A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Kiégés - elkerülhetetlen?

A növekvő stressz, az emberi kapcsolatok elszemélytelenedése és a fokozott leterheltség miatt, az időnyomás, a teljesítménykényszer, az ezzel járó stressz, idegeskedés következtében, az utóbbi években egyre többeket érint az úgynevezett kiégés, avagy a burnout szindróma, amely később esetleg súlyosabb problémához, például depresszióhoz vezethet. Mik a legjellemzőbb tünetek, hogyan előzhetjük meg a nem kívánt állapot kialakulását? Miért félünk szakemberhez fordulni? Milyen megelőzési lehetőségek vannak? Sokunkat érintő problémáról beszélgetünk mai vendégeinkkel: Brózik Klárával, Babos Tímeával és Gáspár Judittal. Meglepetés férfi vendégünk szerint az elsődleges kulcskérdés az, hogy képesek vagyunk-e felismerni a burnout-ot?

A burnout jelensége

A kiégés oka lehet a sok stressz, a megterhelés, az alacsony motiváció és kialakulásában közrejátszhat a megromlott munkahelyi kapcsolat(ok) is. A kiégés egyfajta folyamat, amelynek különböző stádiumai vannak. Természetesen egyén és helyzetfüggő ezen szakaszok megjelenésének mértéke. Tizenkét fokozata ismert, amelyek a következőek:

  • Amikor a bizonyítási akarástól eljutunk a bizonyítási kényszerig.
  • A fokozott erőfeszítés - amikor is a bizonyítási kényszer miatt egyre több feladat sürgetőbbé válik. Ennek következménye lehet a fáradság és az eredményesség csökkenése is.
  • A személyes igények elhanyagolása - amikor magunkkal, a saját életünkkel egyre kevesebbet törődünk. 
  • A személyes igények és a konfliktusok elfojtása - annak érdekében, hogy a környezetünk még véletlenül se vegye észre, hogy valamilyen problémával küzdünk.
  • Értékrendváltozás - megjelenhet az egyedüllét, s ekkor a baráti kapcsolatok is meggyengülhetnek.
  • Problématagadás - minden megszűnik körülöttünk, ami nem kapcsolódik szorosan a munkához.
  • Visszahúzódás - azaz az elmagányosodás.
  • Magatartás- és viselkedésváltozás - amikor a szeretetre egyszerűen érzéketlenné válunk, a véleményeket pedig minden esetben kritikaként értelmezzük.
  • Önérzékelő képesség elvesztése - más szóval a deperszonalizáció megjelenése, a magunktól való elidegenedés bekövetkezése. 
  • Belső üresség,
  • depresszió,
  • a végső stádium pedig a teljes kiégettség.

Fontos, hogy megtanuljuk beazonosítani életünk egyes periódusában átélt érzéseinket. Feladatunk megtanulni befelé figyelni: magunkra, az érzéseinkre, a vágyainkra, és a beteljesülésre váló álmainkra! 

Kapcsolódó cikkek: