Egyedül könnyebb?

2019. október 4. | Írta: Vág Bernadett

– Remete leszek – mondta a fiú a kerek erdő szélén, ahol a madár sem járt. A lány felkapta a fejét, és csak bámulta ezt a hirtelenszőrös, loboncos, szakállas lényt, aki pár napja még fényesre volt borotválva, és illatcsíkot húzott maga után.

– Remete? – kérdezte csodálkozva.

 – Az – felelte a fiú, de már fel sem nézett, mert sürgős remeteteendői akadtak. Ide-oda rohangálva felmérte, mekkora területre lesz szüksége a kerek erdőben ahhoz, hogy teljesen egyedül legyen, és mi módon kerítse azt el magának.

A lány a futkosó fiút figyelte, és azon gondolkodott, micsoda őrületes jel, hogy ő is pont ezen agyal hetek óta, hogy remetének kellene lenni, hogy sem tévé, sem net, sem gyorskaja, sőt, még szelfik sincsenek, sem közösségi oldalak, sem rajongók, sem követők, csak a csend.

És még az is eszébe jutott, hogy ez mekkora telepátia, hogy pont ez a fiú is pont ezt akarja, és pont most és pont itt.

– Te! – mondta a fiúnak hirtelen. – Csodálkozni fogsz, de pont ezt akartam én is, csak nem jutott eszembe ez a szó, hogy remete, de nem is az a lényeg, hanem a létforma, meg minden, ami ezzel jár. Meg hát azt sem tudom pontosan, hogyan is kell ebben a világban autentikusan remetéskedni.

És nézte a futkosó fiút, mit mond erre, kapcsol-e. De a fiú nem mondott semmit, mert ő nem társalogni akart, mert miről is társalogna egy remete.

Aztán még azt is hozzátette a lány, hogy voltaképpen észre kell venni, hogy a világ pont erre tart, a remetelét felé, mert régen nemzetségekben élt az ember vagy mikben, aztán bogyógyűjtő társadalmakban, aztán jött az együttlakás papástul-mamástul, dédistül, uncsitesóstul, majd a kettesben élés panelban vagy albiban, és most meg ez a remeteség.

Hát nem?

Ezt mondta a lány. És nézte a fiút, mit mond erre, de nem nagyon látszott, mert épp fent volt egy fa tetején terepszemlén.

– Mit mondasz erre? – kiáltotta utána a lány.

A fiú lenézett a fa tetejéről, és visszakiabált.

– Mire?

– Hát arra, hogy hogyan lehetnénk kettesben remete!

A fiú lemászott a fáról, belenézett a lány szép három D-s szempillájú szemébe, aztán nevetett.

– Nem lehetünk kettesben remete, mert a remete épp attól remete, hogy nem kettesben van. És visszarohant a fára.

Pár nap múlva már szépen le volt kerítve az erdőből egy jókora darab, az volt a fiú remetehelye. Mellette pedig a lányé. A fiú hegyes cölöpökkel jelölte a birtokát, a lány virágokkal. Esténként a fiú leült a birodalma legszélére, háttal a lány remetekertjének. A lány is leült szépen, békésen. Összeért a hátuk.

Címkék: párkapcsolat, remeteség, kerek erdő