, hogy szeressem a munkámat, hogy legyen motivációm, ami túlmutat az anyagi juttatásokon. De az is fontos, hogy mennyire tudsz azonosulni azzal, amit képviselsz. Ebben a munkakörben az arcomat adom a vállalathoz. Ugyanakkor a Richter nagyon izgalmas cégcsoport. Ha csak az elmúlt öt évet nézem, igen sok olyan változás történt, ami az én munkakörömet is érintette. Egyben olyan közeg is ez, ahol rengeteg szellemes, kiemelkedően értelmes és sokoldalú ember dolgozik: kutatók, gyógyszerészek, közgazdászok, orvosok. Egy színes és izgalmas világ, ahol nem lehet unatkozni.

– Jut ideje kikapcsolódásra is?

– Muszáj. Ilyen stressz és munkamennyiség mellett meg kell találnod a módját annak, hogy kikapcsolódj. Rendszeresen sportolok, de az már szervezés és elszántság kérdése, hogy reggel hétkor vagy este 9-kor menjek el. Nagyon kell akarni, hogy ez beleférjen az életedbe. De találok időt és alkalmat arra is, hogy találkozzam a barátaimmal,vagy  elmenjek jógázni, síelni, vitorlázni. Megfigyeltem, hogy azoknak a nőknek, akik sok mindent elérnek a munkájukban, és közben gyereket is nevelnek, mintha magasabb volna az energiaszintjük. Jó a szervezőkészségük, tettre készek, nem esnek kétségbe, képesek az idővel zsonglőrködni.

– Nem vágyik néha egy kis semmittevésre? Arra, hogy elhajítsa a naptárát?

– Tavasztól őszig nagyon sokat vagyok a Balatonon. Szeretem nézni, szeretek úszni, vitorlázni. Ott érzem azt, hogy ki tudok kapcsolni, hogy feltöltődöm. Kell, hogy kiszakadj a mókuskerékből, hogy emlékeztesd magad arra, ki is vagy valójában. Az önazonos működés nagyon fontos. Azt érzem, hogy egy nő, ha anya is egyben, sokkal jobban tud vigyázni rá, hogy ne boruljon fel az egyensúly a munka és a magánélet között. Mert a gyerekek, az otthon az, ami visszabillenti, még ha magába szippantja is a munka. Mindemellett elengedhetetlen, hogy nőkét és emberként is tökéletesen egyensúlyban legyél, hogy tudd, az életben melyek a legfontosabb mérőpontok. Hogy az egészség, a harmónia adja meg az alapokat ahhoz, hogy máshol jó teljesítményt nyújts. És ettől lesz valaki igazán jó vezető, hogy ezt az egyensúlyi állapotot közvetíti a munkatársai felé is. Hogy jöhet bármilyen nehéz helyzet, helyt tud állni, mert a háttere biztos. Tudja, melyek az értékei, a vágyai, az irányelvei. És mindig képes nevetni, akár saját magán is. A humor és az önirónia nélkülözhetetlen! Hogy miközben vezető posztot lát el, egy pillanatig sem feledkezik el arról, hogy ő nő, és adott esetben anya is. És nem akar férfi szerepeket magára erőltetni, mert női mivoltában is teljesnek, egésznek érzi magát. Szoknyában, nőiesen, női karakterekkel és vezetési stílussal.  

Címkék: munka, női vezetők, anyaság, egyensúly