Méltósággal elmenni
A téma, bár kényes, de nem feltétlenül csak negatív érzelmekkel kell, hogy társuljon. A halálhoz kötődik, de felöleli az egymás iránti tiszteletet, szeretetet, emberi méltóságot is, amibe beletartozik az utolsó órák méltósága is. Sokszor a betegség súlya miatt az otthoni ellátás nem feltétlen megoldható, erre jött létre az úgynevezett Hospice Ház, ahol a kórházi ellátás szakszerűsége ötvöződhet az otthon illúziójával. Erről a tabunak számító témáról beszélgetünk Szalóki Ágival, Klukon Edittel és Dr. Muszbek Katalinnal. Meglepetés férfi vendégünk gyönyörűen beszél erről az amúgy is nehéz témáról.
Össztársadalmi tabu
Felkészületlenül állunk a halál fogalmával szemben. Valamiért a XXI. század embere elidegenedett a régi szokásoktól és rituáléktól, valójában tabuizált lett e fogalom. Furcsa kettőség szemtanúi lehetünk. Délutánonként olyan filmeket közvetítenek, amelyben ölnek, sorra halnak meg az emberek. De az elmúlás mélyebb, intimebb, bensőségesebb viszonyáról keveset beszélünk. Vissza kellene térnünk ezekhez a rituálékhoz, amikor az elmúlást egy szép, megható emlékekkel teli körutazásként éljük meg.
Sokszor gyermekeinket a temetésektől meg akarjuk kímélni, de mindeközben, hogy tanítsuk meg és készítsük fel őt arra, hogy az elmúlás egy természetes folyamat. A gyermekek gyászára nagyon kevés figyelmet fordítunk. A gyász időszaka változó, de az első egy év talán a legnehezebb periódus, amikor minden ünnepet és életeseményt az elvesztett személy nélkül kell megélnünk. A gyermekek esetében koronként változik a haláltudat. Például az óvodás ezt azért éli meg másképpen, mert nem tudja pontosan felfogni, hogy mit is jelent meghalni. Ha a későbbiekben a gyermekeinkkel a szomorúságról és a veszteségről nem beszélünk csupán azért, hogy megóvjuk őket, akkor hibát követünk el, mert a kicsi egyedül marad a gyásszal. Sok családban a gyermek és a szülő közötti kommunikációban a halál a titok és a tabu témakörébe tartozik. Fel kellene ezt oldalunk!
