Szenvedélyek viharában
Pszichológusok szerint egy jól megalkotott filmzene szinte észre sem vehető, miközben élvezzük az alkotást. Utólag viszont bárhol halljuk, nem csak a film, hanem különböző érzések, érzelmek jutnak eszünkbe a zenéről. Ugyanilyen hatást gyakorolhat egy festmény, egy táncprodukció, egy jól sikerült fotósorozat. A 21. században szenvedélyt keltő alkotások vesznek körül bennünket nap, mint nap és járulnak hozzá egy jól sikerült gyertyafényes vacsorához vagy egy felejthetetlen randevúhoz. A legérzéketlenebb embernek is szüksége van a jóra, a szépre, az örömre, egy szenvedélyesebb életre. Marjai Judittal, Szentpéteri Csillával, Trokán Nórával és meglepetés férfi vendégünkkel együtt álljuk a szenvedélyek viharát...
„A zenével mindent el lehet mondani. Persze, fül kell hozzá. Épp úgy, mint a társművészetekhez. E jelképes fül nélkül csak egyetlen dolog marad ki az ember életéből: a katarzis. Ha egy zenemű, kép, olvasmány vagy bármi felkavar és feszültséget kelt az emberben, az ember máris gazdagabb lett. Megérintette a művészet.” (Vavyan Fable)
A katarzis az az erkölcsi megtisztulás, ami egy mű szenvedő hősének lelkében végbemegy. A nézőben vagy olvasóban hasonlók zajlanak. A szánalom, harag, szeretet és gyűlölet kavargó érzései nagy feszültséget okoznak a lélekben. A végkifejlet átélésének pillanatában a feszültség feloldódik, és megtisztult, emelkedett, ünnepélyes érzéseknek ad helyet szívünkben, lelkünkben.
Trokán Nóra színésznő életében a szenvedély a hivatásában mutatkozik meg igazán. Az adott szerep tulajdonságait mindig a saját személyiségében keresi. A hétköznapokban pedig igazán gyakorlatiasnak tartja magát.
Vadász György építész zongoristának készült. Nagyon szenvedélyes embernek, alkotónak érzi magát. Több, mint háromszáz épületet tervezett itthon, és ha ránéz egy másik építész által tervezett épületre, rögtön meg tudja állapítani, szenvedéllyel készült-e az. Úgy érzi, az életben az ész legalább annyi fájdalmat okozott neki életében, mint amennyi örömöt a szív, az érzelmek.
„Ha még egyszer az életemben lenne egy igazi, régi, álmatlan éjszakám, összekeresgélném a szavakat, amelyek úgy kiestek a napjaimból, ahogy a szakadt fonálról leperegnek a gyöngyök. Barátság. Gyűlölet. Szenvedély. Ábránd. Szerelem!” (Szabó Magda)
