Kinél van a távkapcsoló?
Nagyon sokat tévézünk. Legtöbbet az 50 év felettiek, és meglepő módon legkevesebbet a 18 év alattiak. A technika folyamatos fejlődése folytán körbe vagyunk véve okos készülékekkel. Egyszerre megy végbe a többképernyős tartalomfogyasztás. Vajon gyermekeink életében hogyan lehet a tartalomfogyasztást szabályozni? Mi felnőttek vajon mennyire vagyunk tudatos tartalomfogyasztók? Rácz Zsuzsával, Valkó Eszterrel, Náray Erikával és a meglepetés férfi vendégünkkel beszélgetünk.
Az első televíziós adások sugárzása körülbelül 75 éve kezdődött el. Mondhatnánk, hogy nem nagy idő, viszont a rohamos fejődés lassan követhetetlenné válik. Okostévé, felvevős tévé, lapos tévé, 3D-s tévé. Felmerül ugyan az a kérdés, hogy ha már egy tartalmat laptopon, telefonon, tableten is meg tudok nézni, akkor hány évet lehet még jósolni a szó hagyományos értelmében vett tévézésnek? Divat még a tv-függőség, vagy nevezzem inkább magunkat tudatos tartalomfogyasztóknak?
Vendégeink között vannak, akik kontroll alatt tartják a saját és gyermekük tartalomfogyasztását és vannak, akik a háttér-televíziózást és a házimozizást részesítik előnyben.
Rácz Zsuzsa író, újságíró, az Állítsátok meg Terézanyut! című regény írója. Véleménye szerint a legnagyobb probléma azzal van, hogy a gyerekek bármit meg tudnak nézni a tévében. Három éves volt a kisebbik lánya, amikor már el tudta indítani nővére kedvenc sorozatát. Irracionális képet ad a gyerekeknek a szépségről. Meghökkentő volt számára, amikor kislánya megkérdezte tőle, hogy nem kövér-e? Szerinte a televízió nem a valóságot mutatja be, pedig arról kellene szólnia.
Náray Erika színésznő, énekesnő, rendszeresen szinkronizál. Poirot és Columbo rajongó volt. Kiskorában nem nézhetett tévét. Sokáig nem is volt készüléke, majd amikor eldöntötte, hogy beruház egyre, ellopták a számítógépével együtt. Úgy érzi, ez egy égi jel volt. Eddig nem volt szüksége rá, ezután sem lesz. Gyermeke tévénézési szokásait ellenőrzés alatt tartja. Szerinte a sorozatnézés időpocsékolás.
Ne legyen a gyermekeink babysittere a televízió!
A Washingtoni Egyetem kutatásából kiderült, hogy a gyermek kiszakad az interaktív társas környezetből, ha a készülék állandóan be van kapcsolva. Sokkal több időt tölt el csendben, egyedül. Vigyázzunk arra, nehogy a végén a tévé legyen gyermekeink babysittere. Egy állandó háttérzaj visszafogja, lecsökkenti az emberek közötti kommunikációt. A televíziózás azért nem egy eredendően rossz cselekedet. A gond azzal van, hogy az emberek nem szelektálnak a csatornák és a műsorok között. A közös tévézés pedig lehetőséget biztosíthat arra, hogy együtt dolgozzuk fel és beszéljük át a látottakat.
Ebbe az interaktív világba a mai gyerekek beleszületnek. Nekünk szülőként pedig fel kell venni a tempót. Nem csak azért, mert szükségünk van arra, hogy kezelni tudjuk az új technikai eszközöket, hanem azért is, hogy csemetéinket valamilyen tartalomkontroll alatt tudjuk tartani. Tudjunk beszélgetni velük és megmutatni azt, hogy az okostévét okosan kell kezelni és mit kell ahhoz nézni, hogy okosabbá váljunk.
Mit jósolnak a jövő televíziójáról - Avagy kinél van a távkapcsoló? Vagy már nincs is távkapcsoló?
A fejlesztések állandóak, jobbnál jobb termékek kerülnek a piacra. A szavam elállt, amikor egy hatalmas elektronikai boltban egy nagyobb fal nagyságú, keretbe foglalt, hatalmas tévét toltak elém. A kép látványvilága szebb volt, mint a valóság. Vagy amikor felvettem a 3D-s szemüveget és a tévén keresztül paradicsommal dobáltak meg.
És igen, a jövő televíziója nemcsak megegyező méretű lesz a lakás egyik falával, hanem maga a fal lesz a képernyő. Fő funkciója a tévézés lesz, de ezen kívül kihelyezhető lesz rá az aktuális időkép, weboldalakat lehet megnyitni, sőt, a fejlesztők azon dolgoznak, hogy gesztusnyelvre vagy hangvezérlésre is működhessen. Osztott képernyős lesz, ha esetleg nem tudjuk eldönteni, hogy az M1, vagy az M2 műsorát nézzük.
