Igyunk jót, legyünk jól!
Jól ismert életfilozófiai megállapítás: az vagy, amit megeszel, de mi a helyzet az italokkal? Hiszen a teázásnak és a kávézásnak is van akkora kultúrája, mint a gasztronómiának. A borok és a borászat a gasztronómiával egyenrangú partnerként jelenik meg a világban, hiszen a sztárséfek mellett, a sztárborászok is olyan híresek. Kérdés az, hogy milyen folyadékot fogyasszunk? Hol van a mérték? Hogyan váljunk tudatossá? E témáról beszélgetünk Dollyval, Antal Emesével és Herczeg Ágnessel. Meglepetés férfi vendégünk igazán tudatos ezen a területen.
A folyadék napi bevitele épp olyan fontos, mint a megfelelő, egészséges táplálkozás. Úgy, ahogy az ételekre, úgy az italokra is jellemző a mértékletesség. De nem mindegy, hogy mi mindent fogyasztunk el, mivel mérgezzük, ill. mivel tesszük egészségesebbé a szervezetünket. A megfelelő, egészséges folyadékbevitel nem a pénztárcánk kérdése, hanem a tudatosságé.
Magyarország kávé- és teakultúrája
Hazánk italkultúrája gazdag. Van bor-, pezsgő-, pálinkakultúránk, ezek a remekművek, világhírű "alkotások" palackokban és üvegekben vannak bezárva. Híresek vagyunk borvidékeinkről, pálinkakészítő technológiánkról. De mi a helyzet a világot meghódító tea- és kávékultúrával? Milyen szokásokkal rendelkezik ezen a területen a magyar ember? Azt tudjuk, hogy a tea és a kávé hosszú múltra tekint vissza a világtörténelemben, de kicsiny hazánkban milyen szokásoknak örvendünk?
A kávét hazánkba a törökökkel együtt köszönthettük. Ám megkedveltetni csak a bécsi udvarba látogató magyar arisztokráciának sikerült.1714 az első kávéház megnyitásának időpontja. Kétszáz év múlva a kávéházak Budapesten meghaladták az 500-at, a kávézók a társasági helyek centrumává váltak. De a kommunizmus magával hozta a kávéházak recesszióját, ez együtt járt a kávékultúra hanyatlásával is. És csak az elmúlt 20 évben indult újra virágzásnak. A magyar lakosság 80%-a iszik kávét, általában 1-2 csészét naponta. A legtöbb kávét otthon fogyasszuk, ezt követi a munkahely és a kávézók.
A kávé elterjedését a 19. században követte a tea. Úgy ahogy a kávé, úgy a teázási szokások is elsősorban a felsőbb rétegek körében terjedt el. Párhuzam vonható az angol és a magyar szokások között, ugyanis nálunk is az öt órai tea egy rituálé volt, ahol hetente párszor a hölgyek összeültek egy beszélgetésre. A 19. század második felétől pedig begyűrűzött a cukrászdákba is. Az import egyre csak növekedett, annyira felduzzadt a választék 1900-ra, hogy a reklám eszközéhez kellett nyúlni az eladás növelésének érdekében. Így vált az elit ital a kispolgárság italává, ugyanis a raktárkészletek csökkentéséhez a postások is hozzájárultak és vidékre is eljutott az ital. Ez a lavinaszerű elterjedése megszüntette a teadélutánokat.
Mindezek mellett hazánk gazdagsága a vizekben rejlik. Nap, mint nap elutazunk olyan források mellett, amiről nem is tudunk, és egészségesebbek a palackozott vizeknél, továbbá sok helyen ingyen hozzá lehet jutni. Tehát az italfogyasztásunk megválogatása és a megfelelő folyadékmennyiség bevitele csupán odafigyelést és tudatosságot igényel. Figyeljünk oda testünk egészségére!
