Jó szülő vagyok?
Szülőnek lenni hatalmas vállalkozás. 20-25 évig tartó feladat, tele örömmel és nehéz pillanatokkal. Vannak helyzetek, amikor teljesen elbizonytalanodunk, esetleg megijedünk, és ilyenkor feltesszük magunknak a kérdést: jó szülő vagyok? Vendégeim, Pokorny Lia, Almási Kitti és Bánsági Ildikó - velem együtt - többször feltették már ezt a kérdést. Vajon van rá válasz?
Időnként minden szülő felteszi magának ezt a kérdést. Ha soha nincsenek kétségeink önmagunkat illetően, az éppúgy gondot jelez, mintha szüntelenül szorongunk anyai, szülői helytállásunk miatt. Vajon régen is ennyi bajuk volt magukkal a nőknek? Kevesebbet töprengtek az élet dolgain, vagy pusztán könnyebb helyzetben voltak? Régen is jó anyák szerettek volna lenni a nők, de sokkal kevesebbet rágódtak a dolgokon, hisz nem szembesültek annyiszor a divatos „ideális anya-képpel", mint a ma embere. A filmekben, reklámokban a családanyák folyton üdék, derűsek, szülés után is karcsúak, a lakásuk ragyog, a férjük boldog, a gyerekük pedig akár egy kisangyal. Még ha tisztában vagyunk is vele, hogy a való élet nem ilyen makulátlan, e képeket a lelkünk mélyén viszonyítási alapként kezeljük.
Mi az anya dolga?
Az, hogy milyen magzati- és kisbabakorban az anya-gyerek kapcsolat, meghatározó a személyiségfejlődés szempontjából. A mama pszichés állapota és magzatához való viszonya már a várandósság alatt befolyással van a babára. Ma már bizonyított, hogy az ember személyisége a születés előtt és az úgynevezett nonverbális (beszéd előtti) korban alapvetően formálódik. Az anya-gyerek kapcsolat minősége alapozza meg a többi emberhez való későbbi viszonyunkat, azt, hogy nagyon leegyszerűsítve, nyitott, barátságos vagy inkább félénk, zárkózott felnőtt lesz-e belőlünk.
Bánsági Ildikó hazánk egyik legkiemelkedőbb színésznője. Huszonöt évig élt házasságban Gáspár Sándorral, akitől két gyermeke született, Gergely és Kata. A művésznő jelenlegi, élete egyik legnehezebb színházi szerepében kiderül, hogy egy kétségbeesett anya milyen rémségekre képes gyermeke védelmében.
Lényeges, hogy a gyerekkel való harmonikus kapcsolatunk érdekében elgondolkodjunk gyerekkorunkon, saját anyánkhoz fűződő érzéseinken.
Dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológus dolgozott a Lipótmezőn is. Ott ismerkedett meg közelebbről a hangulat- és szorongásos zavarok terápiájával. Jelenleg ez a fő területe. Magánéletben kétszeres anyuka, nagyobbik lánya Miriam, kisebbik Eszter.
Tökéletes anya - elég jó anya
A neves pszichoanalitikus, D. W. Winnicott szerint a jó anyaság illúzió. A reális törekvés az elég jó anyaság elérése. A lényeg a másikra való odafigyelés és reagálás képessége. S mi a helyzet az anyasággal kapcsolatban oly sokszor emlegetett önzetlenséggel? Akkor vagyok önzetlen, ha viselkedésemet állandóan alárendelem gyermekem kívánságának? Ha feladom önmagamat? Természetesen nem. A mártír szülő ugyanúgy hibázik, mint az, aki hanyag.
Pokorny Lia az egyik legsokoldalúbb színésznőnk. Volt férje Csányi Sándor színész, egy kisfiuk van, Misi.
Süveges Gergő újságíró, televíziós műsorvezető rendszeresen publikál családi magazinokban saját családja életéről, szülői tapasztalásairól. Feleségével, Margittal négy gyermekük született: Borka, Marci, Annamari és Andris.
Az elég jó szülőség ismérvei
Sokan, sokféleképpen lehetünk jó szülők, ám bizonyos tulajdonságoknak minden szülőnek meg kell(ene) felelni. Van néhány megfogalmazható alapfeltétele annak, hogy gyermekünk boldog és kiegyensúlyozott legyen:
- Fejezzük ki szeretetünket! Sokan úgy vélik, hogy ennek legmegfelelőbb módja, ha gyermeküket tiszta ruhában járatják, elkészítik az ételét, elviszik az óvodába-iskolába, és biztosítják számára a további fizikai szükségletek kielégítését, sőt, néha egy-egy ajándékkal is meglepik őt. Igen, mindez fontos, de ezen túl elengedhetetlen, hogy szeretetünket egyéb módokon is kifejezzük. Például a szüntelen odafigyeléssel, amely talán a legfontosabb egy gyermek számára. Sietnénk, de ő még csacsog, időt húz, mesél, vagy ragaszkodik hozzá, hogy egyedül húzhassa fel a cipőjét. Vágynánk a csendre, de „buta” történeteket talál ki, megzavarja az olvasmányainkat, vagy a telefonbeszélgetésünket. Gondoljunk bele, mennyire fontosak ezek a pillanatok egy gyermeknek. Meghallgatni őt azt üzeni: „Figyelek rád, mert szeretlek, ezért bármikor számíthatsz rám.” Persze sokkal egyszerűbb módja is van annak, hogy kifejezzük a szeretetünket: mondjuk ki! „Szeretlek!” – ezt már a legkisebbek is megértik, ha másból nem, hát a hangsúlyból, és megnyugtatja őket a tudat.
- Biztosítsunk számára önállóságot! Az, hogy gyermekünket az életkorának megfelelő mértékű függetlenségre neveljük, legalább annyira fontos, mint a gondoskodás. A túlféltés önbizalom hiányos, kudarckerülő személyiséget eredményez, aki nem fog merni kísérletezni, kockáztatni, és ezáltal rengeteg sikerélményről mond le. Tudnunk kell, mire képes a gyermekünk az adott életkorban, és ehhez mérten állítani fel elvárásokat vele szemben, mindenkor megadva a segítségkérés lehetőségét. Ne válaszoljuk meg helyette a kérdéseket, ne adjuk a szájába az ételt, ne kössük be a cipőjét, ha már elég érett mindehhez. Természetes, hogy féltjük – ez a szülő dolga – de nekünk is könnyebb dolgunk lesz, ha tudjuk: gyermekünk megbízható tudással rendelkezik a hétköznapi feladatokhoz.
- Éljünk stresszmentes környezetben! Mindenkinek vannak kisebb-nagyobb gondjai, melyekkel hol könnyebben, hol nehezebben küzdünk meg. Nem jó, ha ezeket eltitkoljuk a gyerek elől, hiszen neki is meg kell tanulnia, hogy az életben van jó és rossz is. Ugyanakkor törekednünk kell arra, hogy feszültségünkből minél kevesebbet érezzen meg a kicsi, különösen akkor, ha a probléma nem is tartozik rá. Mondhatjuk neki, hogy anya/apa most rosszkedvű, mert…, haragszik, mert…, szomorú, mert… De dühünket, bizonytalanságunkat ne vetítsük ki rá, hiszen ő mit sem tehet a felnőttek problémáiról. Ha mégis előfordul, hogy indokolatlanul veszekedtünk, kiabáltunk, vagy büntettünk, mindig kérjünk bocsánatot és adjunk magyarázatot a gyermek értelmi szintjének megfelelően!
- Legyünk jóban mi, szülők! Mindegy, hogy együtt, vagy külön élnek a szülők, a gyermek számára rendkívül fontos, hogy jól megértsék egymást. Ideális esetben egy gyermek mindkét szülőjét szereti, és komoly lelki problémákat okozhat számára, ha választania kell közülük. A szülők közötti jó viszony, összetartás, közös célok pedig összehasonlíthatatlanul nagyobb biztonságérzetet adnak egy gyermeknek, mint a külön élő szülők.
- Jutalmazás, büntetés - soha ne tegyük megfelelő ok nélkül! A jutalmazáshoz ugyan nem kell különösebb kommentár, többnyire a gyerek is tudja, miért kapta, a büntetésnél azonban kiemelten fontos, hogy megfelelő magyarázat és indoklás kísérje. A jutalmazás nem kell, hogy feltétlenül tárgyi ajándékokban nyilvánuljon meg, sokszor egy jó szó, közös program többet ér ennél.
Tökéletes szülő nincs, ahogy tökéletes ember sem, de ha a hibáinkat belátjuk és megpróbáljuk jóvátenni, már elég jó szülők lehetünk!