A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Mit ér a családi minta?

Az otthonról hozott értékek egy életre meghatároznak minket. Mennyire akarjuk, tudjuk majd továbbvinni mindezeket és átadni saját gyermekeinknek? Schell Judit, Sohonyai Edit és Rába Tímea mondják el tapasztalataikat. Meglepetés férfi vendégünk élete sokunk számára példaértékű lehet.

Felnőtt életünkbe elsősorban azt a mintát visszük magunkkal, amit a családban átéltünk, akár a férfi-nő szerepről, vagy éppen a szülői feladatok megéléséről van szó. Ezek akkor kerülnek igazán előtérbe, amikor mi magunk is családot alapítunk, szülővé válunk. A batyunkban jó és rossz élmények egyaránt megbújnak, melyekkel kapcsolatban tudatos elhatározásaink vannak – vagy az, hogy „én is így szeretném csinálni”, vagy az, hogy „na így biztosan nem fogom”. Ezeket aztán persze nem is olyan könnyű megvalósítani.

Mi is az az értékrend?

Az értékrendszer az ember egyik leglényegesebb meghatározója. Ez dönti el, hogy számára mi a jó és mi a rossz, mi a helyes és mi a helytelen, mi az, ami fontos, és mi az, ami nem fontos. Mindezt a családban kell elsajátítania a gyermeknek, hiszen a család egyik fontos feladata a szocializáció, a felkészítés a felnőtt életre. Ebben a folyamatban azonban egyre nagyobb szerep jut a családon kívüli tényezőknek, az iskolának, a kortársak csoportjának, és sajnos nem utolsó sorban a médiának. Ezek fiatalokra gyakorolt hatása gyakorta szöges ellentétben van a családi értékrenddel, sőt, nem ritkán erősebbnek is bizonyul annál. A szülői értékrendnek tehát meg kell küzdeni azokkal a világból érkező hatásokkal, melyek gyermekeiket érik.

A családi minták társadalmi változásai

Hogyan változtak a családban megvalósuló együttélési minták az elmúlt évtizedekben?  A házasság, ami korábban tradicionálisan elterjedt és magasra értékelt együttélési forma volt, érezhetően veszített népszerűségéből. A házasodási életkor kitolódott, a fiatalok jelentős része halasztja a házasságkötést. Vagy tovább maradnak gyerek státuszban a szülői házban, vagy az élettársi viszonyt választják a házasság helyett – a házasságkötés nélküli együttélés ugyanis egyre inkább elterjed. Az elváltak újraházasodása csökkent. A házasság egyes értékei, fontossága megkérdőjeleződött, az élettársi viszony és a válás elfogadottabbá vált.

Schell Judit szülei nagyon korán elváltak, a színművésznő hét éves volt akkor. Ő is hamar elvált és abban az időben megpróbálta a férfi szerepét is betölteni a kisfiával megélt mindennapokban. Később, mikor újra párra talált, a legnehezebb az volt számára, hogy újra megélje nőiségét, s a férfi szerepet meghagyja társának. Három gyermeke van: Lackó már felnőtt, Boldizsár és Borbála öt- és háromévesek. Judit az egyik legfontosabb családi mintaként az ünnepek hagyományát emeli ki. A mai napig úgy ünneplik a karácsonyt, mint gyermekkorukban: családi körben, barátokkal és közös utazásokkal. 

Rába Tímea három testvérével nagy szeretetben nőtt fel és a mai napig szoros a kapcsolat köztük. Szülei a klasszikus családmodellt teremtették meg: édesanyja volt a megtestesült szív és lélek, édesapja pedig a ráció, aki éles, de őszinte tükröt tudott tartani gyermekei elé. A családot Tímea tartja össze, náluk gyűlnek össze rendszeresen az úgynevezett batyus bulikon. Nagyfia, Márk már felnőtt, Nina tizenegy, Noel ötéves. Gyermekeivel szemben támasztott elvárásait Tímea mindig a gyerekek képességeihez, tulajdonságaihoz igazítja, így nem terheli őket folyamatosan a megfelelési kényszer nyomása.

A legérzékenyebb és legkritikusabb kor

Kamasz gyermekünknek nagy szüksége van arra, hogy beszélgetéseket kezdeményezzünk vele, akár egy könyv, tévéműsor vagy film kapcsán. Ebben az időszakban nagy feladatunk van nekünk, szülőknek: meg kell adnunk a kellő tiszteletet és az elegendő önállóságot a gyereknek, de ugyanakkor elegendő útmutatást és segítséget is. Megérzéseinkre hallgatva, a gyermek igényeire figyelve meg kell találnunk az egyensúlyt a "húzd meg - ereszd meg" játékban. Akár négy-öt évbe is beletelhet, míg sikerül tisztáznunk, mi a különbség a magánélet tiszteletben tartása és a titkolózás között, vagy a nyílt beszéd és a kíváncsiskodás között.

Kálid Artúr színész két gyermek édesapja: Tamás tizenöt éves, Rebeka tizennégy. Felesége Murányi Tünde színésznő, akivel 1998 óta élnek boldog házasságban. Artúr tizennyolc éves koráig állami gondozásban nevelkedett. Szerencsésnek tartja magát, mert három család is volt az életében, akiktől meghatározó mintákat kapott. Úgy gondolja, hogy az állami gondozásban nevelkedett gyerekek legnagyobb vesztesége, hogy nem tanulják meg, mi az, hogy szeretni.

Sohonyai Edit írónőnek két gyermeke van: Ármin Balázs tizenegy, Júlia Róza kétéves. Úgy véli, mindent a családunkból hozunk magunkkal, jót és rosszat egyaránt. Hisz a kollektív tudattalanban, mely az emberiség közös tudáskincse. Ebbe a tudástárba többféleképpen be lehet jutni, de mindenképpen módosult tudatállapot kell hozzá. Ennek egyik útja lehet a Hellinger-féle terápia, a családállítás. A csoportfoglalkozáson az egyén két-három mondatban elmondja problémáját, majd a vezető vagy az egyén a csoportból a családtagok helyett megszemélyesítőket választ. Helyüket a térben a vezető jelöli ki, vagy megkéri az egyént, hogy kezeit vállukra téve helyezze el őket úgy, ahogy abban a pillanatban érzi. Ezután magától elindul a személyek mozgása, mintegy ráérezvén az egyén és a hozzátartozó sorsok, események energiájára, kötődéseire. A mozgásban előbb utóbb megjelenítődik a „sérült pont”, a kitagadott, elfelejtett, megítélt odatartozó. Ezután következik a tudattalan szeretetből fakadó kötődések feloldása, és a tudatos szeretet kialakítása: az egyén a felvállalt sorsot nagy tisztelettel „visszaadja” annak, akihez az tartozik, gondolkodásmódja ítéletmentessé válik és „elkezdheti” végre a saját életét.

Az idősekről való gondoskodás, mint családi minta

Fontos funkciója a családnak a betegek ellátása és az öregekről való gondoskodás, amely a múltban talán sokkal jobban működött, mint manapság. A biológiai egyenlőtlenségből következően az időseknek sokkal hátrányosabb a helyzetük, mások az esélyeik, egyre több törődést, gondoskodást igényelnének. Sajnos manapság sok a magára maradt öregember, akikről sem a családjuk, sem pedig az egészségügy nem gondoskodik megfelelően. A családokban ezért sokkal jobban kellene arra nevelni a fiatalokat, hogy az időseket tiszteljék, becsüljék és segítsék, élettapasztalataikat, bölcsességüket felhasználják. Az idősekről és főleg az idős családtagokról való gondoskodás humánus, emberi kötelességünk, bármilyen nehéz is ezt megvalósítani.

Nem utolsósorban pedig családi érték, melyet az utódok így természetes feladatként visznek majd tovább saját családjukba.

Kapcsolódó cikkek: