Újrakezdés itthon
Világot látunk, tanulunk, dolgozunk, nyelvet tanuljunk. Mi történik akkor, ha visszatérünk? Visszatérünk-e egyáltalán az anyaországba? Esetleg a kétlaki élet mellett döntünk? Hol találjuk meg a céljaink, álmaink megvalósulásának terepit? Mennyire lehet nehéz a visszajövetel? Mi történik a családi és baráti kapcsolatainkkal? Keressük a kérdésekre a választ Bordán Irénnel, Gryllus Dorkával és Wolf Katival. Meglepetés férfi vendégünk őszintén számol be ennek az életformának a nehézségeiről.
Kicsi ország vagyunk kevesebb lehetőséggel, mint a minket körbeölelő, nyugatabbra eső országok. A lehetőségek korlátozottsága nagyon sok fiatalt arra sarkal, hogy kipróbálják magukat külföldön, világot lássanak, nyelveket tanuljanak, tapasztatokat szerezzenek. Ezek az előnyei annak, ha útra kelünk és hosszabb-rövidebb időt máshol élünk. Árnyoldala az, hogy nagyon kevés ember tud a szakmájával, diplomájával érvényesülni. Gyakran anyagi okok miatt lépjük át a határokat, de sokszor még az óceánt is. A legtöbb ember a kereseti lehetőségekkel meg van elégedve, mégsem érzi jól magát. Hátrahagyva mindent, szerencsét próbálunk, és sokunk azon kapja magát, hogy egyedül maradtunk a „munkával”. Szerencsésnek mondhatják magukat azok, akik tényleges szakmai tapasztalatra tudnak szert tenni. A mai diákok lehetőséget kapnak az Erasmus program keretében külföldön tanulni. Sokan arra biztatják az utazni vágyókat, hogy lássanak világot, tanuljanak sokat, de ezt a tudást ne hagyják kint, hanem idehaza kamatoztassák, mert a fiatalok kezében van a jövő.
Honvágy
A honvágy már egész kicsi korban felüti a fejét. Már a szülőről való leszakadás – ha kis időről is van szó – honvággyal társul. Felnőttkorban egy idegen környezetben, sok esetben veszteségként kezelendő. Ugyanis idegen országba való elutazás során „otthon hagyjuk” az anyanyelvet, a kultúrát, amiben felnőttünk, a családot és a barátokat. Kalvero Oberg, antropológus kulturális sokknak nevezte azt az érzést, amit az ember idegen környezetben él át. Honvágyat mindenki érez, de különböző nehézségi faktoroknak köszönhetően ennek a volumene csak növekedni tud. Ilyen lehet a nehézségekbe ütköző munkahelyi elhelyezkedés, az új otthon megtalálása, a kultúrába való beilleszkedés, ill. a nyelvtudási hiányosságok is.
Konkrét adatok
A KSH 2012-ben elkészített egy reprezentatív felmérést, miszerint 335 000 magyar lakcímmel rendelkező állampolgár él külföldön. A Gazdaságkutató Intézet 2013-as adataiból pedig az derült, ki, hogy 250 000 fő dolgozik kint, több mint fél éve. Körülbelül félmillióan élnek külföldön. Ha figyelembe vesszük azt, hogy 2010-ben a visszahonosítási eljárás során a határon túliak igényelhetik a magyar állampolgárságot, akkor azt mondhatjuk, hogy „darabszámra” a népesség megvan. Azt viszont tudni kell, hogy attól, hogy a határon túliak igénylik a kettős állampolgárságot, az nem jár együtt azzal, hogy vissza is költöznek az anyaországba.
A ma embere előtt nyitva a világ, lehetősége van betekintést nyernie a világ különböző kultúráiba, lehetősége van kipróbálnia magát. Sokan kétlaki életet élnek. Tapasztalatból mondom nem megoldhatatlan. Az ember szeme előtt áll két külön világ, két külön kultúrával, hol ide - hol oda kell beilleszkednie. Rugalmassá válik az ember azáltal, hogy szinte egyszerre két külön világban kell otthonosan mozognia. A lokálpatriotizmus megléte erősíti a hazatudatot. De ahhoz, hogy ismereteink széles spektrumon mozoghassanak, világot kell látnunk, és a lehetőségeket kihasználnunk.
