Mit nézhet a gyerek?
Gyakran halljuk a szülőktől, hogy mennyire hiányoznak manapság a jó gyermekműsorok a tévéből, ezért sokan gondban vannak, hogy mit engedjenek meg nézni a gyermeknek. Pici korban milyen meséket kövessenek figyelemmel? Lehet-e káros a sok mesenézés? Ha már nagyobbak, akkor az esti híradóban megjelenített eseményeket, hogyan beszéljük meg velük? Hogyan dolgozzuk fel együtt a látottakat? Erről beszélgetünk mai vendégeinkkel: Xantus Barbarával, Volf-Nagy Tündével és Deliága Évával. Meglepetés férfi vendégünk alkotásai sokunk gyermekkorát végigkísérte.
A tévénézési szokásaink az idők folyamán megváltoztak. Természetessé vált, hogy sokszor a bébiszitter szerepét tölti be a televízió. Rengeteg mese közül választhat a gyerek, sokszor olyanok is láthatóak, amelyek inkább a felnőtteknek szólnának, mintsem a kicsiknek. A szülőnek felelőssége, hogy megválogassa azokat, és a gyerekekkel beszélgessen a látottakról. Ne engedjék, hogy teljesen uralma alá kerítse őket. Ebben a felgyorsult világban a mesék eseményei is ugyanolyan gyorsan zajlanak, ezáltal nem feltétlenül érdekesek számukra a régi mesék.
Xantus Barbara, színésznő, énekesnő gyermekkorában még a fiatalok sokat olvastak, és nagyon sok más tevékenységet csináltak. Kedvenc műsora volt a Hahó, Öcsi! és a Keménykalap és krumpliorr. A tévénézés egész tilalmában nem hisz, úgy gondolja van, amikor szükség van rá. Ha nem szeretné, hogy a gyermeke valamit nézzen, akkor megindokolja, hogy közösen miért ne nézzék meg azt. A legnagyobb probléma az, hogy a mai gyerekek korában minden ingerszegénynek tűnik az okos kütyükhöz képest. Nagyon fontos, hogy a gyermekeinkkel sokat beszélgessünk. Fontos lenne, hogy minél több gyermekeknek szóló színdarabot készítsenek, ugyanis belőlük lesz a felnőtt néző!
Deliága Éva, pszichológus, gyermekterapeuta nem emlékszik arra, hogy őt korlátozták volna, de öccse korában bejött az HBO csatorna, és egész nap tudott volna tévézni. Diavetítővel nosztalgiázik együtt a család. Arra emlékszik, hogy számára unalmas volt a tévé, ugyanis nagyon kevés mesét adtak. Éva szerint módosult tudatállapotot okoz a tévé, sem nem éber, sem nem alvó állapotba kerülünk. Alapvetően nulla perc tévénézésre van szükségünk, de ettől a szélsőségtől eltekintve elég lenne 25 perc. A nagy tilalom dacot és lázadást hív elő.
Volf-Nagy Tünde, szerkesztő-műsorvezető szerint régen a tévénézés nem volt probléma, rengeteg más elfoglaltsága volt egy gyermeknek. Az m2-n régi meséket ismételnek, amelyeket az ő gyermeke rendszeresen megnéz. Ez egyfajta kapocs kettejük között, ugyan arról tudnak beszélgetni. A mai mesék időben felgyorsultak, a régi rajzfilmeket a kicsik vontatottnak érzik. Kislánya úgy szeret mesét nézni, ha együtt ülnek be a tévé elé. Tünde szerint nem a számítógépet kell tiltani, hanem bizonyos tartalmakat.
Csukás István, Kossuth-díjas író, költő szerint a magyar gyerekeknek magyar mesét kellene olvasnia, mert ebbe a világba született bele. Hat éves korig végtelen szabadsággal megy ki a világba, majd ezután tanul meg olvasni, és akkor kap különböző sémákat. Azon is el kellene gondolkodnunk István szerint, hogy mi felnőttek mivé tettük a világot, miközben eltiltjuk őket, mi mit adunk a korlátozások mellé?
Két ellenétes nézőpont
A gyerekek 4 éves koruktól áltagban 4 órát tévéznek, ebbe beletartozik a háttértévézés, továbbá több cselekedetet, játékot és a beszélgetést is felvált. Fontos a családban ennek szabályozása, és az arról való diskurzus. Császi Lajos, szociológus szerint a tévézés nem árt a gyermekeknek abban az esetben, ha helyesen van szabályozva. Szerinte régén a könyveket, a filmeket is ilyen fogadtatásban részesítették. Tehát a szabályozás következtében, profitálhatnak belőle. Azonban ellenzi a teljes tilalmát. Vekerdy Tamás, pszichológus egy másik nézőpontot képvisel. Szerinte megakadályozza a belső kép készítésében, feldolgozhatatlan információkkal találhatja magát szemben. Az agresszió szintje a rajzfilm nézése közben is növekedhet. A mese vizualitása végett, így a belső kép kialakulásának hiánya végett dekoncentráltabbá válhat. Fontos lenne, hogy a mese nézése közben, de utána is beszélgessenek a szülők csemetéikkel.
Alacsony szülői kontroll
Egy kutatás szerint a szülők 49%-ánál a műsor típusa dönti el, hogy mit nézhet a gyerek. 40%-uk esetében a döntést a gyerekre hagyják, és csak a 36%-uk nézi együtt a tévét gyermekével. Levonhatjuk azt a konklúziót, hogy gyenge a szülői kontroll. A megkérdezettek 80%-a úgy gondolja, hogy a tévé bővítheti a gyermek ismereteit, 60%-a szerint nyelvtanulásra ösztönöz, 45%-a szerint a szókincset is bővíti. A szülők 5%-a gondolja azt, hogy semmilyen előny nem származik a tévénézésből.
