Soha nem késő váltani
Mikor jön rá az ember, hogy inkább mást tanulna? Soha nem késő újabb és újabb dolgokban kipróbálni magunkat. Valóban a saját álmainkat valósítjuk meg, vagy a környezetünknek akarunk megfelelni? Mennyire vagyunk eltökéltek és mennyire tudnak minket megingatni? Mai vendégeink több váltáson is túlestek. Erről mesél ma Dőry Virág, Bach Szilvia és Molnár Andrea. Meglepetés férfi vendégünk addig csinál valamit, amíg érdekli. Minden munkájában igyekszik megtalálni az izgalmat.
Fiatalon a pályaválasztás egy nagy döntésnek minősül, de nem örö kérvényű. Rájöhetünk, hogy az akkori döntésünk nem a legjobb választás volt. Irányt váltani bármikor lehet, amikor az élethelyzetünkben megadatnak a lehetőségek, új tervek vagy esetleg az álmunk erősebb, mindenfajta gátló tényezőtől. A mai világban ritka, hogy valaki egy életen át egy munkahelyen dolgozzon, sokkal gyakoribb a munkahelyváltás, főleg a fiatalok körében, de idősebb korban sem számít ritkaságnak. Sőt, ha lehetőségünk van rá, bízunk önmagunkban, és ha megvan bennünk a kellő ambíció, akkor járjuk azt az utat, amire mindig is vágytunk!
Bach Szilvia színésznő, humorista eredeti szakmája nővérke. Olyan helyre szeretett volna jelentkezni, ahol nincs matekból felvételi - meséli mosolyogva. Szilvia nagy mókamester volt, barátnője hívta fel a figyelmét egy humorfesztiválra. Első körben kidobta a jelentkezési lapot, úgy gondolta 28 évesen nem fog bele ilyenbe, végül kazettás magnón küldte be az anyagot. Szilvia szerint az állandóság nagyon unalmas tud lenni.
Dőry Virág Jászai Mari-díjas színésznő, jelmeztervező nem szerette azt a kérdést, hogy „mi leszel, ha nagy leszel?”. Ebből kifolyólag semmi sem akart lenni. Egyedül a főiskolán érezte azt, hogy ott az emberek szabadok. 25 éve tervez jelmezeket. Színészetben az akadályozta, hogy mindig mindent kívülről lát, még önmagát is. Egy színésznek azonban belülről kell látnia a dolgokat, ezáltal csodálatos dolgot lát magában, amit úgy érez, hogy meg kell mutatnia. Édesanyja motiválta, hogy jelmeztervező legyen.
Molnár Andrea táncos, eredetileg idegenforgalmi közgazdászként végzett. Volt benne egy belső igény, hogy ne csak a tánchoz kötődjön az élete, ne csak táncosként értékeljék, miközben a szíve mindig is a táncé volt. Egyszer megkérdezték őt, hogy a „tánc ugye csak egy hobbi?”. E kérdés mélyen elgondolkodtatta őt, s ettől a ponttól kezdett el más irányt venni az élete. Andrea elmondása szerint, a döntések hamar megszületnek benne, csak a cselekvés jön sokára.
Andrew G. Vajna, producer volt már fényképész, majd 10 évig fodrász, később parókákat kezdett gyártani, aminek köszönhetően Hong Kongba jutott el, ő lett a parókagyártásban a leghíresebb. Sosem elégedett, mert úgy érzi, ha elégedett lenne, akkor nem lenne tovább. Mindig megteremtette azt, ami őt érdekelte. Soha nem dolgozott pénzért, sosem ezért vállalt el munkát, hanem azért mert érdekelte, s amihez így állt, abból automatikusan anyagi javakhoz jutott. Minden munkában megpróbálta megtalálni azt, ami izgalmasabbá teszi azt.
Pályaváltás, menni vagy maradni? - ez itt a kérdés
"Ha az ember már csak a hétvégéknek örül, alig tud kimászni az ágyból és egyre elégedetlenebbnek érzi magát, akkor el kell gondolkozni a váltáson." – mondja ezt egy karrier-tréner, és milyen igaza van. Az ideális eset az, ha a munkánk a hobbink tud lenni, de ennek megteremtése nem könnyű folyamat. Pszichológiai tény, hogy sokunk azért azt a szakmát űzi, amit, mert gyermekkorában szülei, vagy a környezet hatására döntött egy szakma mellett és nem saját indíttatásából. Ez egy olyan korlát, amit később nagyon nehéz önmagunkban ledönteni és eldönteni, hogy mi bizony más irányba szeretnék továbbvinni az életünket. A megoldás az lenne, hogy a saját álmainkat a gyermekkori nevelés fölé tudnánk helyezni. Fontos tudatosítanunk, hogy a szakmai váltást bármilyen életkorban megtehetjük.
Egy kutatás során összehasonlítottak két csoportot: azokat, akik a pályaváltás útjára léptek és azokat, akik éppen ennek meglépését fontolgatják. Az eredményből leszűrték, hogy a váltást egy intenzív önvizsgálati szakasz előzi meg. Ilyenkor az ember gyakran érzi, hogy veszélyeztetve van az a kép, amit eddig kialakított magáról. Nem akar csalódni, kezd kételkedni magában, s egy ilyen ponton fogalmazódik meg a szakmaváltás kérdése. Akiknél a döntés cselekedetté tud átalakulni, azok mernek kockáztatni egy jobb jövő reményében!
