Mumus a szekrényben
Egy kisgyermek bármitől félhet: ufók, szörnyek, sötétség, pókok, nagy állatok - és ennek különböző okai lehetnek. Az egészséges gyermeki fejlődés része a szorongás- állítják a pszichológusok. Vannak korspecifikus félelmek, amelyek azonos - a személyiségfejlődéssel kapcsolatos - lélektani háttérrel rendelkeznek. Azonban vannak olyan félelmek is, amelyek valamilyen probléma, konfliktus, vagy lelki teher hatására születnek. Ráadásul a szülő félelme és szorongása gyakran átragadhat a gyermekekre. Hogyan tudjuk ezeket a félelmeket kezelni gyermekeinknél? Mai vendégeink Spilák Klára, Farkasházi Réka és Marót Viki. Férfi vendégünk gyakorlati tanáccsal lát el minket.
Gondoljunk vissza arra, amikor még gyerekek voltunk. Mennyi mindentől féltünk, rettegtünk. Ha átéltünk valami borzasztó dolgot, sokáig elevenen élt bennünk, sőt az élmény olyannyira belénk ivódott, hogy bármikor fel tudtuk idézni. Sokszor féltem a függönyben kirajzolódó oroszlántól, féltem a sötéttől, hogy utánam jön valaki. Az egyedüllét szorongást keltett bennem, és ha a szüleim öt percet is késtek otthonról, egyből az ördögöt festettem a falra, miközben a Miatyánkot mondogattam. Amikor minden félelmem eloszlott, mert elhúztam a függönyt, mert feloltottam a lámpát, amikor megérkezett hozzám valaki, és amikor megjöttek anyáék, hirtelen éreztem, hogy testemet elhagyja a hatalmas teher és a nyomás. De ha úgy alakul, hogy a gyermekkori félelem beigazolódik, akkor sajnos felnőttkorig megmarad a rossz élmény.
Félelmeink felnőttkorban
A feszengéseink, aggodalmaink felnőtt korban sem alaptalanok. A gondolatnak teremtő ereje van. Sokszor elménkben felépítünk egy saját kis világot. A félelem először elbújik valahol a sok-sok gondolat között, majd egyszer csak előbukkan. Nemcsak hogy elő tud bukkanni, hanem ugyanúgy, ahogy kisgyermek korban, az intenzitása növekedni is képes. Az embernek egy nap alatt 50-70 000 gondolat fordul meg a fejében, melyekhez különböző érzelmek társulnak. A gondolkodás során a félelmet és a szorongást el kell választanunk egymástól. A félelem okát képesek vagyunk összefoglalni, és elmondani. Ekkor érezhetjük azt, hogy az őrületbe kergetnek a gondolataink. A szorongásnál az okok tudatalattiak. Ezek komoly betegséggé, pszichózissá tudnak átalakulni. Gátak alakulnak ki az emberben, melyek közül nagyon nehéz kilépni.
A félelmek és a szorongások szinte mindenkit végigkísérnek az életben. Gyakran a gyermekkori mumust továbbvisszük a felnőtt életünkbe, ahol szörnyeteggé tud válni. Nagyon fontos az öntudat és a megfelelő önbecsülés. Szembe kell néznünk magunkkal. Mindenki másképpen kezeli. Van, aki kibeszéli őket, van, aki esténként betakarózva egy bögre tea mellett elmélázik önmagán. Van, aki tanácsot kér, van, aki inkább utána olvas. Sokunkat legyűrhet ez az önmarcangoló rossz érzés, ezért fontos, hogy az önmagunkról kialakított kép reális tudjon lenni. Gátakat pedig ne építsünk, mert ezzel a saját önmegvalósításunkat fenyegetjük, ahogy Nick Vujicic is mondja: „Ne hagyd, hogy a félelmed visszatartson álmaid megvalósításától. Tekints úgy a félelmedre, mint valami füstérzékelőre. Figyelj oda rá, ha megszólal, nézz körül, hogy valós veszély fenyeget-e, vagy csak megszólalt a riasztó. Ha nincs igazi vészhelyzet, felejtsd el a félelmed és éld tovább az életed.”
