Nők veszélyzónában
Mai vendégeink veszélyes terepen élik az életüket, a mindennapjaikat. A veszélyzónában akár naponta teszik kockára egészségüket vagy akár az életüket. A hivatásuk nagyon sokrétű: orvosok, kutatók, akik életet mentenek, önkéntesek, katasztrófa elhárítók. Mi motiválja őket, hogy mindent hátrahagyva másokon segítsenek? Miért teszik kockára az életüket? Vajon ezeknél a nőknél nem jelent-e visszatartó erőt a család, a gyermek? Élettörténetét elmeséli Cseke Eszter, Dr. Jakkel Anna és Juhász Mariann. Meglepetés férfi vendégünk Afrika szerelmese.
Dr. Jakkel Anna, háziorvos, a Magyar Afrika Társaság önkéntese, orvosi missziók tagja. Missziók során még mindig a nők vannak többségben, a családfenntartók nehezebben hagyják otthon családjukat. Anna ezt szívből csinálja, senki nem tudja lebeszélni őt erről. Egyszerűen átlényegül az ember, elfelejti, hogy honnan jött, csak az lebeg előtte, hogy miért is van itt. A missziókra szeret visszamenni, mert nagyon érdekli őt, hogy milyen eredményeket értek el és természetesen hajtja őt a tettvágy.
"Sok ember nem tudja, hogy a missziói munka elvégzése nem emberi erő által történik (...), és aki csak saját magát küldené ki, az bizonyosan nem is tudna örülni ott kint a munkának. A missziói munkában a külső érdekességektől eltekintünk, s a Léleknek a munkáját figyeljük."
/Molnár Mária/
Juhász Mariann, zászlós, a különleges műveleti zászlóalj egykori katonája nem készült ilyen pályára, mondhatni a kényszer szülte, amikor második gyermeke születése után nem tudott visszamenni az akkori munkahelyére. Vannak speciális területek, ahol nők nem szolgálhatnak, például a különleges műveleti csoportban, de ezeken kívül bárhol. Valójában ez egyén függő, hogy mennyire terhelhető. Vannak szituációk, ahol teljesen megszűnnek a nemi különbségek.
Dr. Steier József, a Guineai Köztársaság Tiszteletbeli konzulja Afrikába először gyermekként került ki édesapjával. Azóta folyamatosan járja Afrikát. Könyvet is írt az eboláról, ugyanis célja az, hogy objektív tájékoztatást adjon. Mi a különbség az európaiak és az afrikaiak között? Az európainak órája van, az afrikainak pedig ideje. Megadja a minőségi időt és ezt meg is kapja az afrikaiaktól. József is elhagyta az órát.
Az önzetlen és segítőkész viselkedés
Vendégeinkre, és a hasonló helyzetben dolgozókra is az altruizmus jellemző, azaz a segítő viselkedés, amikor akár a saját épségüket is háttérbe szorítva másokon segítenek. Egy altruista ember nem a saját érdekét tartja szem előtt, hanem proszociális, a közösséget szem előtt tartó személy. Az önzetlen segítségnyújtás pedig az empátiában gyökerezik. A segítségnyújtást sajnálatos módon legtöbbször tanítani és tanulni kell, mert a legtöbb esetben a segítségnyújtás elmulasztásának a félelem szab gátat.
Ezen emberek elköteleződnek valami mellett, céljukat önmagunkon kívül helyezik, mások érdekeit, szükségleteit figyelembe véve. Ég bennük a tettvágy. Környezetük biztosan nehezen érti meg döntésüket, ők mégsem önzőségből tértek rá erre az útra. Úgy van ez, ahogy egyszer Ferenc pápa is fogalmazott az elköteleződésről: "Elköteleződni annyi, mint az életünket adni valamiért."
