Özvegységben
Az özvegységgel a legtöbb esetben nemcsak a gyász és a fájdalom érzése jár, hanem a kilátástalanságé is. Hogyan tovább a szeretett társ nélkül? Milyen a jövő útja nélküle? Egy új élet kezdete jön el ilyenkor vagy az itt maradottak is meghalnak egy kicsit? Hogyan lehet talpra állni és új célokat, távlatokat keresni? Ezekre és hasonló kérdésekre keressük a válaszokat Drahota Andreával, Sterczer Hildával és Singer Magdolnával. Meglepetés férfi vendégünk is őszintén vall erről az érzésről.
Gyermekkori gyászreakció
Egy gyermeknek kb. 4-5 éves kora körül alakul ki a halál fogalma. Hat éves kortól jelentkezik a szerettei féltése a haláltól. 8-9 éves kor körül terjesztik ki ezt minden élőlényre és magára is. S kilenc éves korban válik igazán ténnyé számára ez a jelenség.
A gyász feldolgozásának folyamata
A gyász feldolgozásának négy szakasza van. A kezdeti sokk hatására belső némaság lesz rajtunk úrrá, a második szakaszban válik a tény tudatossá, majd megindul a restitúció, s csak a végén az oldódás. A gyászreakció a lelki tünetek mellett testi tüneteket is produkálhat. Megjelenik az önvádaskodás, amikor elkezdjük önmagunkat okolni azért, hogy nem tettünk meg mindent. S nagyon sokszor a halál évfordulója időszakában újra jelentkezik, újra átéljük ezt.
Álmunkban a halottak gyakran megjelenhetnek. Ekkor újból és újból szembesül az ember a megváltoztathatatlannal és a visszafordíthatatlansággal. Miközben a feldolgozásban az álmaink segíthetnek. E veszteség során elvesztjük az élet értelmét, nem találjuk helyünket a világban, kicsit mi is belehalunk az érzésbe. S az utolsó stádium az, amikor nemcsak racionálisan fogjuk fel, hanem érzelmileg is átélhetővé válik. S képesek leszünk újra a világ felé fordulni.
