Nem vagyok tökéletes
Családanyaként sem kell feladni az álmainkat. Nem lehetünk tökéletesek, amelyet meg kell tanulnunk belátni. Azonban ehhez is időre, tapasztalatra és bölcsességre van szükségünk. Lucy Dawson, angol író is a következőképpen fogalmaz: "Senki nem tökéletes, minden kapcsolaton rengeteget kell dolgozni, és ha egyszer megtaláltad azt az embert, akit igazán, szívből szeretsz, nem számít, ha nem érti, miért akarsz valamit csinálni, elég, ha kész támogatni a választásodat, még ha a miértet nem is fogja fel egészen." A tökéletesség kérdéséről beszélgetünk Horváth Lilivel, Bognár Szilviával és Panyi Zsuzsival. Meglepetés férfi vendégünk is sok gyermekes édesapa, akinek otthon és a munkahelyén is helyt kell állnia.
„Sok ember gondolja, hogy a perfekcionizmus a legjobbra való törekvés, ám valójában nem saját magunk fejlesztéséről van szó; sokkal inkább mások jóváhagyásának és elfogadásának kiérdemléséről. Nem az egészséges növekedést szolgálja, inkább pajzs szerepét tölti be.” /Brene Brown/
A tökéletességre való kényszeres törekvés és a boldogság fordított arányban áll!
Az anyaság területén miért hajszoljuk sokszor magunkat bele a tökéletességbe? Miért gondoljuk azt, hogy ha az elérhetetlen elérhetőnek tűnik, boldogabbá válunk mi is és a gyermekeink is?
A tökéletességre való törekvés egészséges keretek között hatékony lehet, azonban ennek a túlzásba vitele negatívan hathat az életminőségünkre. Ennek megoldása lehet az ún. mindfulness, azaz meg kell tanulnunk benne élni a jelenben, megélni a pillanatot. Meg kell tanulnunk összpontosítani a jelenre, s nem mindig vissza vagy előre nézni, mert nem vesszük észre azokat a dolgokat, amelyek az orrunk előtt történnek.
A tökéletesség túlzott hajszolása egyrészt egészségünket és a kapcsolatainkat károsíthatja, másrészt a lehetőségeinket is gátolhatja. Amikor az élet minden területén a tökéletességre törekszünk, ha minden helyzetből 100%-ot akarunk kihozni, akkor tudatosítanunk kellene azt, hogy ennek sokkal több káros hatása van, mint pozitív. Mindemellett, ha mindig túl magasra rakjuk azt a bizonyos lécet, akkor soha nem érjük el a boldogság állapotát, ugyanis soha nem tudjuk megugrani az önmagunk felé támasztott magas elvárásokat. A perfekcionista ember mindent feketén-fehéren lát. Ha egy vizsgán 90%-ot akar elérni, majd a tényleges eredmény csak 89%-ot hoz, úgy érzi kudarcot vallott. Sokszor ezek az emberek önbizalomhiánnyal küzdenek, és félnek a hibázástól. Ha a tökéletességre való törekvés tudatától teljesen elvakulunk, elfelejtjük észre venni az élet csodás dolgait.
