Itt a Z generáció
A Z generáció képviselői 1995-2012 között születtek, az új típusú nemzedék kialakulásában nagy szerepet játszott a technológia rohamos fejlődése. Lassan hamarabb tanulnak meg digitális kütyüket kezelni, mint járni. Ők tanítanak minket. Mennyire lehet szülőként ennek a generációnak a rendelkezésére álló digitális eszközöket lekorlátozni? Egyáltalán szükség van-e erre? Van-e generációs szakadék? Szinetár Dóra, Kárász Eszter és Farkas Luca osztja meg velünk véleményét. Meglepetés vendégünk szerint abba kellene energiát invesztálnunk, hogy jó dolgok kerüljenek ki a világhálóra.
A mai fiatalok gyakran azt mondják, hogy „offline” vagy „online” vagyok. Az online, amikor interneten elérhetőek, az offline, amikor vélhetően a valós térben mozognak és nem elérhetőek a világhálón keresztül. Az „offline” kifejezés valamilyen passzivitást sugall, miközben a valós térben megélt közvetlen emberi kapcsolatokban kellene „online” lennünk, megélni a pillanatokat, magunkévá tenni például egy séta a során a természet adta csodákat. Félreértés ne essék, én is azt gondolom, hogy az okos készülékek megkönnyítették az ember életét, szuper lehetőségeket adtak a kezünkbe. Egy dolgot sajnálok: a közvetlen emberi kommunikáció csökkenését. Miközben a közösségi oldal segítségével egy óra alatt képes lehetek megszervezni például egy osztálytalálkozót, létrehozok egy eseményt, online meghívom a barátaimat, megadom a helyszínt és az időpontot. Az étteremnek a saját oldalukon írok egy üzenetet és már kész is a szervezés. De elszomorító látvány nézni egy baráti társaságot az asztal körül, akik ahelyett, hogy egymással beszélgetnének, kezükben az okostelefonon egy harmadik emberrel társalognak, majd a jelenlévőkkel összedobnak egy közös képet, felrakják az internetre és percenként megnézik ki kedvelte, esetleg érkezett-e hozzászólás. S elfeledkeznek arról, mennyire jó lenne a jelenlévőkkel aktívan megélni az együtt töltött időt.
Húsz évesen kaptam először a szobámba tévé készüléket, addig egyetlen egy volt a nappaliban. A gimnáziumi évek alatt készült egy felmérés. Megkérdeztek minket, hány tv készülék található a háztartásban. Mindenkinek körülbelül annyi televíziója volt, ahány fős a család. Meglepett. Ezáltal mindenki el tud vonulni a saját kis világába. Amikor megkérdeztek én annyit mondtam, hogy bármennyire is szerettem volna kapni saját tévét, örültem, hogy mégsem lett így. Így együtt volt a család, közösen egy térbe ültünk, beszélgettünk, és ami a legfontosabb, megtanultam kompromisszumot kötni! Ugyanis mindig meg kellett egyeznünk, hogy kinek a kívánsága teljesüljön.
De a világ mindig ilyen volt a technika területén, az emberek folyamatosan féltek az újtól. Ha berobbant valami innováció, mindenki elutasítósan, pesszimistán fogadta. Az idősebb generációnak mindig nagyobb volt a felháborodása. Az adott korba beleszülető nemzedék pedig gond nélkül felvette az iramot. Pánik, félelem, és rémhírek terjengtek. Később ezek találmányok beépültek a mindennapi életbe, segítették a munkánkat, hasznos eszközéül szolgáltak a társadalomnak. Mindennek alfája és omegája, hogy az arany középúton járjunk. A Z generáció az információdömpingbe beleszületett. Pici koruktól kezdve kezelni tudják az összes készüléket, bármiféle kihívás nélkül, problémamentesen. Kezükben az jövő!
