Újra becsengettek
Itt a szeptember, az iskolákban újra megszólaltak a csengők. Vendégeinkkel, Szekeres Adriennel, Vámosiné Vitáris Mártával, Keleti Andreával és meglepetés férfi vendégünkkel az iskolakezdéssel kapcsolatos élményekről és nehézségekről beszélgetünk. Keressük a választ arra, hogyan lehet a legkönnyebben vissza - illetve beszoktatni a gyermeket az iskolába. Milyen nehézségekbe ütközik az óvodából az iskolára való váltás, vagy maga az iskolaváltás? Milyen szempontok szerint válasszuk ki a megfelelő iskolát?
„Itt van az ősz, itt van újra.”- Írja Petőfi Sándor
Ezekben a napokban nyílnak ki újra az iskolák kapui. Minden pedagógus újult erővel várja az új és a régi diákokat is, hogy nekikezdhessenek az új iskolaévnek. A legtöbb gyerek nem lelkesedik az első pillanatokban. Visszasírják a vakációt és nem örülnek azért, hogy újra „munkába” kell állniuk, vagy éppen új környezetbe kell beilleszkedniük. Milyen iskolát válasszunk? Hogyan haladjunk át gördülékenyen az óvodából az iskolába? Lehet-e egyszerű a beszoktatás? Hogyan szerettessük meg a tanulást a kicsikkel? Ezekre a kérdésekre keresik a választ a vendégeink.
Keleti Andrea táncművész, tánctanár. A játékos tanulásban látja a siker kulcsát. Szerinte hiba, ha a fiatal a tanulást kényszernek érzi. A legjobb motiváció magában a gyermekben rejlik, ha azért tanul, hogy magára is, de mások is büszkék lehessenek rá. A vakáció, a pihenés ideje, amikor sokkal több szabadidejük van. Andrea gyermekei szabadidejét igyekszik aktív foglalkozással kitölteni, buzdítja őket, hogy olvassanak és tanuljanak idegen nyelvet.
Azurák Csaba riporter, műsorvezető. A helyes iskolaválasztás kulcsának a tanárokat tartja. Ők nem iskolát, hanem tanító nénit választottak. Egy szülő ne találja azt ki, hogy mivel foglalkozzon a gyermeke, hanem járjon nyitott szemmel és figyelje a kezdetektől, azt, hogy mi az, amiben a gyermek ki tud teljesedni, ami örömet okoz, amiben megtalálja boldogságát. Így tudjuk segíteni, hogy kiegyensúlyozott életet élhessenek, azt tudják csinálni, amiért lelkesedni tudnak.
Óvodából iskolába
A kulcs mindenre az, hogy sokat beszélgessünk. Kérdezzük meg álmairól, vágyairól. Legyünk érdeklődőek, és figyeljük azt, hogy miben is tehetséges igazán. Fontos az, hogy időben önállóságra tudjuk nevelni. Így könnyebb az anya kezének elengedése az óvoda, vagy az iskola első heteiben. Mielőtt az iskola elkezdődne jó ötlet együtt vásárolni. Kiválasztani a füzeteket, a borítókat, a címkét a füzetekre és vele együtt berendezni a tanulósarkot. Meg kell teremteni azt a miliőt, amiben a gyermek jól fogja érezni magát, és kedve lesz tanulni. Fontos szem előtt tartani, hogy a kezdeti időszakban ne terheljük le a gyermeket teljes egészében. Mindenhez idő kell.
Középiskolából egyetemre
Ez a váltás sem egyszerű. Itt viszont a legtöbb esetben fordul a kocka. Ebben az esetben nem a fiatalnak nehéz, hanem a szülőnek. Ha középiskolás korában még nem volt kollégista, csak 18 évesen hagyja el az édes otthont, azt hosszabb folyamat feldolgozni egy szülőnek. Ha a gyermek szerető családban nevelkedett, akkor szívesen fog hazajárni. De vannak olyan helyzetek is, amikor a fiatal kiszabadul a szülői szigor alól. Önálló életet kezd. Saját döntéseket kezd el hozni, amiben csak magára tud számítani. Nincs szülői kontroll, így nem számol be mindenről. Ilyenkor kell bízni abban, hogy meg tudja különböztetni a jót a rossztól. Kiáll magáért, és tudatosan megválogatja maga mellé a jó embereket, a barátokat.
Az önállóság nagy szerepet kap. Érdemes felkészíteni a fiatalokat erre, de semmiképpen nem kioktató jelleggel. Önbizalommal felvértezni a nagybetűs életre és kicsi koruktól pénzügyi műveltségre nevelni őket. Ugyanis ebben az életszakaszban már részben külön élnek, de sok esetben szülői támogatásból, amit meg kell tanulniuk beosztani.
Minden váltás nehéz. Nehéz kilépni a megszokottból és belépni egy szokatlan terepre. A legfontosabb, hogy sokat beszélgessünk, legyünk a gyerekeink „barátai”, akik megértik a kicsik és a nagyok ép aktuális hatalmas problémáit. Segítsük kétségeiket eloszlatni, problémáik megoldására tanácsot adni, hogy mindig bizalommal forduljanak felénk, szülőkhöz.
