Vidéki vagyok!
Magyarországon meghatározó, hogy vidékinek vagy pestinek vallja magát az ember. Budapestiként vidéken, vidékiként Budapesten gyakran elbeszélünk egymás mellett, nem találjuk a közös hangot, nevezőt. Nem tudunk és talán nem is akarunk belegondolni, reflektálni egymás problémáira. Ez valóban így van? Egyáltalán mások-e a problémáink, létezik-e ilyen élesen a Budapest és vidék közötti távolság? Mennyire számít, hogy pestinek, vagy vidékinek születik valaki? Tényleg mások a vidéki és a fővárosi emberek? Mivel szembesül egy vidéki, amikor Budapestre költözik? Rost Andrea, Bordán Irén és Bencze Ilona mesélik el élményeiket.
Izgalmas és kimeríthetetlen téma a város és a vidék ellentéte, örökös viták tárgyai a nagyvárosi, kisvárosi és falusi életformák pozitívumai és negatívumai. A nagyváros kultúrája színesebb, bár hétköznapi élete sokszor személytelen. A kisebb közösségekben pedig közvetlenebben az emberek, ugyanakkor a kisközösség általában zártabb is. Rost Andrea például 27 éve él a budapesti agglomerációban, ma már Budaörs díszpolgára, de úgy érzi, még mindig gyütt-mentnek számít. Ez eleinte rosszul esett neki, de már tudja, két-három generáció alatt fogadják be az érkezőket.
Aki vidékről költözött Budapestre vagy fordítva, ismerheti mindkét végletet: a nagyvárosi vibrálást és a vidéki csendet, az egymást eltaposó városi tömegközlekedőket és a rosszindulatú pletykákat terjesztő falusi szomszédokat. Sokfelől közelíthetünk. Hogy ki melyik mellett teszi le a voksát, sok mindentől függ. Leginkább attól, a pörgés vagy a nyugalom hiányzik-e éppen.
Nálunk – sajnos – meghatározó, hogy vidékinek vagy pestinek vallja-e magát az ember. Sőt, a budaiak kikérik maguknak, ha a pestiként szólnak róluk. Érzékeny terület, próbáljunk hát meg felszámolni néhány sztereotípiát.
Vigyázat! A nyugalom megzavarására alkalmas előítéletek következnek!
A pestiek nagyképűek, figyelmetlenek, lenézik a vidékieket. Ebben az a humoros, hogy a megkérdezett pestiek szerint is így van ez.
A nyelvhasználat is meghatározó különbség: a pestiek affektálnak és rendkívül naprakészen használják a szleng kifejezéseket. A vidékiek tájszólással, nyelvjárásban beszélnek és archaikus kifejezéseket használnak. Fiatal meteorológusunk, Reisz András nem törekszik arra, hogy nyelvjárási beszédét levetkőzze, hiszen palóc tájszólásának köszönhetően kapott állást a Magyar Televízióban. Úgy érzi, a tájszólás körüli rosszindulatú cirkuszt a főváros és környéke gerjeszti. „Vidéken ez sokkal elfogadottabb, ott kevésbé foglalkoznak vele.” Pedig a főváros körüli beszéd is tájszólás, csak sajnos a szinonima szótárt nemigen ismeri.
A pestiek gyorsabbak de türelmetlenebbek vidéki társaiknál. A vidékiek viszont jobban értnek a ház körüli munkákhoz. És azt is biztosan tudják, hogy a fóliás csirke nem a bevásárlóközpontban terem. A pestiek vidékre vágynak, a vidékiek Pestre. Csoda, hogy rossz szemmel néznek egymásra? A vidékiek többségének életstílusa kifejezetten eltér a pestiekétől, és fordítva.
Hol jobb az élet?
A vidékiek munkanélküliségre panaszkodnak, a pestiek koszra, túlzott pörgésre. A pestiek többsége ha újrakezdhetné, vidéken tenné. A vidékiek többsége bánja, hogy nem költözött a fővárosba, amikor még tehette volna. Vidéken állítólag nincs pezsgő kulturális élet, Pesten nincs idő részt venni benne.
Sokan viszolyognak Budapest nyüzsgő, forgalmas életétől, akadnak köztük, akik maguk is a fővárosban élnek. Az biztos, egy vidékről érkezett embernek bele kell szoknia Budapest pezsgő életébe és meg kell tanulnia együtt élni vele. Elsőre ijesztő lehet a nagy forgalom, a dugók, az elviselhetetlen tömeg a különböző közlekedési eszközökön, az egymás mellett sorakozó betonmonstrumok és a rengeteg ember, de a fővárosi élet ezzel jár.
A megélhetés is költségesebb, mint máshol, de a munkahelyek száma több, és lássuk be, a fizetés is jobb, mint egy kisvárosban. A legtöbben a munka vagy továbbtanulás miatt költöznek fővárosunkba, hiszen itt a legnagyobbak az esélyek.
Budapesten éjszaka sem áll meg az élet. Rengeteg szórakozóhely és egyéb program várja a mulatni vágyókat a hét minden napján. Míg egy vidéki városban megnézik az embert ha nem megszokott az öltözéke, addig a fővárosban ez mindennapi jelenség, hiszen annyiféle ember él Budapesten. Nem utolsó szempont, hogy a boltok többsége késő estig nyitva tart, ezért, ha elfogyott a tej este tízkor is elszaladhatunk érte, nem kell megvárni a reggelt, míg újra nyitnak az üzletek.
Csendes, nyugodt, zöld környezet, leginkább ezek jellemzik a vidéket. Bordán Irén is szívesen járja a lakóhelyéhez közeli erdőket, gyűjti a különböző magvakat, gyógynövényeket, terméseket, amikből nagyon sok gyógyászatilag hasznos és finom dolgot nyer.
Sokan azonban el sem tudják képzelni, hogy a vidék nem egyenlő a civilizálatlan környezettel. Egy kisebb város is tud nyüzsgő és lehetőségekkel teli lenni. Persze egy kisvárosban az a szép, hogy sokkal meghittebb és közvetlenebb a légkör. Bencze Ilonának nagyon fontosak a szomszédai. Jó kapcsolatot ápolnak és sok mindenben számíthatnak egymásra.
A vidéken élők többsége nem saját városában, falujában tanul illetve dolgozik, ezért van, hogy órákat kell utaznia reggel és délután, míg munkába, iskolába, illetve hazaér. Sokan vannak, akik nap mint nap vidékről járnak Budapestre, mert munkájuk vagy iskolájuk a fővárosban van. Azonban ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy bármikor is terveznék, hogy a fővárosba költöznek, hiszen sokaknak megnyugvás egy nehéz munkanap után hazaérni a vidéki környezetbe és a kertes ház teraszán kifújni magukat.
Mind a két tájnak megvan a maga jó és rossz oldala, de ezekkel együtt is lehet szeretni őket. Míg Budapesttel egy pörgősebb, nyüzsgőbb életritmus jár, addig egy kisebb városban vagy faluban nyugodtabban, csendesebben élhetjük mindennapjainkat. Az meg, hogy ki-ki hol érzi jobban magát főleg a vérmérsékletétől, megszokásaitól és életvitelétől függ. A legfontosabb, hogy megtaláljuk egymás értékeit Dunán innen és Dunán túl is!
