Szakítani és továbblépni
Hosszú ideje tartó és látszólag jól működő kapcsolatok is elromlanak, illetve tönkremennek. Hogyan viseli az ember a szakítást 10-15 évnyi házasság vagy együttélés után? Képes-e talpra állni és továbblépni? Ha igen, hogyan? A szomorú válási statisztikákat mindenki ismeri, ez alól a híres emberek sem kivételek, az ő történetük adhat példát másoknak. Beszélgetőtársunk lesz Náray Erika, Lola és Oszter Alexandra. Meglepetés férfi vendégünk őszintesége példaértékű lehet mindannyiunk számára.
Lola, többszörös Viva Comet-díjas énekesnő és párja között megtörtént egy eljegyzés, majd hirtelen szakítottak, s most boldogan élnek újra együtt. Mi volt ennek az oka? Kedvese volt Lola egyetlen hosszabb tavú kapcsolata, ahol Bence hosszú távon is társ volt mindenben. Így eljött az eljegyzés, amelyre boldogan mondott igent. Ezek után a környezete neki szegezett jópár kérdést: 'Mikor megy férjhez?' , 'Mikor jön a baba?', "Milyen ruhája lesz?' stb. Így egy rövid ideig külön váltak az útjaik, mivel ebből kicsit elege lett. Azonban hamar rájött arra, hogy mekkora kincset talált Bence személyében, s mindent megtett azért, hogy újra egy párt alkossanak.
Böröndi Tamás, színművész, 2013-tól a Vidám Színpad igazgatója. Életében legtöbbször ő volt a szakító fél. Legutóbb a házasságának lett vége, s amikor ez tudatosult benne, áthangolódott benne minden. Másképpen állt ehhez a szakításhoz, valószínűleg a gyermekei miatt is. Próbálta megmenteni a megmenthetetlent. Nem tudta, hogy mondják el a gyermekeiknek, hiszen egy hangos szó, egy veszekedés nem volt közte és a felesége között.
A szakítás pszichológiája - mi játszódik le bennünk?
Ha jó volt, ha rossz egy kapcsolat, a szakítást valamilyen módon meggyászoljuk, hiszen egy ideig párunk életünk része volt. A legtöbb esetben a nőknek jut a döntés meghozatala. Majd, amikor az út kettéválik egy pár számára, a nők legtöbb esetben fájdalmukat, sérelmeiket kiadják magukból, megbeszélik a barátaikkal. A férfiak erről a témáról nagyon nehezen tudnak beszélni. A szakítást követően pszichoszomatikus tünetek is felléphetnek. Sokan egyik kapcsolatból rohannak a másikba. Lehet, hogy nem merünk egyedül lenni? Pedig minden elmúlást valamilyen módon meg kell gyászolnunk, nem tudjuk mással helyettesíteni.
Tehát míg a nők kibeszélik magukból, addig a férfiak lehet elsőre annyira nem mutatják ki fájdalmukat, a terhet sokkal tovább cipelik magukkal. S a férfiak van, amikor csak továbbállnak, s igazán soha nem dolgozzák fel a történteket. A nők a pozitív megküzdés módszerét alkalmazzák, köszönhetően a társas környezetnek. A férfiak pedig arra lettek a történelem során is kondicionálva, hogy mosolyogva tűrjék a fájdalmat. Ha magyarázatot keresünk arra, hogy miért a nőknek jut a szakító fél szerepe, egészen az evolúciós biológiáig kell visszamennünk. Mely szerint a nők, azért merik felvállalnia azt, hogy pontot tegyenek egy kapcsolat végére, mert alapvetően többet kockáztatnak és nagyobb veszítenivalójuk van, mint a férfiaknak, ha nem megfelelő partnert választanak.
Tehát bármennyire is különös, meg kell tanulnunk beszélni a fájdalmainkról a megfelelő feldolgozás és a továbblépés érdekében!
