Külföldön az úgy szokás...
Gyakran olvasunk vagy hallunk olyan mondatokat, melyek úgy kezdődnek, hogy "Más országokban az a szokás, hogy..." vagy "Nyugaton ez úgy megy, hogy..." És mi jön ezután? Egy elgondolkodtató, szórakoztató, kellemes vagy kellemetlen történet, amit egy utazás alkalmával meghökkenve vagy csodálkozva tapasztaltunk. Mitől barátságosak a spanyolok? Tényleg vadul vezetnek az olaszok? Igaz, hogy barátságtalanok a skandináv népek? Alapvetően mindig egy kérdésre keressük a választ: miben vagyunk jobbak mi magyarok? Görög Ibolya, Temesvári Andrea, Péter Szabó Szilvia és meglepetés férfi vendégünk tapasztalatai.
Ahány ház, annyi szokás – tartja a mondás. Külföldi útjaink során mindig szembesülünk eltérő hagyományokkal, szokásokkal. Ezek egy része vallási, történelmi alapon nyugszik, más részük az ország földrajzi, társadalmi adottságaiból következik. Az eltérő kultúrából fakadó, szokásbeli különbségek érdekesek, de nemcsak emiatt érdemes beszélni róluk. Ahhoz, hogy jó benyomást keltsünk az adott országban vendégeskedve, s hogy elkerüljük a félreértéseket és a kellemetlen helyzeteket, nem árt pontosan ismernünk és betartanunk őket, bármennyire is szokatlannak vagy furcsának tűnnek.
Görög Ibolya protokollszakértő szerint egy idegen helyen mindig az illatokat és az ízeket a legnehezebb megszokni. Saját tapasztalata alapján azt tanácsolja: az alapszavakat, hogy köszönöm, jó napot, viszlát, igen és nem – mindenképpen tanuljuk meg a célország nyelvén. Kellemetlen helyzeteket védhetünk ki azzal, ha tájékozódunk az alapvető szokásokról és társasági szabályokról, mielőtt kiutazunk.
Mielőtt elköszönünk, néhány szó a köszönésről. Az emberi érintkezés, kapcsolatteremtés alapvető, kezdő formája ez. A köszönésnek elfogadott szabályai vannak az egész világon. Ezek a következők: a férfi a nőnek, a fiatal az idősebbnek, az alacsonyabb rangú a magasabb rangúnak, a nőtlen a nősnek, a hajadon a férjezettnek köszön előre. A magyar nyelv is hordoz egyébként egy érdekes köszönési szokást, amely más nyelvekre lefordítva nem igazán elfogadott fordulat. A "csókolom" köszönésről van szó. Manapság elsősorban a gyerekek szájából hangzik ez el. De felnőttek is használják, a valamivel műveltebb "Kezeit csókolom", vagy a "Kezét csókolom" formában. Ezzel a köszönési formával azonban külföldi barátaink nem nagyon tudnak mit kezdeni…
