A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Különleges gyermekek

A gyermekvállalás időszaka olykor megterhelő, fárasztó, de összességében örömteli időszak, amikor a szülők a gyermek születését várják, de mi van akkor, ha nem minden úgy alakul, ahogy azt gondoljuk? Egy egyéni bánásmódot igénylő gyermek napvilágra jövetele, megváltoztatja életünket, az addig felfogott világlátásunk teljes újragondolására késztet. Milyen sztereotípiákat kell levetkőzni szülőként és mi, hogyan forduljunk azokhoz az embertársainkhoz, akik különlegesek, mert abban, hogy boldogulhassanak nekünk is nagy felelősségünk van, akárcsak a szüleiknek. Őszintén mesél nekünk Mohamed Aida, Egerszegi Sándorné és Kiss Bea. Meglepetés férfi vendégünk szerint nem kellene kategorizálni az embereket.

Az egyéni bánásmódot igénylő gyerekek élete gyökeresen más lesz, mint a kortársaiké. De hogyan készüljenek fel erre a szülők? Egyáltalán fel lehet erre készülni? A gyermekvállalás periódusa a legszebb időszak, de mit tegyünk akkor, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt várnánk? Hogyan zajlik le a feldolgozási időszak? Mi a teendő, hogy a gyermek a legjobb kezekbe kerülhessen? Vendégeinknek köszönettel tartozunk, akik személyes élményeiket őszintén osztják meg velünk!

Az elfogadás

Az elfogadásig való eljutás egy hosszú, embert próbáló idő. Az ilyen helyzetben a feldolgozásnak vannak egyfajta lelki fázisai, amin a szülők végigmennek, ezt Kübler-Ross féle szakaszoknak nevezik. Az első periódus a tagadás, illetve az elszigetelődés, amikor a szülők nem akarnak vagy nem tudnak erről beszélni. Majd eljön az az idő, amikor igazságtalannak érzik jelen helyzetüket, eluralkodik rajtuk a bizonytalanság érzése. Lelkileg megterhelő az a tudat, hogy gyermekük fejlődése kizárólag tőlük függ, és azon, hogy milyen körülményeket tudnak előteremteni. Megjelenhet egyfajta alkudozás az égiekkel, megpróbálnak egy lelki egyensúlyt teremteni, és a családot összetartani. Sajnos a depresszió is felütheti a fejét, amikor úgy érzik a fejlődés a legapróbb léptekben mérhető lassú folyamat. S ezen folyamatok összessége után juthatnak el lelkiekben az elfogadásig.
Helen Keller, amerikai író, az első siket és vak diák, aki diplomát szerzett, a következőképpen fogalmaz: "Nem tudtam, mit rejt számomra a jövő. Heteken át a harag és keserűség kínozott, s arra következett a lankadtság. Voltál-e valaha tengeren sűrű ködben, midőn úgy tetszett neked, mintha az a majdnem kézzel fogható szürke sötétség körülzárna, amikor a nehéz, nagy hajó nyugtalanul és izgatottan tapogatja útját a part felé a mérővel, te pedig dobogó szívvel várod, hogy mi fog történni? Olyan voltam..., mint az a hajó, azzal a különbséggel, hogy rajtam nem volt iránytű, sem hangjelző, s nem tudtam mennyire van még part. "

A különleges bánásmódot igénylő gyerekektől is ugyanannyi szeretetet kaphatunk, mint az egészséges fiataloktól, ezen felül rengeteg mindenre megtanítanak minket, legfőképpen türelemre, alkalmazkodásra és elfogadásra. De a szülőknek a negatív érzéseiket is el kell fogadniuk, hisz a megbékélés és az elfogadás első lépcsőfoka ez.

Kapcsolódó cikk: