Magyarok, földön, vízen, levegőben
Vannak magyar sportolók, akik teljesítményükkel világhírnévre tettek szert és egyedülállót alakítottak, vagy alakítanak mind a mai napig. Velük beszélgetünk a sikereikről, a kudarcaikról, a harcaikról, a lemondásaikról, a dicsőségeikről és a mögöttük álló sok-sok munkáról. Mesél nekünk Fa Nándor, Besenyei Péter és Talmácsi Gábor. Meglepetés hölgyvendégünk kimagasló sportteljesítménye mellett remek édesanyja is.
"Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja." /Albert Einstein/
Büszkék lehetünk a magyar sportolóinkra, akiknek hírneve eljutott a nagyvilágba is. De a győzelmek sorozata, a dicsőség, a hírnév rengeteg munkával, alázattal, lemondásokkal jár. Hogyan élik meg a sikereket és hogyan a kudarcokat? Mikor alakult ki a sport iránti szenvedélyük? Mit szóltak a szülők és hogyan tolerálja a társuk? Hogyan egyeztethető össze az edzés a családdal?
Fa Nándor, hajótervező és -építő, óceáni szólóvitorlázó gyerekkorában birkózott, mert a testvérei is ezt a sportot űzték, majd kajakozott, kenuzott és végül elkezdett vitorlázni, ami mellett meg is állapodott. A víz mindig is vonzotta. Legalább annyira szereti a technikát, amivel létrehozza a hajót, ami végül kimegy a vízre, mint magát a vitorlázást. Nándor sajnálja, hogy nem tudja kinek átadni a tudását.
"Minden sportban két fajta ember van, az egyik valami felé, a másik pedig valamit elől fut (...). Mint az életben, itt is vannak csúcsok és mélypontok, én gyűlölöm a mélypontokat, de ezek azok, amik a jó dolgokat értékessé teszik. És amikor mélyponton vagy, akkor kell erősnek és pozitívnak maradnod." /Jenson Button/
Talmácsi Gábor, gyorsaságimotor-versenyző édesapja miatt ült motorra, játékként kezdődött el, és a mai napig az is maradt. Édesanyja nagyon félti, mert veszélyes sportot űz. Gábor számára a motorversenyzés egyfajta spirituális dolog. Fontosnak tartja a reális célok megfogalmazását, s ezt tanácsolja a versenyzőinek is. A motoron ugyan egyedül hozza meg a döntéseit, de csapat nélkül nem működne, annak ellenére, hogy ez egy egyéni sport.
Besenyei Péter, műrepülő versenyző, repülőoktató, berepülőpilóta régen úszott, kenuzott, karatézott, ejtőernyőzött, autóversenyzett. Nagyon sok sportba beleszeretett, de az igaz szerelem a repülőgép. 6 éves kora óta erre vágyott, majd 16 évesen először repülhetett önállóan. Szülei nem tudták ezt a hobbiját megszokni, inkább úgy fogalmazna, hogy elfogadták és beletörődtek. A repülőn ugyan maga van, de a versenyek során csapatmunka van mögötte. Péter szerint a kudarc többet segít, mint a siker. A kudarcok tesznek jobb emberré.
Lubics Szilvia, hosszútávfutó és ultramaratonista nem sportol gyermekkora óta, egész pontosan 2 gyermek után, 28 éves volt, amikor elkezdett mozogni. Lefutotta a spartatlont 26,53 perc alatt, eddig háromszor győzött. Tudja úgy ütemezni a futást, hogy a családot a legkevésbé se zavarja. Ha abbahagyja a versenyzést, a sport ugyanúgy része marad az életének. A futást hozzátartozik a mindennapjaihoz, azaz az életének a része.
A sport, mint tanítómester!
A sport nagyon sokban segítségére lehet úgy, ahogy egy gyermeknek, úgy nekünk, felnőtteknek is. Az egészségmegőrzés a sport egyik legfontosabb üzenete, amely a testi, mentális és jólét állapotára van pozitív hatással. Másik célja nevelő hatású. A sportot űző személy magatartása erkölcsileg pozitív irányba mozdulhat el. A sport kemény munkát követel, önfegyelemre és kitartásra tanít. Továbbá önállóságra, felelősségvállalásra, döntési helyzetekre edz. Ezen kívül fegyelemre, helyes önértékelésre, szabályok követésére, alkalmazkodásra és csapatmunkára nevel. A sport pozitív pszichés hatása közé tartozik a belső feszültség csökkentése, a szorongás feloldása és a pozitív énkép kialakítása. Az evés- és alvászavarok során is a gyermek segítségére lehet. A teljesség igénye nélkül felsorolt hatékonyság meggyőző erővel bírhat arra nézve, hogy a gyermekeinknek mekkora szüksége van a megfelelő sportolási lehetőség megtalálására. Sok mindenre megtanít, amely más formában sokszor nehezebben érhető el a fejlődés és a nevelés területén.